A sterilitás kultusza – egy látlelet a hanyatlásról (18+)

Júniust egyesek önkényesen kikiáltották „Pride hónapnak”, és így az annak minden jellemző arcátlanságával törtet ezekben a hetekben Magyarországon is. Ahogy az eredeti felvonulás nem volt nekik elég, és mára már mindez egy teljes hónapot jelent, úgy mindez kivetíthető az egész LMBT terjeszkedésre is eleve: soha semmi nem lesz elég. Az elfajulás jellemzően egy lefelé vezető spirál, nem áll meg ok nélkül és nem változtat irányt sem. Ez a folyamat nem lassul, ahogy a hanyatlás természetéből az adódik, a helyzet csak rosszabb lesz. Mint mindig, ezzel kapcsolatban is érdemes tőlünk nyugatabbra tekintgetni, mert a hazai globalisták és deviánspártiak ugyanazt szeretnék importálni a magyarok nyakára is, az ottani útmutatás mentén.

A tavalyi e témájú írásomban már részleteztem a transzvesztita („transznemű”) gyerekek esetét, rámutatva, hogy számuk folyamatosan nő, egyenesen a társadalmi normalizálásukkal. Nem szabad legyinteni minderre, mondván „ez csak a liberális Nyugat őrültsége”, mert csak addig az, ameddig mi ennek ellenállunk: ha nem lépünk fel mindez ellen, az itteni (és külföldről is ránk erőltetett) irányvonal fog meghonosodni.

Érdemes megjegyezni, hogy a magyar fordítás itt nem adja vissza a fenti kijelentés igazi súlyát, az illető ugyanis a „képzés” kapcsán több ártatlan szó („felvilágosítás”, „okítás”, „tanítás” stb.) helyett a szexuális „grooming” szót használta, aminek a jelentése a Cambridge értelmező szótár szerint (a tisztálkodás jelentése mellett): „az az illegális tett, amikor is egy gyerekkel valaki összebarátkozik, főleg a világhálón keresztül, hogy rávegye azt a gyereket egy szexuális kapcsolatra”. (Vesd össze: a „csak házasodni akarunk mi is” egykori szólammal csak a falat törték, mára már a „csak a gyerekeidnek akarjuk megmagyarázni, hogy nincs olyan, hogy fiú meg lány, és minden szexuális aberráció valójában jó és normális” gyakorlatánál tartunk.)

Az ilyen események egyikéről származnak az alábbi fotók is, ahol gyerekeknek tanítják, miként kell pénzzel jutalmazni az éppen táncikáló transzvesztitát – ez egyszersmind az aberráció és abnormalitás jutalmazásán keresztül az elfajzott szexualitás felmagasztalásának tanítása is. Gyerekeknek, a jövő generáció kitermelésére.
 

A műtétek kapcsán a vezető komplikáció a húgycsővel kapcsolatos (50-60%), alapvető gyógyulási problémái 22 százaléknak akadnak. (További részletek és képek itt és itt.)

Egy másik módszer (abdominal phalloplasty) keretében az alhasból vágnak ki egy darabot, és abból alakítanak ki egy „péniszt”. (Ennek folyamatát videón itt is meg lehet tekinteni).

Egy további módszer (metoidioplasty) folyamán tesztoszteronalapú hormonterápiával növelik meg a páciens csiklóját 4-5 centisre, majd a szeméremajkak segítségével kialakítanak egy ún. „neofalloszt”. A húgycsövet pedig a páciens szájának belsejéből kivágott darabból alakítják ki (lásd itt).

Nem tudom, hogy a pszichiáter szakorvos és családterapeuta dr. Fridél Mária a „transzgyerekek” esetét merné-e ebbe a kategóriába sorolni az egyre befolyásosabb devánslobbi miatt, mindenesetre a Münchausen-szindrómáról írt cikkének következtetését a „transzgyerekek” eseteire is mihamarabb alkalmazni kell:

Mialatt egyes beteges szülők a kisfiuk nemi szervét szeretnék eltüntetni, mások a kislányuknak szeretnének műpéniszt… Ez a videó egy 160 ezer követővel rendelkező csatornáról származik, melyen mindenféle perverz videókat közöl egy magát férfinak tettető nő. A hivatkozott a videóban műpéniszeket reklámoz gyerekeknek (nyolc éves kortól), nem szexuális eszközként, hanem hogy az alsónadrágba helyezve úgy tűnjön kívülről, mintha a kislánynak tényleg lenne pénisze (1:20-nál). Más videókban pedig a nyalókaszopás technikáit, vagy éppen szadomazochista kellékeket ismerhetünk meg tőle…
 

Az LMBT támogatása ennek a támogatása, ők az „L”.

