Magyar szakember a Duna Bizottság Titkárságának az élén:
2007. május 18., 14:42
A Külügyminisztérium szóvivői irodájának közleménye
Budapest, 2007. május 18., péntek (OS) –
Magyar vezető a Duna Bizottság Titkárságának élén
A budapesti székhelyű Duna Bizottság május 15-16-án megtartott 68. ülésszakán döntött titkársága megújításáról.
Ennek értelmében az elkövetkezendő 3 évben magyar szakember, az ellenszavazat nélkül megválasztott dr. Valkár István fogja
irányítani vezérigazgatói minőségben a Duna Bizottság Titkárságát.
Kiadó: Külügyminisztérium
A reális zöldek gratulálnak Valkár úrnak, hogy az elkövetkezendő három évben vezérigazgatói minőségben irányíthatja a Duna Bizottság Titkárságának a munkáját. Valkárnak magyar
emberként nem lesz könnyű a dolga a Duna Bizottság titkárságának az élén. A magyar politikai elit, 150 éves európai törekvéssel áll szemben, a Dunára vitéz csomót kötött, nem tesz annak
érdekében, hogy a Duna magyarországi szakaszán, a Duna Bizottság elvárásai szerinti paraméterek teljesüljenek.
1856. március 18-30 között PÁRIZSBAN tanácskoztak a krími háborúban győztes hatalmak. Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztria, Poroszország, Szárd-Piemont, Törökország.
A párizsi békeszerződés kimondta a dunai hajózás szabadságát és eltörölt minden kiváltságot. 15. cikk … a dunai hajózást nem lehet semmiféle olyan korlátozáshoz vagy járandósághoz kötni, amit az alábbi cikkek rendelkezései nem írnak kifejezetten elő. Következőleg nem lehet semmiféle vámot szedni csupán azért a tényért, hogy a folyón hajóznak, sem pedig semmiféle vámot a hajón található árukért….
Az Antall kormány a rendszerváltást követően felismerte a Duna hajózhatóságának a fontosságát. Az Antall kormány programjában a következő áll: „A Duna-menti népek közötti szoros együttműködés szükségét a magyar politika nagyjai a történelem során ismételten felvetették. Magyarország földrajzi fekvése miatt is központi szerepet játszhat a Duna-térség országai, népei közötti együttműködés – eddigiekben részben szándékosan figyelmen kívül hagyott, részben az európai kettéosztottság miatt korábban meg nem valósított – előmozdításban. Budapest, jelenleg is székhelye a Duna Bizottságnak, mely 1992. áprilisában tartotta legutóbbi 50. ülésszakát. Ennek napirendjén a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásának a Duna –menti együttműködésre való kihatásai, az utódköztársaságok tagsági helyzete, valamint a tagságot eddig nem kapott Németország bekapcsolódása szerepelt. A Duna – mint fontos európai összekötő kapocs jelentősége – tovább növekszik a Duna –Majna –Rajna csatorna 1992. szeptemberre várható megnyitása révén.
Magyarország alapvető érdeke, hogy aktív és kezdeményező szerepet játsszék a dunai együttműködés további szervezésében és fejlesztésében.”Az Antall kormány a fenti programjához
nem kapott politikai támogatást, a kormánypártok és az ellenzék egyaránt a Duna – Kör javaslatát támogatta, és támogatja a mai napig. A Duna -Kör 1992-ben a Duna – Majna Rajna csatornának nem tulajdonított fontosságot. A Duna -Kör 1992-ben a következőket mondta a Duna hajózhatóságáról: „Leplezze le a hajózási szempontokra hivatkozó félrevezető propagandát. A Duna-Majna-csatorna üzembehelyezése nem ró Magyarországra új kötelezettségeket, az egészében csak a jövő évszázad elejére kiépülő víziút teljes hosszában ugyanis korántsem érvényesülnek azok a hajózási paraméterek, amelyeket most a Duna elterelésének hívei számon kérnek rajtuk. Egyébként a vízi úton történő áruszállítás adatai sem a forgalom nagyságát, sem nyereségét tekintve nem támasztják alá, hogy hajózási szempontból bárkinek számottevő érdeke fűződne a bősi létesítményhez.” Mára minden józanul gondolkodó politikus számára világosnak kellene lennie, hogy a Duna-kör javaslata csomót „vitézcsomót” köt a Dunára.
A politikus figyelmébe ajánljuk a reális zöldek szakértőjének dr. Szilvássy Zoltánnak az véleményét: „A magyar Duna medre a felső szakaszokról érkező hordalék hiánya miatt folyamatosan mélyül. A káros környezeti hatások egyik példájaként megemlítendő, hogy a 20. században az intenzív medererózió, illetve mélyülés következtében a kis és közepes vízállások a bajai szakasz mentén kereken 1.5 métert csökkentek. Ezzel egyidejűleg a gemenci hullámtér elöntésének tartóssága is lerövidült a 20. század elején évi átlagosan 83 napról a 80-as évek végére mindössze 19 napra. Kisvizek idején Szap és a déli országhatár között sok mellékág vízellátása a rövid nagyvizek idejére korlátozódott, az ivóvízbázisok hozama csökkent, a Paksi erőmű hűtővízellátásában ismételten problémák jelentkeztek, stb. Beavatkozás nélkül a környezet állapota tovább romlik.
Az erodáló mederben a kisvizek szintjének emelése a folyószabályozás hagyományos módszereivel csak átmenetileg és folyamatos, költséges fenntartási munkákkal oldható meg. A medermélyülést és annak környezetkárosító hatásait (feliszapolódás, élőhelyek megszűnése, ökoszisztémák átalakulása, stb.) a sarkantyúk és párhuzamművek nem akadályozzák meg, a folyó üdülés és vizisportok céljaira alkalmatlanná válik
A mára tagadhatatlan, felgyorsuló klímaváltozás a Dunát tápláló gleccserek rohamos olvadását idézi elő. Ennek következtében a folyó vízjárása szélsőségessé válik, rövidebb, magasabb árhullámokat hosszantartó és alacsonyabb kisvizek követnek, ezáltal a hajózási viszonyok és a környezet állapotának javítására további beavatkozások válnak szükségessé.
A hajózási akadályok tartós kiküszöbölése, a szükségessé váló víztakarékosság, és egyúttal a káros környezeti hatások megelőzése, csak a vízszint emelésével, azaz duzzasztással valósítható meg. A magyar Dunán megépítendők a nagymarosi, majd az adonyi és a fajszi vízlépcsők. Szerbiában a Vaskapu duzzasztási határán, Futaknál, továbbá Bezdánnál a vízlépcsők tervezése már folyamatban van.
Ausztriában a Duna „kivetkőztetését” – többek között a főváros területén a Freudenaui Vízlépcső megépítését – a bécsi központú Közép-európai WWF nem ellenezte. A tizenhárom duzzasztógát nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az ország energiaigényének több mint egy-ötödét a legtisztább, kibocsátásmentes, megújuló (egyszersmind legolcsóbb) energiaforrásból állítsák elő. A duzzasztott szakaszok mentén szakszerűen rehabilitált árterek sokkal gazdagabb élővilágot tartanak fenn, mint a vízpótlás hiányában Magyarországon degradálódók. A vízlépcsők tehát amellett, hogy megteremtik a TEN-T elvárásainak minden tekintetben megfelelő víziutat, nem járnak semmiféle környezeti terheléssel, sőt az EU Víz Keretirányelv ajánlásait messzemenően szem előtt tartva, javítják a folyó vizének ökológiai állapotát.”(Kos)
Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »
