A fehérellenes stratégia, avagy egy zsidó konferencia tanulságai (I. rész)

Él Svédországban egy idős asszony, akinek nevét és arcát pár éve megismerte a világ azon része, amelyik szívén viseli Európa és a fehér nemzetek sorsát. Ezen idős asszony azonban nem svéd, de nem is számi. Barbara Lerner Spectre egy zsidó asszony, aki egy eredetileg a helyi tévének adott interjújával váltotta ki sokak csodálkozását – bár akkorra már, és azóta is, sok vezető szerepben lévő zsidó mondta ugyanazt, amit ő, mégis volt valami ismerősen friss abban a szégyentelenségben, ahogy Spectre világossá tette az egyik „antiszemita sztereotípia” valós voltát.

Spectre a multikulturalizmusról beszélt, és arról, hogy az európai fehér nemzeteket el lehet felejteni, a keveredésé a jövő, de mindez kívánatos, sőt, Európa megszűnik létezni, ha Európa marad (valamiért), és hogy mindebben a zsidóké a vezető szerep. Érdemes a hamar klasszikussá érett szavait újra felidézni magyarul is, alább az eredeti videó (melyet a YouTube előszeretettel töröl, de tükrözve itt, itt és itt is elérhető)

Fordítás:

Az izraeli konferencia, bár helyt adott több néha egyet nem értő zsidó vezetőnek, a törzs erősödésének szolgálata felülírt minden ellentétet. Jó példa erre a valamivel liberálisabb amerikai Sharon Brous rabbi, aki kritikusa az izraeli kormánynak, mégis így fogalmazott a rendezvényen: „A különbségeink ellenére most minden eddiginél szükségesebb egymást meghallgatnunk, és együtt dolgoznunk, hogy elhatározzuk azt, amit a közös zsidó hagyatékunk megkövetel tőlünk ebben a kritikus időszakban.”

A konferencia két főbb szervezője Izrael állam és a Genesis Philanthropy Group (GPG), két oroszországi kötődésű kozmopolita zsidó szervezete, mely eredendően az oroszul beszélő zsidók identitásának megőrzését tűzte ki célul, de ma már mindezt globálisan teszik más zsidó szervezetek tömörítésén keresztül. Egyik társszervezetük a Taglit-Birthright Israel, egy nemzetközi zsidókat gyakran Izraelbe utaztató szervezet, melynek célja szintén a zsidó identitás erősítése és etnikai hálózatépítés. A szervezet faji alapon azoknak áll rendelkezéséére, akiknek legalább egy szülője zsidó volt, vagy akik egy elismert zsidó mozgalmon keresztül konvertáltak zsidó vallásúvá (mely folyamat, mint ismert, rendkívül göröngyös a nem zsidóknak). A szervezetet palesztinpárti szervezetek már bírálták korábban, amiért a zsidóknak segít izraeli kirándulásokat szervezni, miközben elűzött palesztinok a szüleik földjére se térhetnek vissza.  

A GPG korábban egymillió dollárral támogatta a Hillel nevű egyetemi zsidó hálózatot, mely adomány „lehetővé teszi a Hillel számára, hogy kiterjedt programokat ajánljon az oroszul beszélő zsidó kollégistáknak”, ahogy a GPG elnöke és vezérigazgatója, Ilia Salita mondta a Háárecnek: „A zsidó közösség minden egyetemista korú tagja, nem számít, hol élnek, részese lehet annak a globális mozgalomnak, amit a Hillel teremtett, mely egy olyan cél, amit ez a kapcsolat megkönnyít. Az oroszul beszélő fiatal zsidók a felsőoktatás intézményeit látogatják. Belevonva őket mindebbe, zsidóként életük ezen meghatározó részében elengedhetetlen ahhoz, hogy már korán kialakuljon egy kitartó elkötelezettség a globális egyetemista korú zsidóság kb. egyötöde számára.” A zsidók elit pozíciókba és akadémiai helyekre való besegítése tehát olajozottan, hatalmas pénzek és összeköttetések mentén halad (nem meglepő, hogy a zsidók akadémiai eredményeikhez mérten súlyosan felülreprezentáltak az amerikai felsőoktatásban, a fehérekkel ellentétben: lásd itt). A zsidók „bevonása” ugyanakkor segíti azt is, hogy még véletlenül se váljanak ezen személyek „multikulturális egyénekké”, és mindenképpen zsidó mentalitással, saját csoportjukat segítsék majd életük folyamán. Erről szól Salita szervezete, erről szól a Taglit-Birthright Israel, és erről szól a szeptemberi konferencia is.

Spectre multikulturalista álláspontja tehát nem érvényes a zsidókra, és a fentiekből világos kell legyen, hogy egy befelé összezáró, sajátjait jutalmazó, befolyásos helyekre segítő, de kifelé bomlasztó, az összetartást („rasszizmust”) gáncsoló csoportot képviselő „gondolkodók” konferenciája zajlott Izraelben pár hete. A rendezvényről pár azt hirdető cikktől eltekintve nem tudhatunk meg sokat. Videók nem jelentek meg, beszédek nem lettek leközölve, legalábbis így két héttel az esemény után egyedül pár beszámoló található, de azok is mind csak szűkszavúan a Reuvén Rivlin, Izrael elnöke által adott beszédet vázolják fel.

