Olvasónk írja:
Sziasztok, kurucok!
Egy rövid, ám annál tanulságosabb történetet szeretnék veletek megosztani.
Történt ugyanis, hogy a minap Szicília egyik településén, Cataniában turistáskodtunk. A városka igen hangulatos, dél-olasz jelleggel bír. Számos szépen rendben tartott templom, bazilika található itt, melyek némelyikének teteje, kupolája kilátóként is funkcionál. Az olasz emberek nagyon kedvesek. A kis kifőzdéktől a zsebbenyúlósabb éttermekig mindenhol odafigyelnek a vendégre. 22 órakor betértünk egy vendéglőbe, mely családias hangulatot képviselt, és még a hely főnöke is megkérdezte tőlünk, hogy minden rendben van-e az étellel. 5€-ért kínáltak 1l házi vörösbort, mely könnyed volt, nem savas, és bizton állítom, a legjobbak között van, amit eddig életemben ittam. Szállásunkon, megérkezésünk pillanatában olasz vendéglátónk 15 perces kiselőadást tartott a városról, mit érdemes megtekinteni, hova érdemes, hova nem érdemes belépőt váltani, és elérhetőségét megadva bármikor felkereshettük, ha problémánk adódik.
A pozitív tartalmú felvezetés után sajnos kénytelen vagyok rátérni levelem fő témájára. Sajnos nem a mellékutcák szemetességére és a gyakran kutyaszarral tarkított kövezetre, bár az is kellően negatív.
Bár a városban nem észrevehetőbb a feketék jelenléte, mint más nyugat-európai nagyvárosban, mondhatni kiugróan magas számot nem is képviselnek, azonban mégis említésre méltóak. A városka főterén például kifogtunk egy kissé erőszakosabb, de még kezelhető példányt. Mivel nagyon szeretek fotózni, hobbimnak hódolva készítettem felvételeket a környező templomokról, miközben egy néger lépett oda hozzánk. Meglehetősen visszataszító látványként jelent meg előttünk, hiszen nem tudtam eldönteni, hogy a foga vagy a szeme "fehérje" a sárgább, ám az biztos, hogy fogainak nagy részét fogkövek uralták. Mielőtt bármi eszembe juthatott volna, csodálkozásomat kihasználva máris a kezembe nyomott egy karkötőt és egy pár centi nagyságú barna elefántfaragványt. Merthogy ő ezeket árulta, és hogy jobb benyomásra tegyen szert, próbált ismerkedni is. Mondjuk a tipikus "Hi, bro!" megszólítás nálam nem ütötte meg a szintet, hasonlóképpen az sem, amikor kérdésére elárultam, hogy Budapestről jöttünk, melyre nagy örömködve azt felelte, hogy "Áááá, England". Elrebegte, hogy gyereke van, meg felesége, és hogy a kezünkbe nyomott apróságokért cserébe amennyi eurót adunk neki, annyit adunk. Barátom amúgy is valami csecse-becsét keresett, és a környező ajándékboltok magas árait látva, majd a néger távozásában bízva adott 2€-t. Én azonban nem. Jött is a sírás-rívás, hogy annyit adjak, amennyit gondolok. De nem adtam, viszont az ajándékot sem akarta visszavenni. Aztán rövidebb huzavona után végül mégis sikerült neki visszaadnom a vackait, és nagy duzzogva le is lépett.
