Kardos Gábor: Vidékizzetek csak, abból lesz az új Fidesz-kétharmad!

Kardos Gábor: Vidékizzetek csak, abból lesz az új Fidesz-kétharmad!

Orbán maximálisan saját céljaira tudja használni ezt a fölényes pesti szöveget, hogy csak mi vagyunk itt európaiak, a vidék meg balkáni bugris.

A választási eredmények alapján a legmarkánsabb trendek azt mutatják, hogy az ország maradék polgársága, akik zömmel nagyobb városokban élnek, most megelégelték a NER-uralmat és igyekeztek legalább helyi szinten megvédeni megmaradt pozícióikat, maradék autonómiájukat. Mindazok, akik most hatalmas győzelemről beszélnek, vélhetőleg nem tudják, milyen kevés forrása és jogosítványa maradt az önkormányzatoknak a NER rendszerében, és mennyire brutálisan központosított, sőt kézivezérelt módon működik az ország. Az ellenzéki áttörést emlegetők kimondottan veszélyes illúziókat dédelgetnek.

Ha a most dominánsnak tűnő értelmezés uralkodik el, és még inkább felpörög a vidékizés Pesten, az garantálni fog egy újabb Fidesz-kétharmadot a vidéki-falusi bázis megerősítésével.

Orbán maximálisan saját céljaira tudja használni ezt a fölényes pesti szöveget, hogy csak mi vagyunk itt európaiak, a vidék meg balkáni bugris

– ami már most visszhangzik a zömmel brutálisan pestközpontú „országos” sajtóban. Nagyon magas labdák jöttek e tekintetben: Borkai botrányos győri győzelme miatt még durvábbnak tűnik a kontraszt Pest és a vidék közt. Az örömmámorban sokan nem látják, hogy a végén az a bizonyos lukas zokni bizonyulhat a választások fő győztesének, mint a mai magyar politikai realitás legtalálóbb szimbóluma.

A jelek szerint sajnos a magát jóval európaibbnak, világlátottabbnak és kritikusabbnak vélő ellenzéki tábor sem látja világosan a nagyobb európai trendek tükrében a hazai eseményeket. Pedig elsősorban a lengyel Fidesz, a PiS jelentős vasárnapi győzelméből lehetne most okulni, hogy miért veszélyes a vidékizés kiélezése az önkormányzati választások nyomán. Mert a Fideszéhez nagyon hasonló populista alapképlet alapján nyer zsinórban a PiS, annak ellenére, hogy a lengyel városok polgársága még a magyarnál is markánsabban kormányellenes.

Ugyanez a populizmus-séma tartja hatalomban Erdoğant, aki ugyan a legnagyobb török városokat látványosan elbukta, de a falvak népe mindig újraválasztja, nem utolsósorban a nacionalista propaganda révén. Ami nálunk a migránsozás, az Erdogannál a kurdozás. Az eredmény pedig ugyanaz. Ne vesszünk el a részletekben: amíg ez a provinciál-populista alapképlet marad, addig a NER hatalma be van betonozva.

Épp legfőbb mozgósító aduját veszti el most az ellenzék: a diktatúraveszélyt

Most egyébként végképp nem jöhet az ellenzék azzal, hogy a kormányoldal elcsalta a választásokat és mekkora diktatúra van, amivel éppen azt a fő mozgósító erejét veszti el, amivel ezúttal relatív sikert ért el. A szavazói ugyanis éppen a diktatúra veszélye miatt mentek el szavazni, illetve sokan az orbáni autoritarizmus ellen tiltakozva szavaztak az ellenzékre.

Ne felejtsük el azt sem, hogy mivel az önkormányzati választások tétje minimális a NER szempontjából, épp ezért nem alakították annyira brutálisan át a választási rendszert, hogy ebben is drasztikusan feléjük lejtsen a pálya, mint az országgyűlési választások esetében. Bár itt-ott lehettek választási csalások, de alapvetően nem hihető a gyanú, hogy a kormányoldal szignifikánsan csalt volna. Miért is tette volna, mikor ilyen csekély a tét, és ennyire nem fenyegeti a rendszert az eredmény? Sőt:

egy sokkal nagyobb ellenzéki győzelem sem kezdte volna ki a NER közjogilag bebetonozott rendszerét.

Szintén döntő szempont, hogy a helyi ügyekben sokkal kevésbé működik a pártpolitikai és ideológiai propaganda (a NER fő erőssége): itt sokkal nehezebb volt bevetniük a migránsozás csodafegyverét. Leginkább ezért elhamarkodott és téves tehát most arra következtetni, hogy ugyanígy nyerhető lenne egy parlamenti választás is.

Ugyanígy biztosan nem.

Hírdetés

Mi jöhet akkor most?

A vidék kontra Budapest/nagyvárosok polarizálódás erősödése alapvetően az orbáni populizmusnak kedvez. Most az látszik az eredmények alapján, hogy még inkább a kis települések, falvak népe lett a NER bázisa, amiből logikusan az következik, hogy még jobban lebutított mingránsozás és még inkább indulati politizálás jöhet kormányoldalon.

