Európában – többnyire az Identitás Generációknak köszönhetően – egyre több politikus (Orbán Viktor, Salvini, Le Pen) használja napi szinten a bűvös népességcsere szót, amely annyit tesz, hogy a bevándorlók sokkal nagyobb családalapítási kedvével, valamint a párhuzamos társadalmak növekedésével az európai ember szépen lassan kiszorul a saját kontinenséről. Ezt felismerni és a köztudatba hozni nagy eredmény, már csak megoldani kell… De mit kezdhet Közép-Európa, amely immár közel négyszáz éve küzd a párhuzamos társadalmakkal?
Nem fogok itt etnikai és kulturális elemzésekbe bocsátkozni, az a szociológusok és történészek dolga. Politikai szempontból viszont érdemes vizsgálni a kérdést. A jelenleg is archaikus társadalmakra erőltetett egyenlőségkultusz teljesen tönkretette azt a hierarchikus rendszert, amely hatására a két társadalom együtt tudott élni. Volt érdekképviselet (vajdarendszer) és rend. Túlkapások mindkét fél részéről voltak, legyen szó akár teknővájó rablógyilkosságról, tollas-kalapos putri-oszlatásokról. Ki-ki a maga sérelmét érzi nagyobbnak. Miután ránk köszöntött a szocializmus ámokfutása, a terror és a munka mindenek felett álló osztogatása (és szándékosan nem „végzése”), ideig-óráig apasztotta a feszültséget, azonban 1989-ben eljött az ország valódi romlása. Sem a gazdasági, sem a társadalmi rend nem tudott a helyére billenni (és szándékosan nem „visszaállni”), ez pedig a mai napig rombol. Személy szerint ennek a romlásnak nem látom a végét, legalábbis amíg a politikai garnitúrában olyanok vannak, akik jelenleg is pártpolitizálnak. A magyarok és cigányok közötti feszültség az MSZP mérhetetlen nemtörődömségének hatására olyan mértékben nőtt, hogy 2007-ben megalakult a Magyar Gárda. Nem kedvelem a szervezetet, de tény, hogy egy állampolgári reakció volt az akkori rendőrség cselekvőképtelenségére. 2010-ben a gőzt levezette az ország, hatalomra került a Fidesz és olyannyira megszűnt a magyar-cigány együttélés konfliktusainak tárgyalása, hogy
a magyar vidék számára nem lesz más megoldás, mint az önszerveződés.
A saját terményüket védelmező gazdákat ítélik el, idős, magatehetetlen embereket fosztanak ki és gyilkolnak meg, komplett falvakat hagy el a natív lakosság, Észak-Kelet Magyarországon az Opre Roma párt érthető okokból vizionál cigány autonóm területet. Habár ez meglehetősen nevetséges, a probléma már létezik, illenők róla beszélni is.
Meg is teszi ezt a Mi Hazánk, amelynek neve akár Jobbik 2008 is lehetne. Megalkotja a magyar polgárőrség már létező szerve mellé a maga kifejezetten (maga Toroczkai László szavaival élve) párt-szervezetét (sic! hadseregét), a Nemzeti Légiót. Nemzeti Gárda, Magyar Gárda, Légió Hungária, Magyar Nemzeti Gárda, ki tud ezeken eligazodni? Kinek jó ez? A liberális média végre tud majd máson is csámcsogni, ha megunták az Orbán nyakkendőcsomóján való élcelődést.
A titkosszolgálatoknak is biztos jó,
hiszen a jószándékú, hazájáért tenni akaró szerencsétleneket úgy listázza ki az AVH, hogy a kisujjukat sem kell mozdítani. Toroczkainak is egészen kiváló, már csak az előző miatt is, de főleg azért, mert talán ezzel a mozdulattal két héttel hamarabb éri el a 5%-os predestinált plafont. A magyarságnak jó? Addig, amíg a pocakos, kedélyes családapák fel s alá masíroznak Baktakéken, addig igen. De mi lesz az elmenetelüket követő órában? Égni fog annak a háza, akire a cigányság rámutat, mint arra aki a bajt hozta rájuk. Miért kell nekünk az, hogy szabadcsapatok lehetetlenítsenek el egy fájdalmasan húsbavágó kérdést, amellett, hogy olyan feszültséget szítanak, ami miatt még több település fog elmagyartalanodni. A kisantant trianon utáni vezényelt népességcseréje nem tett akkora kárt az elcsatolt népesség magyarságában, mint amekkorát egy kiéleződő cigány-magyar konfliktus tenne.
A probléma megoldása nagyon nehéz, mindamellett, hogy könnyű látni azt, ami semmiképp sem működhet. A nyugati, bevándorlás eredményezte párhuzamos társadalmakra kézenfekvő válasz a remigráció. De vajon megtehető-e ugyanez négyszáz év után? Jogilag egyértelműen nem, hisz magyar állampolgárok. Be kell látnunk, hogy nem elrontottuk az integrációt/asszimilációt, hanem egyszerűen a kultúrák különbözőségéből fakad valamilyen ellentét, amelyet nem tudtunk áthidalni, legalábbis valami nagyon eltörött.
A magyar vidék bajban van. A kormány a nagybirtokos vazallusainak érdekeit szolgálja, a kistermelők és családi vállalkozások alól szó szerint fogy a talaj, az agrárium legtudósabb emberét, Dr. Ángyán Jánost lekaraktermészárolták, a magyarság önvédelmi jogai (már ha vannak) nevetségesek, a rendőrség pedig, amely az egyetlen szerv aki valamiféle hatásos jogkörrel rendelkezik, olyan létszámhiányban van, hogy aligha várhatunk el ennél többet az agyonterhelt és alulfizetett egyenruhásoktól. A magyarlakta települések az ország északi és keleti részében csökkennek, ma bátor ember az, aki ott gazdálkodik és egyre inkább jövőtlen. Hagyjuk-e, hogy Dél-Afrika legyen a magyar rónából, vagy megpróbáljuk-e megoldani ezt a kérdést?
Az egyetlen megoldás pedig jelen körülmények között, ha elkezdjük a felelős polgárság nevelését, akik képesek megvédeni magukat az inkompetens államtól, ha az ellenük fordulna, valamint megfelelő jogkörrel és szabadsággal rendelkeznek ahhoz, hogy saját tulajdonukat bármilyen fenyegetéstől megvédhessék.
Bódi Ábel
Forrás:generacio.eu
Tovább a cikkre »
