„Még nem az, de már intézik” címmel jelent meg interjú Koncz Zsuzsával a Magyar Narancs legfrissebb számában. A cím azonban egyáltalán nem a márciusi Aréna koncertre igyekszik ráirányítani a figyelmet, hanem eléggé el nem ítélhető módon Koncz Zsuzsa esetleges származására célozgat.
Zsidó vagy sem az az énekesnő, akinek ötven éve jelent meg első nagylemeze, s akinek dalaihoz több generáció kötődik még abból az időből, amikor egyáltalán nem a politizáló Koncz Zsuzsa miatt zárták azokat a szívükbe, hanem mert az Illés, Metró, Omega nagy hármas mellett ő volt az egyik énekes idol a szocializmusban felnőtté váló s akkor is szórakozni vágyó s a régi dalok iránt ma is érdeklődő publikum számára. Bródy szövegei persze már akkor se szívlelték a rendszert. Ám akkor ez rokonszenves volt, mert nagy naivan a többség azt gondolta, hogy a kádárizmusból az egész társadalomnak elege van.
S amikor végre megbukott, utána jött a nagy meglepetés: ezzel egyáltalán nem volt mindenki így! Például maga Koncz Zsuzsa se. Bár az első húsz évben ez nem nagyon derült ki, mert a szocik és a libsik voltak javarészt kormányon, akiket tudott szeretni, akik Gyurcsány révén nyomták neki a Kossuth-díjat, meg minden földi jót.
Ám eljött 2010, amikor a valódi rendszerváltás bekövetkezett, amióta Koncz Zsuzsa „művészi” politizálása felerősödött. Művészit írok, mert valójában soha nem mondja ki konkrétan, hogy Orbán Viktort és rendszerét utálja, gyűlöli, de a Bródy féle szövegek nem hagynak kétséget a felől, kiről, miről van szó. A Mi lett belőled? című dallal konkrétan nagyot igyekszik rúgni a miniszterelnökbe. Íme, az utolsó sorai: „Hát mi lett belőled, mi lett belőled, mi történt veled / Hogy szégyenkezni kell miattad mindenkinek.” Ahhoz azonban gyáva, hogy megnevezze, kiről is van szó. Mert szerinte „A művészet nem arról szól, hogy megnevezzünk valakit. A művészet arról szól, hogy felmutassunk valami olyasmit, ami létezik.”
Csakhogy az embereket nem lehet hülyének nézni. Ők nagyon tisztában vannak vele, hogy Koncz Zsuzsa bizony Orbán Viktoron köszörüli a nyelvét, mint ahogy azzal is, hogy a szókimondást pénzügyi okokból nem meri felvállalni. Ellenkező esetben ugyanis nemhogy az Arénát, hanem a falusi kultúrházakat sem tudná megtölteni. Koncz Zsuzsa tudja ugyanis, hogy a közönsége nagy részével más politikai világban élnek. Az Aréna népe nem a liberális, Orbánfóbiás énekesnőre kíváncsi, hanem azokra a dalokra, amelyek a fiatalságukhoz kötik. Ezért ötvözi a régi, ahogy ő mondja „történelmi” dalait az újabb lemezein hallhatókkal. Nélkülük ugyanis nem állna meg a koncert, a történelmi dalok nélkül a kutya se lenne ma kíváncsi az Orbán ellen politizáló Koncz Zsuzsára. Ezen érzéseit eltitkolva valójában becsapja a közönség nagy részét, ő ugyanis legszívesebben a gyurcsányistákkal megtöltött Arénában énekelne. Koncznak az a szerencséje, hogy a közönség nosztalgiázási vágya felülírja az énekesnő rendszerrel szembeni érzéseit. Egyszerűen tesznek rá, jól akarják érezni magukat és kész.
Ez azonban nem ok arra, hogy a Magyar Narancs az interjú címében Koncz Zsuzsa esetleges zsidóságára utaló mondatot emeljen ki az interjúból. Ez egyszerűen undorító, visszataszító, elutasítandó, mi több, senkit nem érdekel. (Azokat a névtelen idiótákat ne hozzuk ide, akik az év elején Dávid-csillagot rajzoltak Vámos Miklós és Koncz Zsuzsa kiplakátolt fényképeire a hirdetőoszlopokon.)
Ilyen durva provokációra csak azok ragadtathatják látszólag büntetlenül magukat, akiknek Heller Ágnes, Konrád György és a többi liberálisvezér önös hatalmi érdekből a Bitó-szalonban vagy a Spinoza házban megsimogatta a fejüket. A társadalom szigorú büntetését azonban még több cikluson keresztül el kell viselniük.
(Fotó: Blikk/Pozsonyi Zita)
Horváth K. József – https://leander.blogstar.hu/
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
