Lehet persze hőbörögni, lehet hisztériázni meg reggelig antiszemitázni, mondom, hogy lehet, de ettől még a Hálózat kiválóan teljesített.
Hat nap után is nehéz feldolgozni a sokkot, szép szülővárosom, Budapest elveszett. Nehéz, bosszantó és fájdalmas, de valahogy mégis tudomásul kellene venni a realitást. Örüljenek a nagy győztesek, az angolna főpolgármester, a náciellenes Vágó a nácikkal, a nácik a zsidó újlipótvárosiakkal, az újlipóciak a Lipótvárossal, Gyurcsány a Belvárossal, a komcsivá lett Újpest a komcsivá lett Ferencvárossal, a komcsivá lett Várnegyed a komcsivá lett Rózsadombbal, mindenki mindenkivel örüljön, hogy győztek, nemes és dicső harcban győzedelmeskedtek.
Egy ilyen választásnak, egy ilyen harcnak persze vesztesei is vannak, most éppen a majd tíz éve regnáló kormánypártok. No meg az eddigi főpolgármester. No meg Budapest lakói, teszem hozzá csendben. És ahol vesztesek vannak, ott hullik a forgács és kétségbeesés és fájdalom is van, meg düh, és persze a sok magyarázat, a bűnbakok keresése.
Ez már el is kezdődött, de nem biztos, hogy jól.
Vegyünk három okot, amelyek felmerültek, és akkor vesszük a bátorságot a cáfolatokra.
Az első a Borkai-ügy. Persze, hogy kínos, persze, hogy vállalhatatlan, az ügy időzítése meg különös szférákba vezetne. De könnyen lehurroghatnánk az összes baloldali erkölcscsőszt, jönnek is persze szépen, morális és megfellebezhetetlen ítéleteikkel, mint az ártatlan bárányok, naná, hogy jönnek. De amikor a nagy Bill Clinton regnáló elnökként az ovális (orális) irodában elővette Monicának, hamar elcsitult a felháborodás. Voltak könnyek, volt bocsánatkérés, de aztán valahogy rendbejött minden. Pedig Clinton nem győri polgármester, hanem a világ legnagyobb hatalmának a hivatalban lévő elnöke volt. United States, Washington. Milyen érdekes. Nálunk meg minden ateista felháborodik és a keresztény erkölcsökre hivatkozik. Ezt a kétféle megítélést persze már unalomig ismerjük, amikor Kóka (SZDSZ) helikopterezik, az nem probléma, de ha Rogán (Fidesz), akkor az botrány és a magyar demokrácia csődje.
A második egy hetekkel ezelőtt megjelent sajtóhír, hogy az ellenzék lényegében feladta a vidéket. Az eredmények ismeretében látjuk, hogy fel is adta. De miért? Elképzelhető, hogy magyar párt, ha már létezik, elhatározza, hogy nem érdekli az ország legnagyobb része? Nem kampányol, nem tesz semmit, nem szól a választókhoz a választások előtt azon kívül, hogy a kormánypártot le kell váltani (most önkormányzati választások voltak, bocs), és amit tesz, azt sem önálló pártként, hanem tömbként kezeli, ez már több, mint gyanús.
Önmagukat, létezésüket feladták, ezt persze sok helyen könnyen ment, hiszen nem voltak sehol, de azért árulkodó a daliás ellenzéknek ilyen egyértelmű visszahúzódása. Hol vannak a magyar pártok, az állítólagos országos pártok az országban? Úgy tűnik, sehol.
És akkor itt a harmadik, a mindent megmagyarázó tényező. Ezek a szerencsétlenek nem önmaguktól adták fel az egész országot. Mert feladták. Nem önszántukból szövetkeztek. Persze önmaguktól is, hiszen egy mai MSZP tudja, hogy elmúltak a daliás idők, és feladta harcot az LMP, a Jobbik és a Momentum is, bár utóbbiaknak nem volt túl nehéz dolguk, hiszen a magyar vidéken sehol sem voltak.
