Nekem azt mondták 35-40 éves koromig, hogy a nemzet, a nemzeti büszkeség, a nemzethez tartozás, a hazaszeretet európai érték. Odaátról, a Fal túloldaláról is ezt üzenték. Ezt üzente a nyugati politika, ést ezt üzenték az amerikai filmipar bugyuta és kevésbé bugyuta produkciói is.
Nekem azt mondták 35-40 éves koromig, hogy a férfiasság, a bátorság is európai érték.
Nekem azt mondták, hogy az antikommunizmus is európai érték. Azt üzenték ‘56-ban a pesti srácoknak, aztán még 33 évig, hogy csak tartsunk ki, ők majd legyőzik a gonosz birodalmát.
Aztán legyőzték, jött a sok vértelen és véres közép-európai forradalom, és azt mondták, megérkeztünk az ígéret földjére végre mi is, oda, ahol a magántulajdon szent, a tehetség számít és a teljesítmény, a történelemnek vége, hiszen az átkozott kommunizmusnak is vége, mehetünk végre Európába mi is. És eltelt még 25-30 év, és íme, megérkeztek ők. Az új Lenin fiúk, pulóverükön Che képével és CCCP felirattal, hónuk alatt Marx Tőkéjével, és valami hippi mámorba csomagolt kommunizmussal házalnak megint.
És mi csak állunk, és nem értjük. Hiszen ez nem is érthető. És lassan megint ott tartunk, hogy nekünk, elöregedőknek kell fellázadnunk, és kései pesti srácokként kell megvívjuk a normalitás, a nemzet, a férfiasság, a család, a kereszténység, az antikommunizmus forradalmát?
Ez az átok ül rajtunk, hogy újra és újra előkerülnek, ránk uszulnak a jakobinusok és a bolsevikok? Újra és újra feltámadnak a rettenetes eszmék?
Nem akarom elhinni. De az alábbiakat látva, a bennünket körülvevő rettenetes világot látva kénytelen vagyok. Megint eljött az idő, hogy nem fogunk ráismerni a saját gyerekeinkre, és nem tudjuk eldönteni, vajon a szégyenünk vagy a haragunk nagyobb?
Sajnálom.
Tudni lehet, egészen biztosan, hogy nincs vége a történelemnek, ugyanis megint nem tudunk sem kétségbe esni, sem visszavonulni. Befelé sírhatunk, de a harc megint a mi osztályrészünk.
Nagy László így búcsúzott az eljövendő, általa nem ismert világtól: “ha lesz emberi arcuk, csókolom őket. Bocsássák meg, hogy csak ennyit tudtam tenni értük.”
Nos, megjöttek. Itt vannak.
Azt mutatják, hogy emberi arcuk van. Illetve csak nekik van emberi arcuk. Hiszen tudjuk, mindig ezt mutatják. Ám az eszméikben és tetteikben nincsen semmi emberi. Mert az ember nyugalomra vágyik, napra, családra, hazára, megszokottságra, bíbelődésre, öreg könyvekre és a Varázshegyre.
Az ember nem akar folyton újat és idegenséget, mert abba csak belebolondulni lehet.
A tízparancsolat a végén tényleg elég.
A többi: embertelenség. Hát nőjetek fel végre, bennünket pedig hagyjatok végre elöregedni nyugalomban…
Forrás: Bádog – Bayer Zsolt blogja
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
