Az egyre nagyobb politikai teret ellenőrző zöldek hamis értelmezési kerete következtében narratívájuk szerint az emberi lét válsága néhány nagyon egyszerű, ráadásul javarészt hamis teendőre egyszerűsödik le.
Apa, milyen színű a szilva, kérdezi a viccben a kisgyerek. Hát kék, feleli az apa. De akkor miért piros, kérdez vissza a gyerek. Hát, mert még zöld, válaszolja az apa. A zöld önazonossága tehát bizonytalan sávban mozog még a viccben is, ahogy a „zöldséget beszél” fordulat is az éretlenség nyomán előálló identitászavarra utal. Ám a zöld, és a globális „zöldség” hihetetlenül gyors felemelkedése drámai módon hívja fel a figyelmet arra, hogy a kavargó jelenségvilág mögött meghúzódó lényeg megértése most már elodázhatatlannak látszik.
A legújabb közvélemény-kutatási adatok alapján a Zöldek pártja, először a háború óta Németország történetében, a legerősebb párttá vált, megelőzve a kormányon lévő CDU-t, Angela Merkel kancellár pártját.
A most megválasztott Európai Parlamentben a legdinamikusabban növekvő pártcsalád szintén a Zöldeké, akik negyven százalékkal növelték arányukat, vagyis az eddigi ötven helyett ezentúl hetven képviselői helyük lesz az EP-ben. Számos jel utal arra, hogy a szellemileg napjainkra teljesen kiürült, korrupt, széteső, már a szó szoros értelmében „semmit mondó” szocialista, szociáldemokrata pártok helyét rövid időn belül a zöldek veszik át. Érdekes tehát kicsit eltöprengeni azon, hogy vajon mi lehet e példátlan erejű növekedés oka, s mik lehetnek a következményei.
Az alapvető ok viszonylag egyszerű. A világ valóban a permanens környezeti válság egyre mélyülő örvényeiben látszik elsüllyedni, így, nagyon helyesen, egyre több embert érint meg a környezetvédelem ügye. Van tehát világméretű figyelem és szimpátia, sőt empátia is, így a környezeti kérdések egyre magasabb szintre kerülnek. Ám nem először fordulna elő a történelem során, hogy egy vitathatatlanul jó ügy hamis értelmezési keretbe ágyazva, hamis fogalomkészlettel elbeszélve éppen azt a jószándékú többséget zárja a hamis tematizáció ketrecébe, amely többség így önmaga ellenségévé, önfelszámolójává válik.
A hihetetlen dinamikával egyre nagyobb politikai hatalmi teret ellenőrző zöldek hamis értelmezési kerete kettős következménnyel jár. Az egyik, hogy az emberi lét válsága a zöldek narratívájában néhány nagyon egyszerű, ráadásul javarészt hamis teendőre egyszerűsödik le. Egyébként is eleve önellentmondás az, hogy a Föld ökoszisztémája esetében a lehető legkomplexebb rendszerről van szó, ahol a komplexitás eleve kizárja a „gyors, könnyű, olcsó” megoldásokat. A zöldek mégis a legjövedelmezőbb planetáris business-t állították elő a „globális felmelegedés ipar” megteremtésével.
Sőt még e végzetesen veszélyes leegyszerűsítésen belül is számukra az általuk eleve az ember által okozottnak feltételezett klímaváltozás, és azon belül is a fosszilis tüzelőanyagok totális likvidálása tűnik a gyors, könnyű és olcsó „megoldásnak”. Mindez egy roppant erejű globális médiatámogatással végbemenő folyamat, és e diktátum axiómáinak bármilyen megkérdőjelezése ma már a globális liberális kánonból való azonnali „kiközösítéssel” és megbélyegzéssel egyenértékű. Pedig a zöldek globális ideológiája nemcsak, hogy nem leplezi le az emberiség legmélyebb létválsága mögött meghúzódó lényeget, hanem éppen hogy elleplezni segíti azt.
Nem azt sugallja tehát, hogy a globális pénzhatalmi szuperstruktúra mértéktelensége által szított hisztérikus túlfogyasztás, és e fogyasztás végzetesen eltorzított szerkezete a válság fő oka, hanem azt, hogy néhány energia-technológiai beavatkozás nyomán pillanatok alatt jóra fordul majd minden.
Ennek egyébként eleve ellentmond az a tény, hogy az elmúlt évszázad során a világ népességnövekedését sokszorosan meghaladta az energia-felhasználás növekedése, ami egyértelműen jelzi, hogy a probléma lényege a mesterségesen gerjesztett hamis „szükségletekre” vezethető vissza. Ám e hamis tematizációs és értelmező hatalmi fegyveren kívül van egy másik, némileg rejtettebb, de legalább ekkora erejű fegyvere is a gyorsan növekvő zöldhatalmi komplexumnak. Ennek lényege az, hogy a lélegzetelállítóan gyors figyelmet és támogatottságot kihasználva olyan tartalmakat is „feltölt” a zöld-ügy globális platformjára, amelynek a környezetvédelem ügyéhez vagy semmi köze, vagy egyenesen szembemegy annak stratégiai céljaival.
Így vált a feljövő zöldhatalom a korlátlan globális migráció, a homoszexualitás és egyáltalán minden nemi és egyéb kulturális aberráció, valamint a teljes drogliberalizáció élharcosává. Egyre gyakrabban nyíltan is kimondja, hogy minden eszközzel támogatandó bármilyen születésszámot csökkenteni képes intézkedés, hisz ha kevesebb ember él a Földön, akkor csökken a környezetre gyakorolt nyomás is. Ami logikailag akár igaz is lehetne, de akkor az egyetlen valóban következetes „sötétzöld” követelés az emberiség azonnali betiltása s teljes felszámolása volna. Amúgy éppen ez zajlik mindenféle zöld rásegítés nélkül is.
Végül az egész kérdéskörnek van egy olyan eleme is, ami a mai európai politikai beszédtér egésze szempontjából igen lényeges lehet. Annak az Európa hagyományos önazonosságát helyreállítani törekvő politikai törekvésnyalábnak, amelyet az uralkodó megközelítés populista szélsőjobbként bélyegez meg, egyelőre nincs koherens elbeszélési módja a környezetvédelmi kérdéskör értelmezését illetően. Ma még persze nehéz megjósolni, hogy a diskurzusteret milyen mértékben uralja majd a jövőben ez a kérdéskör, de joggal feltételezzük, hogy jelentősége növekedni fog. Ezért időben neki kell látni e koherens narratíva kidolgozásának, mert egyébként a hamis zöld narratíva hatalmi megafonjai minket vádolnak majd „semmitmondással”.
Bogár László – www.magyarhirlap.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