A fentebb már említett „transzgyerekes” anyák kapcsán is vannak nem túl meglepő adatok:

• Két kutató nemi identitászavaros fiúk anyáit vizsgálta és arra jutott, hogy azok „gyakrabban rendelkeztek a depresszió tüneteivel és gyakrabban érték el a borderline személyiségzavar kritériumát, mint a kontrollcsoport. A kontrollcsoport 6 százalékához képest a nemi identitászavaros fiúk anyáinak 53 százaléka érté el a borderline személyiségzavar diagnózisát a borderlinehoz szükséges diagnosztikus interjún, vagy rendelkeztek a depresszió tüneteivel”. (Forrás)

A „transzgyerekek” kapcsán pár adat:

• Azon gyerekek, akik nemi diszfóriával rendelkeznek, 88 százalékban idővel kinövik azt a kanadai Függőségi és Mentálhigiénés Központ nemi identitás specialistája szerint. (Forrás itt, az ezt bemutató kutatás itt.)

• Hasonló számot hozott egy másik felmérés is, miszerint: „Amikor azok a gyerekek, akik transznemű érzéseket jelentettek, és nem kaptak orvosi vagy műtéti ellátást, a Vanderbilt Egyetem és a londoni Portman Klinika megfigyelése alapján 70-80 százalékban spontán elhagyták ezeket az érzéseket.” (Forrás)

• Egy másik kutatás 2014-ből szintén hasonló adatokat produkál: „A genderklinikákon kezelt fiúknak csak 6-23 százalékánál, míg a lányoknak 12-27 százalékánál maradt meg a nemi diszfória felnőttkorukra. Továbbá, a legtöbb fiú nemi diszfóriája alábbhagyott és felnőttként inkább homoszexuálisként, semmint transzneműként határozták meg magukat.” (Forrás)

• Amerika legnagyobb ilyen intézménye, a Betegségellenőrzés és Megelőzés Központjai, bár pontos számokat nem adnak, szerintük „a többségi társadalomhoz képest a homoszexuális és biszexuális férfiak, leszbikusok és transznemű személyek hajlamosabbak az alkoholizálásra, a kábítószer-fogyasztásra, kevésbé szoknak le azokról, valószínűbben folytatják az ivást vagy kábítószer-használatot később is, és nagyobb arányban élnek vissza szerekkel”. (Forrás)

• Ugyanazon szervek szerint „A szexuális úton terjedő betegségek (STD-k) száma növekedett a homoszexuális és biszexuális férfiak körében, a szifilisz esetében országszerte megfigyelhető növekedéssel. 2014-ben a homoszexuális és biszexuális férfiak és más férfiak, akik férfiakkal közösülnek az elsődleges és másodlagos szifilisz áldozatainak 83 százalékát tették ki, ahol a partner neme ismert volt az Egyesült Államokban. [Ők] gyakran szereznek STD-ket, beleértve a chlamydia és tripper fertőzéseket. (…) [Ők] tizenhétszer valószínűbben kapnak anális rákot a heteroszexuális férfiakhoz képest. (Forrás)

Az LMBTQI+ támogatása ennek a támogatása (a fenti képen éppen a „Q”-k, „queer”-ek vannak).

Pár további adat:

• A homoszexuális férfiak hatszor valószínűbben követnek el öngyilkosságot, tizenkétszer valószínűbben használnak amfetamint, és tízszer valószínűbben használnak heroint a heteroszexuálisokhoz képest. (Forrás)

• Homoszexuális férfiak teszik ki a sorozatgyilkosok 40-60 százalékát (meghatározástól függően), ami a társadalmon belüli kb. 3 százalékukhoz képest sokszoros felülreprezentáltság. (Forrás)

Házasságok kapcsán is vannak adatok:

• Norvégiában és Svédországban egy kutatás szerint: „Ha a kapcsolatfelbontások szintjeit hasonlítjuk össze, a válás kockázatai jelentősen magasabbak az azonos neműek között az ellenkező neműekhez képest. A válás kockázatai a női kapcsolatokban gyakorlatilag kétszerese a férfiak kapcsolataihoz képest.” (Forrás)

• A The New York Times is magasabb homoszexuális válási arányokról számol be egy vermonti kutatás eredményire hivatkozva. (Forrás)