Egy dolgunk van a kesergés mellett, hogy ne csodálkozzunk. A Hálózat nagyon erős, a Hálózat világtényező. Csinálták a Majdanon a fesztivált hónapokig, sok halálos áldozat is volt, és nézzük meg az eredményt, a mai Ukrajnát. Csinálták a fesztivált Szlovákiában, addig tüntettek, amíg Ficónak mennie kellett, szegény ma is azt mondja, hogy külföldről puccsolták meg. A békés Csehországban is voltak és vannak különböző városokban országos tüntetések a kormányfő ellen, eddig egyelőre sikertelenül.
Két gombócot nem bírt eddig lenyelni a Soros-hálózat, bár nagyon fáradozik, Lengyelországot és Magyarországot. (Brüsszel sem.)
Mindkét országban választások voltak, a lengyelek ismét megerősítették kormányukat, nálunk a helyhatósági választásokon az egész ország a kormányra szavazott, ékes fővárosunkban azonban az ellenkezője történt. Megvalósult és győzött a Hálózat stratégiája, hogy ide és csak ide kell összpontosítani. Hát meg is tették.
De megint lelepleződtek. Hosszas viták után eldöntötték, hogy feladják a velejéig LMP-s Szabolcs-Szatmár-Bereget meg Nógrádot, a szintén velejéig Párbeszédes Heves és Veszprém vármegyét, a totál Jobbikos Baranyát és Zalát, hogy a többiről most nem is beszéljünk. Hát akkor nem beszélünk.
Maradt az egyetlen cél, az egyetlen konkrétum, az utolsó szalmaszál, neve is van, Budapest.
És lőn. Budavárt bevették, a Rózsadombot bevették, bevettek mindent. Hogy kikkel, azt most hagyjuk.
Bevették. Ilyen csata, ilyen borzalmas csata után joggal kereshetnénk a felelősöket. Kereshetnénk is, de minek. A polgármesterek, a most vesztes polgármesterek többsége remek munkát végzett, a főpolgármester tevékenységéről a jövő majd egyszer beismeri, hogy történelmű léptékű volt. Most csak annyit mondok, hogy elegáns volt, példamutatóan elegáns vesztesként is. Aztán az utód, a nagy győztes majd bizonyíthat.
Mert a mostani vesztesek nem tudhatták, hogy a munka nem elég, külső erők jól időzített akcióikkal le tudják rombolni az elvégzett munkát, az eredményeket. Kellett az állítólag elüldözött CEU, a baloldali nagyokosok szerint a világ legjobb egyeteme hathatós szellemi támogatása, kellett az itt állomásozó külföldi ezrek meggyőzése, kellett minden. Vote in Budapest. Szavaztak is szépen. A nemzetrontó SZDSZ-nek kormányra kellett kerülni, hogy hatalmi szóval megvétózza az expót. A Momentumnak már az is elég volt, hogy aluljárókban gyűjtse az aláírásokat az olimpia ellen. Nem is lett expo, nem is lesz olimpia, a rombolás erői mindig hatékonyan dolgoznak.
Most is sikeresen fáradoztak, előkészítették az újabb rombolásokat.
És az új herceg már beindult, nagy szerényen biciklivel ment a városházára. Mert ez most a trendi.
De azért setét, nagyon setét jelek már most is vannak. Szakmai (?) problémái vannak a Római-parti mobilgáttal, amit nagy nehezen az MTA és a Műegyetem professzorai hagytak jóvá, de ez egy politikai szélhámosnak nem jelent problémát. Máris lefasisztázta Wass Albertet, de ez egy kripto-SZDSZ-es számára csak egy reflex. Nekiment a Liget Projektnek is, és majd fantasztikus hozzáértésével tanulmányozni akarja az építési engedélyek dokumentumait.
Ez másfél nap munkássága és ez az ember lett a választók akaratából szép városom főpolgármestere. Hallom, hogy sírtak is már a Várnegyed és a II. kerület polgárai, hogy most mi lesz. (Tényleg sírtak, az orvosi rendelőben.)
Mit lehet erre mondani, ne sírjatok lányok? Gergely, szaporábban nyergelj? Ez elég kevés.
A Hálózat könyörtelenül dolgozik, a politikai szélhámos holnap is szélhámoskodik valamit.
Csapataink még nem állnak harcban, de a Kormány legalább a helyén van.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
