A közel-keleti Omán, az Arab-tenger és az Indiai-óceán találkozásánál fekvő, konszolidált arab ország fontos halászati állammá válhat Kínának köszönhetően. Peking a világ élelmezésében. egyre lényegesebb szerepet játszó tengeri élővilága kapcsán is fontosnak tartja a stratégiai elhelyezkedésű, mérsékelt iszlám államot. De mint az Asia Times bemutatja, Kína egyúttal feldolgozó- és kereskedelmi elosztóközponti szerepet is szánna Ománnak.
Az ománi Duqm lehet az állam legfontosabb halászati központja már a közeli jövőben. Bár az ország tengerpartja összesen több mint 3100 kilométer hosszú, ennek a városnak a halászat és a tengeri kereskedelem szempontjából is kiemelt szerepe lehet az új selyemutat építő Kína szemében. A város elsősorban üdülőcélpont, de nemzetközi reptere és az Ádeni-öbölből való könnyű megközelíthetősége – úgy tűnik – a jelenlegiknél komolyabb funkciókat előlegez meg a településnek.
Kína már 2016-ban megállapodást kötött egy közel 11 milliárd dollárba (közel 3000 milliárd forint) kerülő ipari park létesítésére Duqm-ban. A város különleges gazdasági zónájában helyet kapó létesítmény pontos földrajzi helyét pedig már kiválaszották a kínaiak. A zónát üzemeltető cég egyik vezetője szerint a kínaiak 25 évre kötnek Ománnal bérleti szerződést a területre.
A városban felújított halfeldolgozó pedig hamarosan, 2020 elején, újra teljes kapacitással működhet, a kapcsolódó mélyfagyasztó egységekkel együtt. Omán pedig 400 új, ipari halászati hajóval fog neki a világ növekvő haligényének kiszolgálásához – mondta el a helyi szakminisztérium egyik tisztviselője.
Duqm városában az egyik cég már két gyártósoron folytatja a termelést, napi 120 tonna szardíniát feldolgozva, amelyekből a világ szinte valamennyi szegletébe exportálnak.
A cél, hogy 2023-ra Omán megtöbbszörözze halászati termékgyártásának volumenét.
Az ország 2016-ban 225 millió ománi riálnak megfelelő gazdasági teljesítményt mutatott fel a halászathoz kapcsolódóan, 2023-ra, 1,3 milliárd riál a cél. Ez közel 1000 milliárd forintnak felel meg, és egyúttal a kalkulált GDP közel 5 százalékát tenné ki, 1,4 millió tonna kiemelt halféleséggel évente. A kormány azt is szeretné elérni, hogy jóval többen dolgozzanak a halászatban, mint most. A 4 milliós országban mintegy 50 ezer ember megélhetését biztosítja jelenleg az ágazat.
A kínai törekvések kapcsán pedig az látszik valószínűnek, hogy Peking továbbra is Afrika keleti vizeit tekinti a fő külföldi halászati területeinek. Ománt elsősorban mint a tengeri zsákmány “elosztóközpontját” illesztené kereskedelmi terveibe. A maszkati kormány úgy látja, országuk azért érdekes Kína számára, mert toleráns, stabil, a világra nyitott állam, jóval kevesebb társadalmi béklyóval, mint némelyik szomszédjuk.
Mi lesz a tradicionális halászattal?
A halászati szektor fejlesztésének és a kínai beruházások iránti nyitottság oka, hogy Omán megpróbálja diverzifikálni erősen olajfüggő gazdaságát. Az olajhoz az ország éves teljesítményének nagyájából 55 százaléka köthető.
Omán egyébként jelenleg is a legfontosabb halászati ország az Öböl Menti Együttműködési Tanács szerveződésben.
A térségből exportált halászati termékek fele innen jut a világpiacra.
Duqm városának mintegy 500 fős helyi halászközössége azonban nem örül felhőtlenül a tevékenység iparosításának. Nemcsak attól félnek, hogy az ipari halászat kiszorítja őket a vizekről, hanem attól is, hogy sok külföldi jelenik meg, akik elveszik előlük a munkát. A helyszíni beszámolókból kiderül, a szektort már így is sújtja az illegális halászat és az engedély nélkül foglalkoztatott külföldiek jelenléte – a külföldiek munkavállalása elvben nagyrészt tilos az országban, csak egyes kivételek esetén oldható meg szabályosan.
A halászok attól is tartanak, hogy az iparosítás miatt nemcsak a megélhetésük, hanem ősi halászati tradícióik is elveszhetnek.
Emlékeztettek arra is: amikor a most uralkodó szultán az 1970-es években nekilátott az ország reformjához, megjelent a túlhalászás fogalma és a napi kvóták folyamatos emelése.
A kormányzat ugyanakkor nem osztja a halászok aggodalmát. Állításuk szerint Omán jóval az ENSZ-kvóták határa alatt maradt a védett tengerterületekről való zsákmányolást tekintve. A külföldiek munkavállalása pedig szabályos akkor, ha az nem hagyományos halászcsónakokban, hanem nagy hajókon valósul meg, ahol a szabályok szerint 70 százalékot is elérheti az arányuk.
A minisztériumnál azt is közölték, a több száz új illetve régi, ipari jellegű halászásra alkalmas hajókkal nem kívánják lecserélni azt a mintegy 23 ezer kis csónakot, melyekben az ománi halászok járják a partokat. Elképzeléseik szerint a két halászati forma megfér együttesen egymás mellett úgy, hogy teljesülnek a fenntartható halgazdálkodás elvei is.
S hogy mit szól ehhez Kína, amely Duqm városát a legnagyobb közel-keleti halászati bázisnak szánja?
Folytatja a kikitők korszerűsítését és újak építését, illetve – ahogy az ománi fél is jelezte -, az újonnan létrejövő halászközösségek erősítését. A tervek szerint 2020 végéig mintegy 30 új halászati kikötő kezdi meg az országban a működését, jelentős részben kínai támogatással.
Origo.hu
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
