Emlékezhetünk rá, hogy a közelmúltban a Mi Hazánk Ifjai megzavartak egy Szegeden tartott LMBTQ-eseményt, pontosabban szólva a „normalitás nevében” felszólították őket arra, fejezzék be tevékenységüket. Ez igencsak kiverhette náluk a biztosítékot, mert az alábbi, igen „kemény” üzenettel feleltek:
„Keddi filmklubunk előtt összeálltunk egy fotóra, hogy kifejezzük: Magyarország a mi hazánk is!" – adják hírül dörgedelmesen.
Nos, önmagában ez a bohózat nem érne meg egyetlen sort sem, a magam részéről jót nevetek rajta. Sőt, önmagában nyilvánosan nem is foglalkoznék a kérdéskörrel, ha nem úgy állna a helyzet, ahogy áll.
Tegyük a homoszexualitást (de bármely szexuális devianciát) három mérlegre.
Ezek pedig az erkölcs, tudomány, politika. Ha erkölcsi mérlegre tesszük, azt kell kijelentenünk, hogy ellenkezik a természettől kapott valódi céljával, ugyanis a szexualitás végső célja a férfinak és a nőnek a testi-lelki önátadása, mellette pedig az utódnemzés. Két férfi vagy két nő esetében ez teljességgel kizárt. Menjünk tovább, ha tudományos szempontból boncolgatjuk, annyi megállapítható, hogy ez betegség, rendellenesség.
És ha lobbicsoportok nem emelték volna politikai kérdéssé, akkor a helyén is kezelhetnénk, s nem kavarna ekkora indulatokat. De nem ezt tapasztaljuk. Főként ezért kell a témáról írni, mert ezt mindig olyan éllel teszik, mellyel a normalitás ellenében határozzák meg önmagukat. Ezt terebélyesedett aztán ki azzá, amit gender-kurzusnak hívunk, amikor is a valóságban nem létező nemi identitásokat határoz meg, majd pedig karol fel, védelmez.
De ami igazán veszélyes, és rámutat arra a kérdésre, hogy a politikai térben egyáltalán nem elegendő uralni a folyamatokat, a mélyebb, hosszabb távú változások „két lépéssel” hátrébb, a metapolitikai térben képződnek meg.
És ebben nem állunk olyan fényesen itthon, Magyarországon sem.
A most közeledő EP-kampányban a Fidesz két fontos programpontja (7 pontban kibontva), hogy meg kell állítani a migrációt, és meg kell védeni a keresztény kultúrát. A migrációra most ne is térjünk ki, de vajon mekkora hatásfokkal védjük a keresztény kultúrát ott, ahol előfordulhat egy alföldi kisváros egyik gyárüzemében, hogy egy transzvesztita (férfiből lett nő) be akar menni a női öltözőbe, majd miután ezt teljes joggal megtagadják tőle, rohan az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, igazat ad neki, a munkáltató pedig töredelmesen bocsánatért esedezik? Ráadásul az illető „hölgy” még érzékenyítő előadásokat is tarthat.
Általános iskolákban, gimnáziumokban pedig már hetek óta zajlik az agresszív homoszexuális propaganda. Ahogy nem elég szavakban megállítani a migrációt, a hangzatos szólamok itt sem segítenek.
Ettől természetesen még ne dőljenek hátra az LMBTQ-lobbi tagjai, Magyarországon az emberek döntő többsége a normalitás pártján van, és ott is marad.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