Ha házasság, akkor gyerekek, ha pedig gyerekek, van pár adat gyerekmolesztálásokkal kapcsolatban is. Mint ismeretes lehet, a homoszexualitás kialakulásának egyik jelentős oka a gyerekkori szexuális bántalmazás, ezt igazolja egy 942 személlyel végzett kutatás is:

• „Homoszexuális férfiak és leszbikus nők jelentősen magasabb gyerekkori molesztálási arányokat jelentettek a heteroszexuális férfiakhoz és nőkhöz képest. A férfi homoszexuálisok 46 százaléka jelzett homoszexuális molesztálást a heteroszexuálisok 7 százalékához képest. A leszbikus nők 23 százaléka jelentett homoszexuális molesztálást a heteroszexuális nők 1 százalékához képest.” (Forrás)

• Az amerikai John Jay Kriminalisztikai Kollégium készített nagyszabású kutatást 2004-ben a katolikus papok körében létező gyerekmolesztálásokat vizsgálva az 1950-től 2002-ig terjedő időszakon belülről, és arra jutottak, hogy az áldozatok 80 százaléka fiú volt, ráadásul nagy részük serdülő vagy tinédzser – ez azért is fontos, mert a magyarázkodás szerint, itt nem beszélhetünk homoszexualitásról, mert egy pedofil gyerekeket céloz, és nem a homoszexualitás volt a motiváció, hanem egyszerűen az elkövetőknek sokkal inkább volt hozzáférésük fiúkhoz. (Ezzel érvelnek a homoszexuálisok védelmében a kutatást végzők maguk is.) Természetesen aki fiúkat molesztál, az homoszexuális (vagy „biszexuális”, de úgy is „LMBT”), semmilyen logikai csavar ezt nem cáfolja meg. A társadalmon belüli kb. 3-4 százalékukhoz lépest pedig a 80 százalékos áldozati szám súlyos felülreprezentáltság. A kutatáshoz készült egy kiegészítés 2011-ben is, az 1950-2010 közötti időszakról, ami a fiú áldozatok számát 81 százalékra tette, akik itt is többnyire serdülőkorúak. (Források: 2004; 2011)

Ennek fényében nem meglepő, hogy a svédországi homoszexuális aktivizmus egyik jelentős alakja pár hete bukott le, amikor újságírók 14 éves fiúnak tettették magukat egy homokos okostelefonos alkalmazáson, ahol több mint száz deviáns vette fel velük a kapcsolatot szex reményében, annak ellenére, hogy a nem létező fiú kora fel volt tüntetve. Köztük volt az aktivista is. Pár éve szintén Svédországban bukott le az ottani „Pride” egyik feje, amikor megerőszakolt egy 13 éves fiút.

Az LMBT támogatása ennek a támogatása, ők az „M”.

Pár további adat:

• A transzvesztita férfiak sokszor valószínűbben rendelkeznek HIV-fertőzéssel a heteroszexuálisokhoz képest: több felmérés szerint kb. egynegyedük (főleg a négerek). Sokan közülük nem tudnak saját fertőzésükről. (Forrás)

A „transzneműség” kapcsán érv, hogy a „nemátalakító műtétek” és szociális elfogadásuk jelenti a megoldást, ezek nélkül „depressziósabbak” és azért hajlamosak ilyen magas arányban megkísérelni öngyilkosságot. Ennek ellentmond egy svédországi kutatás is:

• A Svéd Orvosi Kutatási Tanács, a Stockholm Megyei Tanács és a tekintélyes Karolinska Intézet által támogatott kutatás, ami az 1973 és 2003 közötti időszakból 324 „nemátalakító műtéten” átesett „transzneműt” vizsgált, arra jutott, hogy: „A nemátalakító műtéten átesett személyek között megnövekedett az öngyilkossági kísérletek és a befekvős pszichiátriai kezelések kockázatának aránya. A nőből-férfi, de nem a férfiból-nő személyek bűncselekmények miatti elítéléseinek arányai növekedtek a természetes női kontrollcsoportéhoz képest. (…) Transzszexualitással rendelkező személyek a nemátalakító műtétek után jelentősen nagyobb kockázattal rendelkeztek a halálozások, öngyilkos viselkedések és pszichiátriai rendellenességek területén a többségi társadalomhoz viszonyítva. Adataink azt sugallják, hogy a nemátalakító műtétek, bár enyhítik a nemi diszfóriát, talán nem megfelelő kezelések a transzszexualitás kapcsán, és fejlettebb pszichiátriai és testi gondozást kell szorgalmazzanak a nemátalakító műtéteket követően ezen csoport számára.” (Forrás)

