Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. Mindez nem meglepetés, többnyire erre lehetett tippelni a május végi megmérettetés előtt.
Igazi bozótharc kezdődik az Unión belül az erősebb befolyásért, a sikeres lobbikért. A politika iránt érdeklődők számára érdekesebb lesz az EU, azok viszont megint csalódnak, akik arra számítottak, hogy Brüsszel valamiféle váratlan konszenzus révén a polgárok felé fordul és elkezd komolyan foglalkozni az őket érdeklő, érintő témákkal. Olyanokkal, mint az egész kontinensen romló szociális helyzet vagy a migráció. A színjáték nagyobbik részét a Párizs és Berlin között zajló presztízs-, illetve hatalmi háború fogja elvinni, ehhez tud csatlakozni a kisebb csatákban valamelyik fél oldalán az EU többi játékosa.
Az Unión belül egyelőre biztos pontnak tűnik a közép-kelet-európai együttműködés. A visegrádiak egységes fellépése és bizonyos esetekben hatékony kiegészülése a balti államokkal, Horvátországgal, Szlovéniával vagy Romániával kifejezetten eredményes lehet a mostani káoszban. A nagyjából azonos gazdasági helyzet miatt az érdekazonosság természetes. Ha a térségbeli vezetőknek sikerül hosszú távon is átlépni a történelmi helyzetekből vagy éppen ideológiai megközelítésekből adódó cicaharcaikon, az egyre erősebb külső bomlasztási kísérletek sem járhatnak sikerrel. Magyar–szlovák viszonylatban a lehető legbiztatóbb, hogy Zuzana Čaputová, Szlovákia három hete beiktatott új, liberális államfője holnap Budapestre látogat, konzervatív kollégája, Áder János meghívására. A vizit rácáfol a károgókra, akik a szlovákiai elnökválasztás végeredményének kihirdetése után az államközi kapcsolat megromlását várták. A visegrádiak éppen azoknak mutatnak követendő példát, akik valamiféle általuk kitalált mérce szerint várják el az uniós integráció mélyítését. Itt, a „periférián” van négy ország, amely megmutatja, hogy lehet ideológiai nézeteltérések mellett is szoros érdekszövetségben tevékenykedni. Valahogy így kellene ezt Európa-szerte.
Románia időnként – ha érdeke úgy szolgálja – feltűnik a közép-kelet-európai együttműködésben, de közben Brüsszelre, Berlinre és Párizsra figyel. A bátrabb külpolitikát szorgalmazó Liviu Dragnea börtönbe zárása után Viorica Dăncilă miniszterelnök szinte naponta fogad örök hűséget az éppen távozó uniós vezetőknek. Klaus Johannis államfő csak azt követően köszön jó reggeltet, miután Angela Merkel német kancellár kabinetjéből is megerősítették, hogy tényleg felkelt a nap. Dacian Cioloș pedig Emmanuel Macron elnök engedélye nélkül tán még francia feleségének sem mondja el a véleményét. A román politikai erők egy szempillantás alatt magyarellenességbe hajló patriotizmusa Brüsszelben láthatatlanná zsugorodik. A térségbeli egység kialakulását akadályozni igyekvők egyelőre ideális partnert találnak Romániában, miközben Bukarestben észre sem veszik, hogy eszközként használják őket.
Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »
