A magyar társadalom és gazdaság felzárkózását akadályozza a média véleményhatalmi diktatúrája.
A kormányzati kommunikáció a minél nagyobb politikai profit megszerzése céljából működik. Minden eddiginél nagyobb szükség lenne a pártatlanság elvének az érvényesülésére a közszolgálati médiaszolgáltató műsorszolgáltatásában. A pártatlanság elve érvényesülése 1989-ben a Kerekasztal tárgyaláson szóba került. 1992-ben az ellenzék pártatlanságra vonatkozó előterjesztését a többség elutasította. A liberálisok, ifjú liberálisok médiában való túlsúlyát, a kapitalizmus nagyszerűségét egyoldalúan hozsannázó médiatartalmat az Antall kormány a Duna Televízió létrehozásával igyekezett ellensúlyozni. 1994-ben Horn Gyula a miniszterelnök. Horn Gyula a lelke mélyén utálta a kapitalizmust, a média törvény létrehozását támogatta, előkészítését az ellenzéknek adta át. Az ellenzék által előimádkozott törvény 1996 elején hatályossá vált.
Horn Gyula miniszterelnök tisztán látta a SZDSZ és a FIDESZ hazának kárt okozó az atomenergia békés felhasználásával szembeni ágálását. Az Országgyűlés 1996-ban elfogadta az atomenergia békés felhasználásáról szóló törvényt. A törvény a közszolgálati médiaszolgáltatót kötelezi, hogy a hallgatót/nézőt rendszeresen tudományos alapon –mi tesszük hozzá értő energetikusok riport alanyként való szerepeltetésével – tájékoztassa.
A törvényi kötelezettséget a közszolgálati médiaszolgáltató elszabotálja. Ha a törvényi elvárást a közszolgálati médiaszolgáltató betartaná a Paks II bővítésének a hűtése is szóba kerülne, a Duna ügye, amelynek kérdését a FIDESZ az 1998, 2002, 2009es választások előtt Vízlépcsőt nem építünk!” jelszóval a zászlajára tűzött és a 2010 polgári kormányzás kezdete óta altat, magyarul szólva nem tesz semmit.
A helyezet nálunk állandósult a média politikai befolyásolását illetően, olyan, mint az átkosban volt. Az 1992-ben megalakult reális zöldek Bős jó lett volna, Fajsz Paks hűtéséhez véleményét a média nem erősíti fel.
Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »
