Közeledik az apokalipszis. Épül az új világrend. Már csak pár lépés – értsd: pár év – és minden eddig felépített civilizációs vívmányunknak búcsút mondhatunk. Nem lesz áram, értéktelenné válik a pénz és egy visszafordíthatatlan világtörténelmi jelentőségű fordulat veszi kezdetét. Ilyen és ehhez hasonló felhangú címek és cikkek mostanában szép számmal jelentek meg különféle médiumokban. Ezekkel kapcsolatban szeretném veled megosztani néhány meglátásomat, amolyan gondolatébresztő gyanánt.
Én úgy látom, hogy a mai világban sokat nyom a latban a „tömeg”. A tömeg, a többség, a nyáj, a nagyság számokkal kifejezhető mennyiség. Engem is úgy próbáltak szocializálni, pontosabban belém ülteti bizonyos viselkedési mintákat, hogy ezek eredményeként a „tömeget kövessem”, a társadalmi normákat helyezzem a saját nézeteim és céljaim elé, vegyem át és valljam mások értékrendjét úgy, mintha a sajátom volna, álljak be én is a sorba és szajkózzam azt, amit mások állítanak, mert ők okosabbak, hatalmasabbak, befolyásosabbak, idősebbek, elismertettek vagy valami hasonló oknál fogva. Tehát megint csak mondanivalóm tárgyához lyukadtam ki, ti. a mennyiség és az uralom kérdéséhez.
Véleményem szerint a mai világ íratlan szabályai szerint a „mennyiség” a mérvadó. S minthogy a tömeg és a mennyiség látszólagos birtoklása nyom a latban, ezért az uralmat azok gyakorolják, akik ezt a mennyiséget – mely nem több pusztán egy számadatnál – a maguk oldalán tudhatják. Ezt persze elérhetik asszertív és manipuláló stratégiával. Bárhogy is kerül a birtokunkba a tömeg támogatása, a végeredmény ugyanaz: a HATALOM. A hatalom, mely kétségtelenül megrészegíti az embereket, legyen szó akár csak egy, a póráz végén a gazdája felé ácsingózó kutya feletti hatalomról, vagy egy internacionális grémium felhatalmazásáról.
A hatalom mindig a lelkek feletti hatalmat jelenti.
A hatalom mindig a birtokosa javára dönt és tulajdonosa vagy látszattulajdonosa érdekeit juttatja kifejezésre.
A hatalom az erőforrásokért folytatott harc eredménye. Tágan értelmezve az erőforrásokat, például gondoljunk az emberi életek feletti hatalomra. Magyarul, a szegénységre és a szegénységben tartásra, a tudatlanságra és a tudatos butításra, a megbélyegzésre, mely mindig a hatalmukat féltő és intoleráns körök fegyvere – ami persze azonnal le is leplezi őket. A sort hosszasan folytathatnám.
Álláspontom szerint a valódi hatalom nem a külső, tárgyiasult világ élőlényei és tárgyai felett gyakorolt uralom, amit nyílt és burkolt céljaink érdekében egyaránt felhasználhatunk. A valódi és az ember számára egyetlen igazi hatalom az önmaga felett gyakorolt kontroll, amit hívhatunk önuralomnak, önszabályozásnak, önfegyelemnek, önmérsékletnek, önkorlátozásnak és így tovább, attól függően, hogy a tudatosságunk mennyire fejlett és kiművelt.
Aki mások felett helyesen kíván uralkodni, annak előbb saját magát kell ráncba szednie, és önmaga felett kell megszerezni az irányítást, hogy ne a kisstílű egója, ne az önző vágyai, ne a lidérces álmai és a saját tudattalanjában elültetett szorongások és elfojtások torz képeinek legyen a játékszere és pribékje, hanem tudatosan válassza azt az értékrendet, amelyből tettei sarjadnak/fognak sarjadni. Ha ugyanis nem képes irányítani magát az ember, akkor az ösztönvilágába megbúvó „tudatosságok” fogják zsinóron rángatni kényük-kedvük szerint akár tetszik neki, akár nem. Akkor viszont ő egy másik hatalomnak – a benne fortyogó megoldatlan problémáknak és tulajdonságoknak – kerül a bűvkörébe, melyek nem fogják elengedni őt egykönnyen. De ez már a sorsunk feletti személyes hatalmunk átruházásnak a témaköréhez vezetne el bennünket.
Száraz György
Boldog napot!
The post A lelkek feletti uralom appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