Aztán… utolsó napunkon császkáltunk még egyet a városban, mielőtt elindultunk volna a repülőtérre. Egy viszonylag frekventáltabb részen jártunk, mondhatni a városka főutcáján, ám két utcával lejjebb sétáltunk, egy párhuzamos utcába. Igazából nem volt semmi gyanús, hiszen négerek amúgy is voltak a városban, de itt valahogy megemelkedett a létszámuk. Mindegyik árult valamit az utcák szélén, leginkább hátizsákokat, bőröndöket. Ettől még nem éreztük magunkat veszélyben, sőt még egy kisebb csoportnyi németajkú turista is sétálgatott előttünk. Beljebb haladva az utca déli oldala egyre lepusztultabbá vált. Még ez sem keltett gyanút, hiszen a város néhány pontján fellelhetők romos épületek, melyek egészen jó fotótémát biztosítanak. És itt volt a probléma is. Déli irányban befotóztam egy olyan utcába, amibe nem kellett volna. Személyes felelősségemet nem vitatom, én voltam a hülye, hiszen ezen a részen már néhány keresztutca sarkánál ültek négerek, mintegy jelezve, hogy ott valaminek a határa van, illetve az utca, amibe befotóztam, a korábbi utcákhoz képest már jól láthatóan nagyobb számú néger egyedet tartalmazott. Barátom azonnal szólt, hogy a négerek takarják az arcukat, nem kellene fotózni. Sajnos fotózás terén gyakran elfog a lendület, így csak pár másodperccel később eszméltem fel, de ennek már amúgy sem volt jelentősége. A fényképezőt azonnal elraktam, és olajra léptünk. Sajnos már ennek sem volt jelentősége, mert egyszerre két keresztutcából szaladt felénk egy-egy néger, majd utána még 3-4 másik, akik jól szervezetten, agresszíven és fenyegetően vettek minket közre. Volt némi halálfélelmem a 67 kg-os testsúlyommal, de az a kettő, akik először értek oda, azonnal közölte, hogy töröljük ki a fotókat, így végül is tudtuk, hogy mi a téma. Nem volt mit tenni, fogtam a fényképezőt, és nekiláttam egyesével törölgetni az ott készült fotókat. Közben az egyik néger hatalmas lapát kezével fogta a kezemet, melyben a fényképezőt szorongattam, és nézte, hogy mit csinálok. Nagyjából 10 fotót töröltem ki, mert sorozatmódban szoktam fotózni, így gyakran egy másodperc alatt 3-4 fotó is készül, szóval a törlés eltartott egy ideig, a feszültség pedig lassan, de emelkedett. Amikor a fényképezőn olyan képek jelentek meg, amik már nem ott készültek, a néger elengedte a kezemet, és közölte, hogy húzzunk innen. Én még bocsánatot is kértem, csak hogy egyik egyed se verje ki a fogaimat, azonban egy példányuk mégis felém rúgott. Nem akart megrúgni, ezért csak a levegőbe rúgott, de azért az agresszivitása és fenyegetése teljes mértékben átjött. Egy órával utána is remegett a gyomrom, és sajnos az eset az egész hátralévő napunkra rányomta a pecsétjét. Barátom nem ennyire vészesen fogta fel az esetet, bár az őt közrefogó négerek nem is töröltettek vele minden fotót, ami ott készült, csak azokat kellett törölnie, amin emberek voltak.
Mi szerencsésen túléltük az idegenekkel történő találkozást, a tanulságot levontuk, ám történetemből okulva szeretném, ha más elkerülhetné ezeket a helyzeteket. A területre sajnos nem tudok teljes takarítást kérni, ám az alábbi linket megosztva talán elkerülhető, hogy mások így, vagy ennél rosszabbul járjanak. A Google Maps-on körbejelöltem azt a területet, ahová senki se tegye be a lábát, és a szélén is csak úgy közlekedjen, hogy ott nem készít fotókat. Ha létezik olyan weboldal, mely ezen veszélyes területeket gyűjti össze, akár oda is fel lehetne tölteni.
Továbbá még egy kis utcakép a helyszínről.
Igazából a durva, hogy az egész no-go zóna (már ha az, és nem csak egy gettó) csupán pár utcányira található a turistaközponttól, a sétálóutcáktól. Amúgy a városban rendszeresen lehet látni gépfegyveres katonákat és rendőröket is.
A feketéket valahogy sosem csíptem, bár sosem voltam velük ellenséges. Ám korábban Athénban is összeakadtunk velük – akkor drogot és prostituáltat kínálgattak, miközben a pulóveremet ráncigálta az egyikőjük -, de ezen esetek után egyszerűen megvetéssel és undorral fog el azon emberek, barátok véleménye, akik a sáremberek mellett emelnek hangot. Nem voltam, és most sem vagyok elborult agyú fajgyűlölő, nem is szeretnék filozófiai fejtegetésekbe belemenni, mert ez nem az én asztalom, de abban 100%-ig biztos vagyok, hogy az egyes népcsoportok arányait figyelembe véve a bőrszín sötétedésével az intelligenciaszint és a civilizáltságra való igény, hajlandóság is a sötétség homályába vész.
További szép napot mindenkinek, és utazásaitok során vigyázzatok magatokra!
Üdvözlettel:
Károly
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
