A cím nem az enyém, loptam. A Népszava szombati számában az egyik publicista ezzel a címmel méltatja a ma 90 éves Paul Lendvait. A magyarországi származású, 1957 óta Ausztriában élő újságíró a baloldal egyik kedvence, akinek múltját nem bolygatják. Pedig lenne mit bolygatni.
A Népszava mai köszöntőjében olvassuk Lendvairól:
Az okos, visszafogott, de őszinte szókimondás mestere. Sosem bántó, de mindig érdekes. Írásban és élő beszédben is pontos, választékos, mondanivalóját gyakran fűszerezi régmúlt államférfiaktól vett idézetekkel.
A születésnapi köszöntőnek ez a lényege. Kilencven év bölcsességétől ámulunk, miközben tudjuk, kicsoda az az ember, aki egykor Lendvai Pál néven szolgálta a Rákosi-rezsimet a pártlap újságírójaként, olykor a rádió egyik propagandistájaként, zagyva brosúrák (Tito, a magyar nép ellensége. Bp., 1951. stb.) jól honorált szerzőjeként. Lendvai is azon kétes hírű alakok közé tartozik, akik úgy váltogatták nézeteiket, mint mások az alsónadrágjukat. Az 1950-es évek elején például még a „Tito-banda bűnei”-ről értekezett a rádióban, a sajtóban, néhány évvel később pedig melegen méltatta Jugoszlávia fejlődését. Ahogy a politikai irányvonal változott, a holotúlélő Lendvai is igazodott. Mindig azt írta, amit elvártak tőle, mert ebből élt.
1956 őszén, a forradalom idején, semmit nem csinált, kivárt. Aztán Kádárék hatalomátvétele után az Esti Hírlap munkatársaként Varsóból tudósított, majd hirtelen elhatározással Bécsbe utazott, s ott is maradt. Előbb használtautó-kereskedelemmel foglalkozott, majd néhány év elteltével megindult újságírói karrierje. Most már azt a kapitalista világot szolgálta, amelyet korábban annyit ócsárolt. Megfizették, ez volt a lényeg. Lendvainak soha nem voltak elvei, ezért könnyű volt tollát ahhoz igazítania, aki a pénzt adta. Ezt az embert ünnepli ma a Népszava, 90 év bölcsességet hazudva. Helyesebb lett volna azt írni: 90 év elvtelenség.
Néhány évvel ezelőtt portálunkon jelent meg dr. Ilkei Csaba kitűnő dolgozata a Pálból Paullá vedlett ember állambiztonsági érintettségéről. Ilkei írásából pontos képet kapunk arról, milyen gerinctelen ember Lendvai. Ajánlom ezt az írást mindenkinek olvasásra, illetve újraolvasásra.
Hazánkban a Kádár-világ bukása óta szinte mindenki rajongott Paulért. A Kurir című bulvárlap 1990. július negyedikén kolumnás beszélgetést közölt Lendvaival. Az interjú készítője a lap üdvöskéje, Bayer Zsolt volt, aki akkor még liberális cipőben tipegett. Érdemes elolvasni az interjú felvezető szövegét, hízelgés a javából.
Azt írja Bayer, hogy interjúalanya soha nem tagadta meg „magyar származását”. Ez pontatlan fogalmazás, mert Lendvai nem magyar, hanem magyarországi származású, a zsidó etnikum tagja, aki Bécsbe érve gyorsan németesítette keresztnevét, s azóta idehaza is mindenki így emlegeti őt (a Népszava köszöntője sem kivétel). Az interjú végén Bayer finoman rákérdez Lendvai múltjára, Paulunk válaszol is, néhány mondattal letudva a szennyes múltat, majd azoknak pörköl oda egyet, akik megpróbálják megszépíteni a múltjukat.
Bagoly mondja verébnek, mondhatnánk, de hát a Lendvai-féle kiválasztottak mindig is sportot űztek abból, hogy fényezték korántsem fényes múltjukat. Kár, hogy az ifjú Bayer nem mélyedt el Lendvai életművének bolsevik korszakában, nyalás helyett tárgyilagos, érdekes interjút készíthetett volna. Itt van például egy kevésbé ismert Lendvai-cikk. Szándékosan nem a Szabad Népből, vagy a Társadalmi Szemléből idézek, hanem az Országos Béketanács hetilapjából, a Béke és Szabadságból. Lendvai cikke két hónappal a forradalom kitörése előtt, a lap 1956. augusztus 22-i számában jelent meg, nem sokkal azután, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban betiltották a kommunista pártot. Olvassuk el ezt a primitív irományt, s azt látjuk, szinte semmi sem változott a lendvaik világképében. A második világháború utáni Európa egyik legnagyobb politikusát, Konrad Adenauert támadja Paul, aki akkor még Pál volt. S mivel vádolja? Azzal, hogy „a hitlerfasizmus (sic!) kísértetét idézte fel”. Lám, a menetrendszerű nácizás már akkor divatban volt a lendvaik körében. Lendvai „sosem bántó, de mindig érdekes”, írta ma a Népszava. Valóban?
Említettem már, dr. Ilkei Csaba kiváló tanulmánya alapján mindenki képet alkothat magának Paul Lendvai jellemtelenségéről. Érdekes, az Igaz Szó című katonai lap P. I. monogram mögé bújt szerzője az újság 1959. október elsején megjelent számában hasonló képet rajzolt Lendvairól, mint a ma történésze.
90 év bölcsessége, írja a Népszava. Ha a gátlástalanság, erkölcstelenség a bölcsesség szinonimája, akkor a Népszava firkászának igaza van.
Amúgy pedig Isten éltesse sokáig Paul Lendvait, hátha egyszer ráébred arra, mi az igazi bölcsesség, a becsület, a tisztesség.
B. – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