Hacsak annyira be nem rezelnek a valaha polgárinak mondott Fidesz hagyományos polgári szavazóbázisának immár egyértelművé váló elvesztése miatt, hogy megpróbálják újra megszólítani őket,

például a keresztény kurzus mentén. A két irány amúgy nem zárja ki teljesen egymást, hiszen bizonyos szempontból tudnak célzott üzeneteket is megfogalmazni az egyes célcsoportoknak, de azért elég valószínű, hogy alapvetően mégis dönteniük kéne, mi legyen a fő csapásirány és a fő üzenet szlogenszinten.

Mert óriásplakátokon már nem nagyon lehet eltérő és részben ellentmondó szlogenekkel kampányolni. Valószínűbbnek tartom, hogy a „Helló, röfik” erősödése lesz a fő irány, miközben megpróbálják majd felépíteni azt a látszatot is, hogy azért újra fontosnak tartják a párt „polgári elkötelezettségét”, stb.

Valódi pártpolitikai alternatívát pont nem hoz az összefogás technikai sikere

Az összefogás technikai sikerét látva sajnos sanszos, hogy a titkosszolgálati eszközöket gátlástalanul alkalmazó putyini módszerekkel még durvábban megosztó karaktergyilkolásba kezd majd a Fidesz, hogy lejárassa az ellenzéki jelölteket, illetve egymásnak ugrassza őket – annak érdekében, hogy ellehetetlenítse az összefogást.

Lehet ugyan örülni a helyi jelöltek egyéni sikereinek és nyilván kell is, de vajon feledtetheti-e mindez azt, hogy milyen pártok állnak mögöttük?

Amikor Karácsony bejelentette győzelmét, a fotón ott állt mögötte Gyurcsány, és ott voltak az MSZP arcai, akikről egy kiszivárgott beszélgetésben ő maga árulta el, milyen maffiamódszerekkel zsarolják… Akkor mennyire hiteles és demokratikus az MSZP vagy a DK?

Ne feledjük, hogy putyini metodikával jóformán pár hét leforgása alatt milyen hatékonyan szalámizták-rohasztották szét a Jobbikot és az LMP-t, vagyis azt a két nagyobbacska ellenzéki pártot, amelyik együtt vagy külön-külön azzal az igénnyel és hitelességgel léphetett volna fel, hogy valódi alternatívát kínálnak a korábbi kétpártrendszer elmaradt rendszerváltásával szemben.

Mi maradt mára belőlük? Jelenleg az egyetlen valóban új politikai erő, amelyik hihetően nem bűnrészese a NER-nek, Puzsér centruma. Azonban e formáció a prognózist is jelentősen alulmúlva szerepelt, és Puzsér Róbert személyén túlmenően még a körvonalai sem nagyon rajzolódnak ki egy valóban önálló karakterrel bíró pártnak vagy akár politikai mozgalomnak.

Akkor mennyire jelent ez az ellenzéki győzelem valódi alternatívát, vagy mennyire bízhatunk áttörésben a következő országgyűlési választásokon, ahol újra a pártokra kerül a fő hangsúly az egyéni jelöletek helyett, és az ideológiai kérdések fogják tematizálni a kampányt a konkrét helyi ügyek helyett? Ahol a Fidesz ismét durván felé lejtő „hazai” pályán játszhat?

Karácsony könnyen hülyét csinálhat magából

Vajon lehet-e egy illúzióval gazdagodni, erősödni vagy azzal inkább szegényebbek leszünk, ha most történelmi áttörésnek érezzük az ellenzéki jelöltek sikerét?

Akik most önfeledten örülnek, nyilván nem tudják, milyen kevés pénze és jogosítványa van még a fővárosi közgyűlésnek is. Hát még a vidéki önkormányzatoknak, akik ezer szálon függnek a kormánytól!

Olyannyira, hogy ha most ezt az ellenzéki sikert afféle kormányellenes népszavazásként értelmezi a többség, abból egyfajta pesti „brexit-effektus” is kijöhet, amiben Karácsony hamar olyan kínos és tragikomikus figurává válhat mint Boris Johnson. Két rossz opció között választhat: ha a város érdekében mindenben belemegy a kompromisszumokba, akkor azzal darálja be a NER, ha viszont a tragikus hős szerepét választja, aki a végsőkig kitart elvei mellett (ez az eddigiek alapján valószínűtlen, tőle meglehetősen idegen lenne), akkor viszont a főváros gazdasági kiéheztetésével törhetik meg az ellenállást.

Egyik esetben sem tudna igazán az ellenzék vezéralakjaként kiugrani Karácsony – túl azon, hogy ebben a szerepben pont ő egyszer már elég csúfos vereséget szenvedett nem is olyan régen. Karácsony zöldségének igazi próbája emellett a Liget-projekt folytatása vagy leállítása lesz. Abban sem a leghálásabb szerepek közt válogathat.

Ha a Fidesz most bosszúból Pestről vidékre csoportosít át jelentős forrásokat, az amúgy elvben nem lenne tragikus, mivel abszolút indokolt lenne valamilyen pozitív diszkrimináció a vidék javára az eddigi túlközpontosító vízfejtendenciák ellensúlyozására. A baj az, hogy a plusz forrásokat jó eséllyel a NER helyi emberei nyúlnák le, és igazából nem a vidéket gazdagítanák, hanem saját klientúrájukat.


Forrás:azonnali.hu
Tovább a cikkre »