Az Ősök Napja nem fesztivál, hanem ünnep, mely a magyar ősöknek és a magyar történelem nagy alakjainak állít emléket. Az Ősök Napja mára olyan összekötő kapoccsá vált, ami az egész Kárpát-medencei magyarságot egyesíteni tudja. Az ünnepen a magyarság legnagyobb valós őseiről (Árpád Vezérlő Nagyfejedelem, Attila Nagyfejedelem) az ő történelemformáló szerepükről (Honfoglalás) és a magyarságot megtartó tetteiről (pozsonyi csata) emlékezik meg méltósággal az egész nemzet.
A megemlékezés méltósága indokolja, hogy minél hitelesebben jelenítsük meg őseink anyagi-tárgyi kultúráját. Ezért, és az ünnepen részt vevő hagyományőrzők kérésének eleget téve közreadjuk a legfontosabb általános ismereteket a IX-X. századi magyarság valószínűsíthető viseletéről.
A honfoglaló magyarok viseletéről hiteles képet alkotni meglehetősen nehéz. A mi éghajlatunkon földbe kerülő szerves anyagok, a szövetek, nemezek, bőrök és prémek hamar elbomlanak. Az egyes ruhadarabok kinézetére, viselésének módjára az esetleg azt díszítő veretek sírban talált helyzete alapján lehet következtetni. A viseletek rekonstruálását leginkább különböző párhuzamok alapján kísérelhetjük meg. Ezek egyrészt a korabeli, nomád szállásterületeken megmaradt régészeti leletek, illetve a korabeli ábrázolások, másrészt a későbbi korok nomadizáló csoportjainak viseletei és szokásai. Az itt leírtak is mindössze valószínűsíthető elképzelések, melyek esetleg magukban hordozzák a tévedés lehetőségét is.
Magyar harcos ábrázolása IX. sz.
A viselet főbb elemei:
Fejfedő
Kendőket és fátylakat ebben a korban általánosan viseltek. A korabeli arab utazók feljegyzése szerint a türk népeknél (beleértve a magyarokat) a hajadonok fedetlen fővel jártak. Házasodáskor a
Magyar női viselet, Karos 47. sír
férj egy fátylat tett a feleség fejére, aki ezt követően számított feleségnek, hogy „bekötötték a fejét”. Kontypártát és homlokpártát szinte biztosan viseltek.
A sapkák a selyemút mentén a nagy távolságok ellenére is általános viseletnek számítottak férfiak és nők körében egyaránt. Használatuk valószínűleg nem kötődött egyik népcsoporthoz sem. (A fejre turbánszerűen felcsavart kendő sem kizárólag muszlim szokás volt, a korban széles körűen használták, például nemezsapka köré tekerve is.)
A honfoglaló magyar férfiak fejfedői a nomádoknál e korban szokásos, eurázsiai pusztarendszerben, a Turáni Alföldön használt csúcsos, prémes süvegek lehettek.
A 10. századi nomádok által viselt süvegek formájára kevés konkrét adat van. A leletek és ábrázolások alapján nagyon hosszú időn át használt, valószínűleg etnikumoktól független, általános formák is feltűnnek. Pl szőrmeszegélyű süveg vagy sapka.
Ingek, nadrágok, tunikák
A nők ingei aranyozott ezüst veretekkel díszítettek, míg a férfiakéi dísztelenek voltak. A köznépnél ezek a veretek bronzból készültek. A verettel díszített ingrészek (ingnyak, álló gallér) a felsőruhából kilátszódhattak.
E korban a férfiak és nők is egyszerű szabású, díszítetlen, vagy a nyaknál és a kézelőnél hímzett vagy színes ruhaszövetből vágott rátétekkel díszített ingeket, vagy tunikákat hordtak, melyek általában combközépig vagy térdig értek. Nagyjából térdig érő vászon alsónadrágra, térdig érő harisnyára, de már korábbi időszakból kötött zoknira is van példa.
Felsőruházat (köntös, nadrág)
A nomádoknál az asszonyok is férfimód ülték meg a lovat, ezért a férfiak és a nők is hasonló szabású nadrágot hordhattak. A felül hordott nadrágok mindig hosszú szárúak voltak.
Nadrág szabásminta
A felső kabát elterjedt neve a kaftán, a korábbi magyar elnevezése a köntös.
Ez egy jellegzetes, hosszú ujjú, kabátszerűen záródó ruhadarab, mely térdig vagy térd alá ért. Alsó részét hátul vagy oldalt is felvágták, hogy a lovaglást és lóra szállást megkönnyítsék. E ruhadarab a honfoglaló magyar férfiaknál és nőknél is hasonló lehetett, azonban díszítő veret szinte kizárólag csak női sírokból került elő. E veretek vagy öntött, kéttagú csüngős, vagy kerek rozetta alakú lemezek voltak. Egy síron belül kétféle veret nem került elő. A veretek általában aranyozott ezüstből, nagyon ritkán aranyból készültek.
