Európa pillanatnyi állapotát jól jelzi, hogy a gazdasági bajoktól gyötört Franciaország odahaza nem igazán népszerű köztársasági elnöke, Emmanuel Macron az unió legaktívabb politikusa, szándéka szerint jövőjének meghatározó formálója.
Európa gazdasági óriása, Németország hovatovább vezetési válsággal küzd, Merkel asszony mintha már nem keltené egy vaslady benyomását, pártja lejtmenetben, koalíciója a szintén lejtőn lévő szocdemekkel meglehetősen instabil.
Nagy-Britanniában nem csak a vezetés, hanem a pártszisztéma egésze inog. A brexittel saját magukat lövik lábon, s ha valamilyen modus vivendivel mégis maradnak, tekintélyük akkor is oda, és egyhamar aligha lesz a régi. Még az sincs kizárva, hogy a brit birodalom 20. századi eltűnése után a 21. században darabjaira esik szét maga Britannia is. (A mindenkori angol trónörökösnek pedig a ” Wales Hercege” helyett szerényebb titulust kell majd keresni.)
Macron jól számol.
Németország gazdaságilag erős, katonailag nem számottevő, nincs atomfegyvere. Britannia gazdasága so-so, viszont erős a hadserege, és van atomfegyvere, csakhogy valószínűleg távozik az unióból.
Következésképp hol kell a franciáknak domborítania? Ott, amiben a kontinensen s legerősebbek: a fegyverkezésben.
De Gaulle már 1958-ban súlyt helyezett rá, hogy a galloknak legyen nukleáris elrettentő ereje, ez volt a Force de frappe. Az elszántság azóta is folytonos, Franciaország ma a világ kilenc atomhatalmának rangsorában az oroszok és az amerikaiak mögött a harmadik, megelőzve Kínát, Britanniát, Indiát, Pakisztánt, Izraelt és Észak-Koreát.
Aligha véletlen, hogy a május végi új uniós vezetésben kisakkozott előnyős francia pozíciók után Macron a napokban látványosan demonstrálta országa katonai potenciálját. Bemutatta a Barracudát, az új atomtengeralattjárót, továbbá bejelentette, hogy a légierőn belül űrparancsnokság alakult az űrből érkező esetleges nagyhatalmi fenyegetések kivédésére.
Mi ez, ha nem a gloire újrafényezésének szándéka?
Már csak három apró kérdés.
Hogyan illeszkedik ez a nemzeti erődemonstráció a Macron által ambicionált nemzetekfeletti Európához?
Nem mondják-e azt a németek, ha erre van pénzetek, miért akarjátok az unióét (a miénket), miért nem fordítjátok a gazdaságra?
Ha Macron a saját országát sem tudja rendbe tenni, miért akarja Európát (és a világot)?
Végül egy ráadás: elég lesz-e a francia katonai izmozás a gloire felragyogtatásához?
Lehet, hogy mégse számol jól.
Erre utal az is, hogy vasárnap a francia nemzeti ünnepre időzített (kissé szovjetes) katonai magamutogatáson francia kritikusai ki is fütyülték.
Galló Béla
politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