És mialatt a zsidó megőrzi eredetiségét (például a fentebb vázolt identitáserősítő aktivizmus segítségével), eredendő karakterét, addig mint status in statu, belső idegen államként a mi államainkban agitál azoknak leépítésén, átformálásán. Ilyen célt szolgál a nem fehér tömeges beáramlás támogatása is, legyen az praktikai segítség (mint az IsraAID, HIAS és egyéb szervezetek azt teszik), vagy elméleti és akadémiai manipuláció.

Ez utóbbi egyik jeles képviselője Bryan Caplan amerikai közgazdász és professzor, aki a határtalanság elvének egyik zsidó ideológusa. Legújabb műve egy másik zsidóval, Zach Weinersmith-szel közösen készített könyv, Nyílt határok: a bevándorlás tudománya és etikája címmel. Mert természetesen az egész harmadik világ beengedése hazáinkba nem csak gazdaságilag „jó” nekünk, de ez egyszerűen így „etikus”. Miközben Caplan minket akar befolyásolni és erkölcsi alkatunkra kíván hatni, valódi motivációja mindennek a támogatásával sokkal egyszerűbb: zsidóként ez stratégiailag így kedvező számára és csoportja számára. Ezt pár éve világossá tette egy blogbejegyzésében (melyet korábban már idéztem bővebben itt), bár ott is erkölcsi köntösben adta elő, a lényeg világos marad:

A Dosztojevszkij által is felismert (zsidó félelemből eredő) bomlasztás, a befogadó nép átformálása. Újra és újra ezt látjuk, hasonló agitálásra találunk példát eleget. A homoszexuális, New York és London között ingázó kozmopolita zsidó író, Andrew Solomon is hasonlóan érvelt egy 2017-es beszédében, melynek címe: Miként tesznek minket a nyílt határok biztonságosabbá? A „minket” itt félrevezető, Solomon ugyanis az „ők”, az idegenek biztonsága miatt aggódik elsősorban. A bevezetőben jellemzően zsidós agygimnasztikával elmagyarázza, miként lehetünk egyszerre britek is és világpolgárok is. Tartozhatunk valahova is és mindenhova is. Mivel számára csak térkép e táj, Solomon nem is érti, mi a szülőföld, mi a haza – a haza, amelynek becsülete van, ami nem egy lerakodóhely, se nem átjáróház. A mindenhol csak egy lakhely. Szerinte a nacionalisták számára „a másság veszélyt jelent, és nem szépséget”, és ezáltal azok „megtagadják emberségünket”. Hogy a saját nemzetünk karakterének megőrzése miért is emberellenes, nem részletezi, ergo csak a keveredés és kozmopolitizmus lehet tehát humánus.

A muszlimok felhasználása valóban stratégiailag fontos a zsidók számára, egy bizonyos muszlimellenes zsidó rétegtől eltekintve (akik jellemzően azért maguk se ellenzik a nem muszlim bevándorlást), a muszlimpártiság domináns köreikben – legalábbis amikor a fehér nemzetek nyakára kell hozni őket. (Az izraeli konferencia nem véletlenül mellőzte őket.) Marie van der Zyl, a Brit Zsidók Képviselőtanácsának elnöke erről így beszélt a Zsidó Krónikának 2019 májusában: „…sok időt töltöttem összevissza járkálva mecsetekbe az országban, hogy egy jobb kapcsolatot alakítsak ki a muszlim közösség vezetőivel, mert nagyon fontos szem előtt tartani mindazt, ami közös bennünk. (…) Zsidókként nem tudjuk egyedül legyőzni az antiszemitizmust. Szükséges más kisebbségekkel összefogni.”

Ezen írásnak nem ez a témája, de csak rövidebben, szalagcímeket szemlézve érdemes bemutatni, hogy a zsidó-muszlim összefogás „a régi Európa ellen” (Pinchas rabbi szavaival élve) egy komoly jelenség: The Independent: A brit zsidók és a muszlimok természetes szövetségesek; The Hill: A zsidók és a muszlimok természetes szövetségesek a vallási diszkrimináció ellenében; The Guardian: A muszlimokat és a zsidókat együtt fenyegeti a fehér felsőbbrendűség. Együtt kell harcolnunk ellene; The New York Times: Mindketten fenyegetvén érezve magukat, az amerikai muszlimok és zsidók összefonják kezeiket; The Jewish Chronicle: Zsidó és muszlim nők együttműködést fogadnak a gyűlölet ellen; The Jewish Chronicle: A zsidóknak és muszlimoknak egyesülniük kéne a rasszizmus ellen; The Jewish Chronicle: Zsidó közösségünknek többet kell tennie az iszlámfóbiások által támadott muszlimok támogatásában; The Jewish Standard: Zsidók és muszlimok megnövelik szövetségeiket Trump megválasztása miatt; The Jewish Chronicle: Ez a fiatal zsidó nő és fiatal muszlim nő iskolás gyerekeket tanít a rasszizmusról.
 

A folytatásban bemutatásra kerül a magyarországi meghívott, mélyebbre ásunk a motivációkat és stratégiákat illetően, illetve történelmi keretek között rajzolódik majd ki még tisztábban, milyen aknamunka áll a fehér ember nemzeteinek gyengítése mögött – és hogy számunkra milyen stratégia az egyetlen út.

Csonthegyi Szilárd – Kuruc.info