Két olyan hír is érkezett mostanában Bródy Jánosról, amely a mindig „másként gondolkodó” zenésszel kapcsolatban valószínűleg sokakat megörvendeztetett. Az egyik, hogy újonnan megjelent kislemeze már nem elsősorban a közönségnek, hanem a múzeumnak szól. A másik, hogy az új vezetésű Fővárosi Operettszínházban Kacsóh János vitéze és a Kodály Háry Jánosa kiütötte a műsortervből Bródyék Bulgakov megzenésített drámáját.
Új fekete bakelitjén valamiért azt akarta üzenni az örökkévalóságnak, hogy ő mindig e rendszer ellenfele marad. Ezért gúnyolódik benne Orbán Viktoron – „Aki a bálvány körül táncol, azon én nem segíthetek” – és sértődötten sajnáltatja magát, mert ő az az ember, „Aki a hazáját nagyon szerette, de kit a hazája nem szeretett.”
Azzal még azonosulni tudott az 1990-es rendszerváltoztatás idején népes rajongótábora, hogy fintorgott a Kádár-rendszer fojtogató korlátai miatt.
Azzal azonban már nagyon nem, hogy mikor 2010-ben beköszöntött a valódi rendszerváltás, amikor egy ország tudott végre tényleg szabadon lélegezni, akkor Bródy éppúgy fanyalgott, mintha újból a komcsi diktatúra érkezett volna el. Mutogatott is rájuk egyik dalában, hogy „Ezek ugyanazok”. Persze tudta ő jól, hogy nem így van, de jobban esett Orbánt komcsizni, mint beismerni, hogy olyan emberek kerültek kormányra, akiket a demokrácia diadalaként sokmillió magyar szívből akart, egyben a politika szemétdombjára hajítva azokat, akiket az „örök” Tini övéinek érzett.
Az ok egyszerű. Bródy talán abban a húsz évben érezte legjobban magát, amikor kormányon volt a liberalizmus és Budapestről se tette ki a lábát egyetlen pillanatra sem. Amikor a magyarok tudták ugyan, hogy jogilag bekövetkezett a rendszerváltás, de érezték, hogy itt csupán mezcsere történt, de a komcsi lényeg nem változott. Bródy meg vígan lubickolt a népátverő libsibolsik fürdővizében.
Érdekesség, hogy például a negyvenegy év alatt megkapott 19 kitüntetése közül egy kivételével lényegében mindet a ballib dominancia jóvoltából vehette át. A Kossuth-díjat is az Illés együttesnek ítélték oda 2000-ben, csak megosztása révén juthatott neki is rész belőle. Artisjus életműdíjat meg például úgy kapott 2012-ben, hogy előtte tizenhárom évig az egyesület elnöke volt. Aztán Botka László tüntette ki Szegeden, majd a kádárista Ágh Attila politológus féle Hazám-díjat vihette haza, míg tavaly Budapest egyetlen MSZP-s kerületének, Angyalföldnek lehetett díszpolgára. Eközben persze közönsége is épp úgy olvadt, mint a liberális világ politikai támogatottsága.
Bródy persze ebbe nem nyugodott bele. Legfrissebb nyilatkozata szerint (ATV) reméli, hogy egyszer másként lesz.
A magyarok természetesen hosszú életet kívánnak neki, hogy sokáig láthassa még Orbán Viktor sikeres kormányzását, az ország töretlen fejlődését.
Horváth K. József – https://leander.blogstar.hu/
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