Hasonlóan az amerikai John Hopkins Egyetem pszichiátria részlegének két szakembere egy nagyszabású, 143 oldalas tanulmányban vonta le többek között azt a következtetést, hogy:

• „A többségi társadalomhoz képest azon felnőttek, akik átestek nemátalakító műtéten, továbbra is a gyatra mentális egészség kockázatával rendelkeznek. (…) A kontrollcsoportokhoz képest a nemátalakító műtéteken átesett személyek kb. ötször valószínűbben kíséreltek meg öngyilkosságot és kb. tizenkilencszer valószínűbben haltak meg öngyilkosságtól.” (Forrás)

Konklúzió

Természetesen vannak civilizált homoszexuálisok is, de mint csoport, amint láthatjuk, az „LMBT közösséget” rengeteg aberráció és nyavalya jellemzi, betegségek, szenvedélyek, függőségek, perverziók, erőszakosság, instabilitás stb. Ezeket pedig a „társadalom kirekesztésével” nem lehet magyarázni eleve, mert ha a „kirekesztés” mindenféle ön- és közveszélyes borzalmakhoz vezeti őket, talán nem túl stabil emberekről beszélünk – pont olyanokról, akiktől logikusan várható, hogy például nőknek képzelik magukat.

Amikor támogatjuk az „LMBT-t”, egy rendkívül nyomorult és meglehetősen veszélyes közösséget támogatunk. A legrosszabb, amit tehet egy társadalom, hogy a szabadosságot támogatja egy amúgy is instabil csoport kapcsán, és hogy a normalizálásukat célozza az egészséges társadalom körében. Elfogadás helyett inkább vizsgálatokra és felügyeletre, rendszabályozásra és szigorú keretekre szorulnak, ahogy a többségi társadalomnak is ez érdeke. Ez nem egyszerűen egy gusztustalanság elleni harc: nem érzelem- és impulzusalapú a deviáns felforgatás elleni küzdelem. Ez a harc a normalitás, az egészségesség, a természet, a rend, az élet védelmére irányul. Az LMBT-ideológia legkisebb baja az, hogy undorító és aberrált: a főbb baj, hogy szociálisan, szellemileg és demográfiailag is korrozív.

Mivel a homoszexuálisokra és transzvesztitákra jellemző nárcisszizmus és neuroticizmus hajtja őket, maguktól soha nem fognak leállni, mondván „most már elég, hagyjuk a hagyományos társadalmat békén”, már csak azért sem, mert a hagyományos társadalomra mindig gyűlölettel és félelemmel fognak tekinteni – hasonlóan a zsidókhoz, akik szintén így látják a hagyományos fehér társadalmakat, és részben ezért is tesznek meg mindent annak felhígítására, szürke masszává gyúrásáért (lásd itt). Például figyeljük meg a transzvesztita aktivistákat segítő zsidó szervezeteket, vagy a médiában és egyéb területeken történő szexuális devianciákat normalizáló zsidó úttörést, de akár visszamehetünk a kezdetekig, Magnus Hirschfeldig is.