A záródás módja szerint megkülönböztetett köntös típusok:
Középen zárodó:
Magyar harcos, Karos – rekonstrúkció
Középen záródó köntös szabásmintája (Moschevaya Balka)
Rézsútosan áthajtott kaftán:
Rézsútosan áthajtott köntös (Magyar harcos – Roland Warzecha rekonstrukciós rajza)
Kaftán töredék Kaukázus VIII. sz.
Valószínűleg egy-egy törzs (vagy nép) jellegzetes, csak rá utaló típust használt, és a viselés módja (ujj hossza, köntös hossza, melyik oldalon kötik meg) a viselő társadalmi helyzetére is utalt.
A köntösök egy része (és az alsóruházatként szolgáló ingek egy része –a nőknél nagy része- gombbal záródott. A Kárpát-medencében a 10–11. század során a viselet fontos és gyakori elemét képezték a fülesgombok. Ezen tárgytípus jellegzetes keleti eredetűnek tartható, s minden társadalmi rétegnél megfigyelhető.
Színek
A kor embere szeretett színesen öltözködni. A honfoglaló magyarok művészete –és a korabeli utazók leírásai is- arról tanúskodnak, hogy eleink szerették a díszítettséget, a pompás megjelenést, és ez valószínűleg a színekre is igaz. Az értékes anyagokból készült és azokkal díszített, színpompás ruházat az egyén társadalmi rangját is tükrözte.
Anyagok
A nomádok alapanyagként a gyapjút, a kendert, a lent is felhasználták. Egy korabeli utazó a magyarokkal kapcsolatban említést tesz bőrruhák használatáról is. Természetesen a díszítésre a nomádoknál bőségben rendelkezésre álló prémeket és csontokat is felhasználták. A tehetősebbek drága, külföldi ruhaszöveteket, selymet, selyembrokátot is használtak. Az akkoriban használt lenvászon anyaghoz a mai finomabb lepedővásznak hasonlítanak, a selyemhez pedig a mai bélésselymek.
Selyemszövet részlete, Közép-ázsia VIII. sz.
Lábbeli
A nomádok alapvetően lovasok voltak, a lovas viseletre pedig a csizma jellemző. A nomád csizmák magas szárú, puha talpúak voltak. Általános forma őseinknél is az oldalvarrott, nőknél verettel díszített csizma lehetett. A magyar bőrművesség ebben az időben európai viszonylatban is magas szinten állott, például a cserzés tekintetében. De valószínűleg a bőr színezésének is több módját ismerhették. Magyar sírokban is figyeltek meg barnásvörös elszíneződést a lábaknál. A köznép, a kézművesek, halászok vagy földművesek jó része valószínűleg egyszerűbb és olcsóbb cipőt vagy bocskort hordott. A lábbeliket nemez talpbetéttel vagy nemez zoknival hordták.
Alán típusú csizma rekonstrukciója
Fegyveröv
A férfiak viseletének elengedhetetlen része az öv volt, melyre ivócsészét, kést, a tűzcsiholó eszközöket rejtő bőrtarsolyt, és a fegyverzetet akasztotta. (szablya, nyíltegez, készenléti íjtegez) Az övet bronz vagy ezüstözött arany veretek ékesítették. A fegyveröv alá valamivel szélesebb textilöv is kerülhetett. A magyaroknál a fegyveröv díszítettségének is fontos rangjelző szerepe lehetett.
Kelet-turkesztáni kőszobor alapján készült rekonstrukciós rajz
Tarsoly
A tarsolyok bőrből készültek, az egyszerűbb kivitelnél kivarrt mintával, a díszesebbeknél bronz vagy aranyozott ezüst veretekkel, illetve egész tarsolylemezzel az előlapon. A fegyveröv és a tarsoly kidolgozottsága és díszítettsége valószínűleg valamilyen rang vagy rendfokozat jelzésére is utalhatott. A tarsolyok mérete jóval kisebb volt a jelenleg utcai viseletre (is) árusított modern kivitelű tarsolyokénál. (9-12 x 14 cm Bugyi-felsővány –i tarsoly)
Felhasznált irodalom:
ANDRÁSI RÉKA-Újabb adatok a honfoglalás kori viselet rekonstrukciójához
Nagy Géza – Révész László: Karos
Petkes Zsolt-Sudár Balázs: A honfoglalók viselete
E. Nagy Katalin–Bíró Ádám–Bollók Ádám–Költô László–Langó Péter–Türk Attila Antal
Bizánci selyemruha töredéke egy fonyódi 10. századi sírból
Újabb adatok a Kárpát-medence 10. századi viselettörténetéhez
Early Turks: Male Costume in the Chinese Art
Second half of the 6th – first half of the 8th cc. (Images of ‘Others’)
Sergey A. Yatsenko
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
