Amiről hallgat a világ

Minden bizonnyal a könyökünkön jön már ki az a fajta kettős mérce, mely a szerint válogatja a bűnt, hogy ki az elkövető. Megvannak a nyugati világ liberális teoretikusainak a kőbe vésett narratívái, a fehér ember származásánál fogva gyanús, már-már születésétől fogva génjeiben hordozza a rasszizmust, más rasszok esetében ez viszont a legcsekélyebb mértékben sincs így. Ha ők követnek el faji alapon erőszakot, gyilkosságot, akkor rögvest készen kapjuk a standard magyarázatot, „egy elszigetelt eset”, „ebből nem vonhatunk le következtetést”. Ezeket főként a bevándorlók által elkövetett bűnesetek kapcsán halljuk úton, útfélen Európa-szerte.

No de mi helyzet az öreg kontinensen kívül? Azt tudjuk, az Egyesült Államokban az érvek non plus ultrája a rabszolgaság. Teljesen legitim kérdésfelvetés azon vitatkozni, milyen volt, mennyiben volt jogos a rabszolgaság, feketék elhurcolása Afrikából. De hogy négerek által elkövetett erőszakos bűncselekményeket ezzel takarózva akarjanak megmagyarázni, az csak a liberálisok torz világképében elfogadható.

De ha már Afrikánál tartunk, van egy csücske, pontosabban szóval déli része e kontinensnek, melyről viszont oly mértékű csend honol, hogy még arra sem veszik a fáradtságot, hogy „megmagyarázzák”.

Ez pedig Dél-Afrika, és nyíltan mondjuk ki, az elmúlt évtizedekben a búrok ellen elkövetett genocídium.

Az országban 1994-ben bukott meg az apartheidrendszer, mely valóban a faji szegregáció talaján állt, attól most tekintünk el, hogy gazdasági, közbiztonsági, és egyáltalán, bármely jelentős mutató tekintetében hogyan vett mélyrepülést Dél-Afrika, de ami sokkal súlyosabb és véresebb, hogy milyen sors várt az ott élő fehér farmerekre.

Sokat mondó, a számos témában nem a mi felfogásunkat tükröző Hetek c. folyóirat is ekképpen írt a dél-afrikai viszonyokról:

„A rasszizmus Dél-Afrikában nem 1948-ban kezdődött, ahogyan nem ért véget az 1994-es rendszerváltással. Ma újabb apartheidről beszélhetünk, mely csak annyiban más, hogy az elnyomó és elnyomott szerepet cseréltek.”

Nehezen megbecsülhető a hatóságok félrenézése, hozzáállása végett, hány rasszista indíttatású, fehérellenes gyilkosság történt az országban. A képek mindenesetre azért bejárták a világ jobboldali sajtóját, brutális kegyetlenséggel megcsonkított, leölt fehér farmerek sokasága tárult elénk. Mert tudni érdemes, ezt az egészet az ún. földreform keretén belül valósították meg. Ugyanis a rendszerváltás időpontjában az ország 10%-át kitevő fehérek kezében voltak a megművelhető földek mintegy 70%-a.

Az új „farmerek” ezt az intézkedést úgy értelmezték, hogy oda mennek csoportosan felfegyverkezve, majd bozótvágókkal lekaszabolva a föld tulajdonosait, magukhoz veszik azt.

Hogy aztán e földterületek további sorsa mi lett, nem nehéz kitalálni. Érdekességképpen hozzátehetjük, az dél-afrikai kommunista párt támogatására történek mindezek, a négerek, hogy is fogalmazzak, nem tanulmányozták túlságosan a marxizmust mélységeiben, nem folytattak diskurzust a dialektikus materializmus mibenlétéről, ők megadták ennek az eszmeiségnek a sajátságos, fekete-afrikai válfaját: a fehérek az elnyomó burzsujok, ők pedig az elnyomott proletárok.

Bár, jobban belegondolva, azon túl, hogy faji élt kapott, lényegében beilleszthető tökéletesen a világtörténelem legsátánibb ideológiájának logikájába, nevezetesen a bolsevizmuséba.

Hírdetés

Magyarországon eddig egyedüliként a Mi Hazánk elnöke, Ásotthalom polgármestere foglalkozott a Magyarországtól távoli, de igazságérzetünk alapján mégis fontos témakörrel, mikor búr küldöttségekkel tárgyalt pár évvel ezelőtt, letelepedést kínálva településén számukra.

És sajnos e cikk nem egy átfogó, általános jellegű visszatekintés céljából íródott, ugyanis a történelem eme sötét fejezete még nem zárult le, újra és újra aktualitást kap.

2016-ban az ország új elnöke, Cyril Ramaphosa, megígérte, hogy helyre fogja állítani az 1600-as években a fehérek bejövetele előtti helyzetet. Egy évvel később már 404 fehérek által vezetett farm ellen támadtak az AfriForum csoport szerint és a 700, fehérek elleni támadásnak 74 halálos áldozata is volt.

S most nemrégiben a Párizsban élő afrikaiak “védelmi ligájának” (LDNA) tagjai tüntetést szerveztek a párizsi dél-afrikai nagykövetség elé. Az őket befogadó ország biztonságában azt skandálták, hogy Dél-Afrikában „fehér rasszizmus” (nonszensz!) tombol, és ha ez nem változik meg, visszajönnek és felgyújtják az épületet.

Az LDNA egyik tagja arról beszélt:

"Ha idegengyűlöletet akarsz, akkor rendben van: kezdd el megölni a fehéreket, a kínaiakat, az indiaiakat, de ne öld meg a (fekete) testvéredet! Mindannyian feketék vagyunk!"