Volt cionista a cionista világmozgalom tagjaként, volt kommunista a Magyar Dolgozók Pártjának, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt reménységeként, volt Lukács György tanítványa, aki 1919-ben népbiztosként ártatlan embereket gyilkoltatott, volt szenvedő emigráns Aczél György kedvenceként, mivel ő kaphatott a férjével azonnal kék útlevelet 1977-ben, amikor még senki. Mindig volt külföldön munkája, taníthatott egyetemeken, nem fenyegették meg emiatt itthonról, s amikor a rendszerváltás hajnalán hazajött, harcos liberálisként mutatkozott be az SZDSZ oldalán, azóta is ehhez tartja magát. De jelleméhez az is hozzátartozik, hogy Hankiss Ágnes által, a Magyar Országos Levéltárban felfedezett és közzétett levélben, amit a mozgalmár a Magyar Szocialista Munkáspártnak írt 1959-ben, elítélte az 1956-os „ellenforradalmat”, és helyeselte annak leverését.
Ő Heller Ágnes filozófus, akadémikus, a megmondó ember, aki nemrégiben a Jobbikot próbálta tisztára mosni, és a zsidózó szélsőjobboldali pártot alkalmasnak találta, hogy a liberálisokkal, a szocialistákkal szövetséget kössön.
Az 1957-ben megjelent, Az erkölcsi normák felbomlása – Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában című tanulmányában megbélyegezte Kosztolányi Dezső munkásságát, kimutatta benne a dekadens polgári erkölcs megnyilvánulási formáit. A hanyatló erkölcsű, dekadens, nihilista polgári osztály írójának nevezi. Könyvével, szellemiségével sokat ártott Kosztolányi megítélésének. Heller azonban ma már nem vállalja a Kádár-korszak hajnalán született művét. De az ilyen karriertől és anyagiaktól vezérelt, elvakult kommunista ideológusok, a liberális kánon vezető filozófusai miatt tették a magyar irodalomban, kultúrában lehetetlenné a többi között Herczeg Ferencet, Márai Sándort, Sinka Istvánt, Nyírő Józsefet, Wass Albertet, Kós Károlyt, Hóman Bálintot. Könyveiket másokkal együtt tiltólistára tették, és csak a rendszerváltás éveiben oldódott fel ez a zárlat. Többen akadémiai tagságukat még poszthumusz sem kaphatták vissza.
Ungvári Tamás szerint – akit nehezen lehet jobboldalisággal, túlzott nemzeti elkötelezettséggel vádolni – Heller Ágnes korábbi marxista ideológiájától és politikai állásfoglalásaitól hiába próbál szabadulni, az akkori és a mai kor szellemében újra kiadni korábbi művét kockázatos (kigyomlálva a Marx-idézeteket), hiszen nincs két Heller. Az akkori nemzedék arroganciájának példájaként feleleveníti, hogy mindenhez értett: Arisztotelészről és klasszika-filológia kérdésekről úgy írt, hogy nem is tudott görögül. Emiatt még az Akadémia is bírálta.
A kacskaringós utat megjárt „szavahihető ember” 2011 márciusában rövid előadást tartott a Európai Parlamentben. Az előadás egyik momentuma (Heller Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő felvetésére kijelentette, hogy 2006 októberében „no one was shot, no one was tortured” – „senkit sem lőttek le, senkit sem kínoztak meg” vagy „senkit sem lőttek meg, senkit sem kínoztak meg”) a kétértelműsége miatt újabb felháborodást keltett a magyarországi közvéleményben.
2017-ben azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktor leváltása érdekében a Jobbikkal is össze kell fognia a baloldali pártoknak. Heller meglátása szerint csak így váltható le a kormány.
