Az alábbiakban Tanja Rahm levelét adom közre. Tanja Rahm a húszas évei legelején három évet töltött el különböző dán bordélyházakban prostituáltként, majd rövidesen elhagyta ezt az életmódot és szexológiát tanult, terapeuta és oktató lett. A levél a “Prostitution Narratives: Stories of Survival in the Sex Trade” című antológiában jelent meg 18 prostitúcióval kapcsolatos személyes történet között és világszerte előszeretettel terjeszti a feminista mozgalom, mint a prostitúciós szolgáltatásokat igénybe vevő férfiakkal szembeni vádiratot. Itthon például a “Gumiszoba” járt élen a levél terjesztésében, ezért is a náluk fellelhető magyar fordításban adom most ezen a helyen is közre.
A prostitúció megítélésének jelentősebb modernkori változása egybeesik a feminista ihletettségű szexuális forradalommal. A szexuális szabadság, sőt a végsőkig vitt szabadosság lerombolta a korábbi női erényeket és társadalmi erkölcsöket. Miközben a feminizmus a nők kezébe adta a lehetőséget, hogy társadalmi retorzió nélkül mintegy prostituáltként éljék mindennapjaikat, mindemellett ráadásul a hivatásos prostitúciót a bűnözés kategóriájából átemelte egy áldozati szerepbe. Ennek megkoronázásaként született meg a New York-i egyezmény is, amelyhez 25 másik ország mellett hazánk is csatlakozott. Amíg az egyezmény a prostituáltat áldozatként definiálja és büntetni nem engedi, addig mindenki más büntethetőségét megengedi és lényegében kívánatosnak tartja a klienstől a bármiféle közreműködőig.
A magam részéről úgy gondolom, hogy lényegét tekintve a prostitúció, mindig is a legkiszolgáltatottabb, legszerencsétlenebbül járt férfiak szexuális nyomorán élősködött, tehát egy kifosztásra szakosodott, de mégis megtűrt bűnözői magatartás volt. Abszurd módon a feminizmus által gerjesztett szexuális forradalom a férfiak jelentős része számára nem a tabumentes rekreációs szex lehetőségét hozta el, hanem elszabadítva a női hipergámiát, a hétköznapok elváráselvű szabad kurvulását, széles férfitömegeket taszított szexuális nyomorba. Olyannyira, hogy a feminizmus által legfertőzöttebb társadalmak egy részében manapság már a férfiak egyre nagyobb agresszióba forduló “incel” létezése, vagyis szexuális nélkülözése, nyomora számos nyugati kultúrában már mainstream témaként is megjelenik.
Egy percig sem kételkedem, hogy a feminista mozgalom egy jelentős része számára kéjes örömet okoz, amikor még a legreménytelenebb férfiakat is azzal gyötörhetik, hogy az ő szexuális vágyaik még a kurvák számára is megvetendőek és elviselhetetlenek, így persze örömmel adnak közre olyan férfiellenes vádiratokat, mint Tanja Rahm levele. Abszurd dolog, hogy ilyen kéjes örömet okoz számukra, hogy – József Attila szavaival élve – elvehetik a “kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket”.
Úgy hiszem, mindezekkel együtt korunk egyik fontos kérdése az, hogy megtűrhető-e a továbbiakban is a prostitúció, annak ellenére is, hogy a feminista mozgalommal szövetségre lépve immár áldozati szerepben pózol és ezzel párhuzamosan azokat mocskolja, és azok börtönbe vetését szorgalmazza, akiknek a kifosztásából mindig is élt.
Mondhatja bárki, hogy egy “ősi mesterségről” van szó és létezhet korrekt szolgáltatói viszony a prostituált és ügyfele között, de történetesen Tanja Rahm esete is kiválóan mutatja, hogy ez a színlelt szolgáltatói szerep, ez a hazug barátság valójában a kifosztási szándék mellett millió vádat és bosszúvágyat rejt. És ha nem csak egy újabb kurvahazugságnak tekintjük, hanem egy percig is komolyan vesszük a leírt lélektani szenvedést, akkor méginkább el kell gondolkodnunk, hogy van-e bármiféle létjogosultsága korunkban a prostitúciónak. Bár mindez nehéz kérdés, amikor sejthetően a férfiak egy jelentős része számára valóban a prostitúciós szolgáltatások igénybevétele jelenti az egyetlen utolsó lehetőséget a szexuális életre.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