Az LMBT ideológiája képviseli jelenleg az élvhajhászatot, a szélsőséges individualizmust. Annak lenni, aminek „érezzük magunkat”, nem annak, amivé válunk fejlődés és erőbefektetés útján – a felszínes érzés és benyomás, semmint a kiharcolt megértés. A multicégeknek a gyökértelen és narcisztikus homoszexuális embertípus ideális. Nyilván a céljuk mindennek a normalizálásával nem az, hogy mindenkit homoszexuálissá tegyenek, mert az nem lehetséges, nem is kívánatos még részükről sem, de az atomizálódás, az egyénközpontúság és hagyománytalanság az, amit a szexuális devianciák normálissá tétele elér: amikor a heteroszexuális ember számára is mindegy, hogy „fiú-e vagy lány” valaki, és hajlamos behódolni mindez előtt, szellemileg a heteroszexuális ember is „homoszexuálissá” válik, felad egy fontos alapot, amire az értékközpontú és hagyománykövető társadalom eredendően épül. Nem véletlen, hogy akik behódolnak az LMBT ideológiája előtt (leegyszerűsítve: liberálisok), az a közeg, amelyik a leginkább gyökértelen és kozmopolita. Akiket ez a folyton befolyásolható érzés vezérel és nem egy kiharcolt bölcselet követése. A multicégek és alapvetően a globalisták, zsidók, mindazok, akik egy kevert és fogyasztói társadalmat részesítenek előnyben, akik az öntudatában erős és egységes nemzetállamok világát szeretnék szétzúzni, a homoszexualitással egyfajta faltörő kosként bánnak. Ha egy társadalom feladja az ellenállást és leteszi a fegyvert a legelképesztőbb és betegesebb devianciák és zavarodott, téveszmés öncsonkítók előtt, akkor az a „kos” már annak a társadalomnak betörte a kapuját. Szabad a terep. Ha a gyerekeket hagyjuk hormonblokkolókkal tömni, kasztrálni és átműteni valami förmedvénnyé, ha a házasság és a család oda alacsonyodik, ahol két azonos nemű is egyenértékű a nemzetteremtő anya és apa párosával, akkor már nem is nemzet vagyunk, csak egy rakás ember egy helyen. Ahol az abnormális egyenlővé válik a normálissal, ott már a társadalom maga se normális. Ennek a folyamatnak a sakktábláján a jellemzően arrogáns, tiszteletlen és öntelt deviánsok eleve jó „gyalogosok” azok számára, akiknek ellensége az öntudatos nemzet és ideálja az élvhajhász „rakás ember egy helyen”. Lásd példának a szülők és gyerekek által körülvett és passzívan (talán tapsolva) nézett lánynak öltözött kisfiút, aki homoszexuális felnőtteknek táncol pénzért:
 

Az említett kerekasztal-beszélgetés tulajdonképpen jó látlelete volt a jelenlegi helyzetnek: egy pökhendi, üres szólamokat szajkózó, a valóságot letagadó, személyeskedő zsidó, és két ostoba nő, érzelemalapú „őket is anya szülte”, avagy „csak boldogok akarnak lenni” színvonalú, gyermeteg „érvekkel”, miközben az egyetlen személy, Novák Előd, aki adatokkal és információkkal érkezett lett megvádolva azzal (és rajta keresztül minden ellenkező), hogy „fél az ismeretlentől”. A homoszexuális propaganda jelentős sikereinek egyik kulcsa, hogy pont az ismereteket söpri szőnyeg alá, és inkább érzelemalapú aktivizmust folytat: egyfajta divatként, „aranyosnak”, „érdekesnek”, „izgalmasnak”, de ugyanakkor ártatlannak próbálva bemutatni az LMBT világát. Ez az egyre inkább infantilis nyugaton úgy tűnik, valamelyest működik is, rendkívüli sikereket érve el, főleg (nem meglepő módon) az erre eleve fogékony nők és tinilányok között. Az LMBT a média segítségével moralizálva lett, annak ellent mondani erkölcsileg deviáns („fóbiás”, „gyűlölködő”), a besimulás viszont érdem, akkor is, ha gyerekeket kasztrálunk, betegségeket, perverziókat, öncsonkítást, szociális és személyes kórokat támogatunk mindezzel. Ha a kulturális harc érzelmi síkra kerül, nehéz tények használatával győzelmet nyerni. Ezért is kell az erő nyelvén ellenállni mindennek: a hanyatlás toleranciája nem érdem.

Ha a valóság és normalitás oda jut, hogy a férfi nő, ha annak tartja magát, a lebontott falak mentén a néger is európai lesz, ha annak tartja magát – nincs magyar, nincs fehér ember, nincs férfi, nincs nő, nincs semmi, csak narcisztikus és torz képzetek alapján kiötlött folytonos relativizálás. (Jellemző, hogy az LMBT mára már LMBTQIA+, mert évente bukkan fel új „identitás” és „irányultság”: lételemük a folytonos dekonstrukció, a zsongás, és nem az időtálló érték.) Ha viszont minden relativizálható, ha minden képlékeny, akkor semmi se szent, semmi se védendő, mert úgyis átalakul, így semmi se érték, csak az adott pillanat érzése számít. Ennek értelmében a „progresszivitás” nem más, mint az időtálló érték elutasítása. A családé, a hazáé, a nemzeté, a rendé. A jövőé tulajdonképpen, mert ez logikusan káoszba és hanyatlásba vezet. A „liberalizmus” így pedig az időtálló érték megőrzését szolgáló rend alóli felszabadulás – alapvetően nihilista és hedonista. A steril homoszexualitás ünneplése így része annak a globalista darálógépnek, amely ennek a rendnek az ellensége.
 

Csonthegyi Szilárd – Kuruc.info