Kapitális hazugságai mindent felülmúlnak. Svédország, Brüsszel és Németország után most Spanyolországot találta meg. A zsarnokság, ami Európa szívében születik – ez volt Heller Ágnes spanyol nyelvű írásának a címe, ami az El País nyomtatott kiadásában jelent meg néhány napja. Erről a HVG adott hírt. Heller többször több helyen kifejtette már – az utolsók között magyarul is, 2017-ben az Élet és Irodalomban –, hogy „Magyarországon ma zsarnokság van. Egy zsarnok uralkodik felettünk – akárminek nevezzük is“. Most Heller azt írja a spanyol lapban, hogy Orbán illiberális rendszerét sokan sokféleképp próbálták már leírni, fasizmus, autokrácia, maffiaállam, szupernacionalizmus, de a filozófus szerint itt valami újjal állunk szemben. Ezért használta ő a zsarnokság szót, vagyis türanniszt.
Orbán könnyűszerrel veri vissza azokat a támadásokat, amelyek fasizmusnak nevezik rendszerét, ugyanis léteznek ellenzéki pártok, halálbüntetés pedig nincs – írja Heller, majd hozzáteszi: ugyanígy tesz az autokrácia-bélyeggel is. A populizmus sem találó kifejezés, a populisták nem hizlalnak oligarchákat, így marad a zsarnokság mint leirat, bár más neve még nincs a rendszernek.
Aztán következtetéseivel Heller elér a csúcsra és kemény üzenetet fogalmaz meg: „A választásokon elért győzelem legitimálja Orbánt és kormányát. De ma, a világ számos részén, választanak meg zsarnokokat. Azonban ezek a rendszerek nem demokráciák, hanem zsarnokságok. Ma csak a liberális demokráciákat nevezhetjük demokráciáknak, Orbán illiberalizmusa nem az.”
Tehát a demokratikusan, az Európai Unió megfigyelői által is szabadnak ellenjegyzett választás nem más mint a diktatúra felé vezető út, s így a parlament által megválasztott miniszterelnök csakis zsarnok lehet. Egy kivétel van, ha a nép liberálisokat, kommunistákat, baloldaliakat, zöldeket , gender hívőket és miegymást választ. Az már demokrácia. Heller szerint. S higgyük el neki!
Akkor viszont a görög demokrácia is zsarnokság volt. Igaz, a rabszolgatartás miatt nem nevezhető színtiszta modern európai demokráciának. De mégis, a demokrácia bölcsője akkor nem az ókori Görögországban keresendő?
Végül spanyol olvasóit azzal fárasztja, hogy a zsarnokok és a zsarnokságaik mindig elbuknak. De az még nem látszik, hogy ez mikor jön el, illetve az is kétséges, hogy milyen állapotban lesznek a magyarok, amikor újra kell kezdeniük – fejti az álmot Heller. Figyelik? A szavahihető megmondó ember túllép minden határon, és nekiáll (le)minősíteni a magyarokat. Milyen állapotban lesznek? Azaz még gyengeelméjűeknek, frusztráltaknak meg vakoknak is gondol minket. De csak addig, amíg a hasonszőrüeket, a liberálisokat, a quislingeket, a labancokat, az idegen érdekeket képviselő hazátlanokat nem fogjuk bejuttatni a hatalomba.
Mindenesetre ez a hölgy a hosszú élete során Rákositól Kádárig, Kádártól Grósz Károlyig, Antalltól Hornig, Medgyessyig, Gyurcsányig, Bajnain át Orbánig, azaz napjainkig mikor szolgálta a hazáját, mikor védte meg, mikor állt ki Magyarország mellett? Az emlékezet nem tud ilyenről.
Eszmetársai a nemzetellenességet már hagyományként folytatják: Újhelyi, Gyurcsány, Jávor, Dobrev, Szabó Tímea, Bangóné és a többi „anyaszomorító” a szégyenérzet nélkül szolgálják a nyílt társadalom, a multikulturalizmus, a bevándorláspártiak és a globális háttérhatalom érdekeit. Heller és elvtársai megalapoztak nekik.
Mi ebből nem kérünk.
Stefka István – https://azoreg.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
