330 éve, 1689. augusztus 3-án született Eperjesen gróf Bercsényi László, Rákóczi hadnagya, Franciaország magyar származású marsallja. A kuruc főgenerális, gróf Bercsényi Miklós egyetlen fia kalandos életutat járt be.
Mindössze kétéves volt, amikor elveszítette anyját, Homonnai Drugeth Krisztinát. Rokonoknál nevelkedett Galgócon, majd apja újabb házasságát követően Ungvárra költöztek, ahol gyakori vendég volt II. Rákóczi Ferenc. Amikor az idősebb Bercsényi a bécsújhelyi fogságából megszökött Rákóczit követte Lengyelországba, a fiút a bécsi hatóságok a kassai jezsuitákhoz adták.
1703-ban, a szabadságharc kitörésekor innen megszökött, elfogták és hadifogolyként bántak vele. Csak egy év múlva szabadult, és bekerült a fejedelem udvari iskolájába. Katonai szolgálatát 1708 júliusában kezdte meg a nemesi testőrségben mint kornétás, majd vicehadnagy, a sztrazsnicai csatában esett át a tűzkeresztségen, augusztusban pedig már hősként ünnepelték: Trencsénnél egyike volt a sebesült fejedelem megmentőinek.
A 1711 februárjában Rákóczival Lengyelországba ment, a fejedelem megbízásából tájékozódott a porosz udvar szándékairól. Rákóczi 1712-ben Franciaországba küldte, ajánlatára a Napkirály, XIV. Lajos rangja megtartásával átvette Bercsényit egyik legelőkelőbb alakulatába, az I. „szürke” lovas-muskétás századba. 1712 decemberében az ifjú magyar áthelyezését kérte a spanyol örökösödési háborúban a Habsburg-sereggel küzdő, nagyrészt magyarokból álló Ráttky-huszárezredbe, ahol a következő évben – 24 évesen – viceóbesteri (alezredesi) rangot kapott.
Hat év múlva, 1719-ben a francia-spanyol háborúban lett ezredes, megkapta az egyik legnagyobb francia kitüntetést, a Szent Lajos-rend lovagkeresztjét. Megjárta Rodostót is, de az osztrák-török háborúban elszenvedett török vereség után visszatért francia földre. 1720-ban engedélyt kapott arra, hogy maga is huszárezredet verbuváljon nagyrészt törökországi magyar bujdosókból a francia király számára.
Az 1720-as években Bercsényi a Franciaországban élő, trónját vesztett lengyel király, Leszniczky Szaniszlónak, XV. Lajos apósának lett első kamarása, majd kormányzója, nemességét honosították, birtokot kapott. 1726. május 24-én megnősült: feleségül vette Anne-Catherine Girard de Wie-t, házasságukból 12 gyermek született. Ezredével részt vett az 1733-1735-ös lengyel örökösödési háborúban, brigadérossá nevezték ki, majd 1738-ban megkapta a generális rangot.
1740-ben megpróbálkozott a magyarországi hazatéréssel, próbálkozása meghiúsult és az 1741-48-as osztrák örökösödési háborúban a Habsburg-hadak ellen vonuló francia hadseregbe kérte beosztását. Kimagasló tetteiért ezúttal a Szent Lajos-rend parancsnoki keresztjével tüntették ki, a huszárok főfelügyelője lett, 1744-ben altábornagyi rangot kapott. Az uralkodónál oly nagy kegyben járt, hogy XV. Lajos engedélyezte számára a magyar huszártábornoki egyenruha viselését.
1748-ban kinevezték Commercy hercegség kormányzójává, 1753-ban pedig megkapta a Szent Lajos-rend nagykeresztes vitéze címet. Az 1756-ban kitört hétéves háborúban tanúsított helytállásáért 1758 márciusában Franciaország marsalljává léptették elő, majd egy év múlva vezéróbester lett, azaz rangidős az összes huszárparancsnok között. Mivel akkor már Bourbon-Habsburg szövetség volt, a legmagasabb katonai rangot elnyerve nyugdíjazását kérte és visszavonultan élt birtokán, családja körében.
1778. január 9-én érte a halál a Párizs közeli Luzancyban. Az általa felállított, a nevét viselő huszárezred tulajdonjoga előbb két fiára, majd a francia forradalom után a népre szállt és az 1. hadrendi számot kapta. A lovasfegyvernem megszűnése után az 1. francia ejtőernyős tarbes-i ezred vette fel Bercsényi László nevét, a dél-franciaországi Tarbes városában található Európa egyetlen huszármúzeuma is. Magyarországon a Magyar Honvédség szolnoki, 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalja viseli a magyar-francia huszárparancsnok nevét, akinek szobra a vajai Vay Ádám Múzeum kertjében látható.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
