A CDU 1001 delegátusa 2018. december 7-én választott pártelnököt Hamburgban. Az előzmények ismeretesek: mindkét tartományi választást, a bajorországit és a hessenit is elbukták a konzervatív pártok. Merkel népszerűsége a mélypontra zuhant. A kancellár asszony rákényszerült arra, hogy korábbi ígéreteivel szemben lemondjon a pártelnökségről. 2015-ben, amikor részt vett Schröder korábbi kancellár könyvbemutatóján, és megkérdezték, véleménye szerint miért bukott meg Schröder, azt válaszolta, hogy azért, mert lemondott a szociáldemokrata párt elnökségéről.
Merkel nem érzékelte és nem is reagált az elmúlt évek legnagyobb válságaira, arra, hogy 2017 év végén, létrejötte pillanatában megbukott a Jamaica-koalíció, hogy a nagykoalíciót első perctől kezdve rendkívül mély ellentétekkel terhelték, hogy a bajor testvérpárt, a CSU már nem az a párt, amely évtizedeken keresztül volt. Elveszítette abszolút többségét, és tetőztek a személyi ellentétek. A fiatal és dinamikus, ugyanakkor Németország-szerte nem túl népszerű Schröder folyamatosan darálta a párt korábbi elnökét,
Seehofert. A kancellár azt sem vette észre, hogy a Maassen-ügy sokkal több annál, mint aminek kezdetben kinézett: az Alkotmányvédelmi Hivatal elnökének nyílt lázadása a merkeli politikával szemben.
A CDU/CSU frakcióvezetőjének parlamenti megválasztásán Merkel jelöltje, Kauder – szemben az előzetes várakozással – óriási vereséget szenvedett el. Lindner, a liberális párt elnöke sportot űzött abból, hogy ameddig Merkel a kancellár, nem hajlandó belépni a nagykoalícióba. A pártelnök képes volt arra, hogy a liberálisokat újra bejuttassa a parlamentbe, de arra már nem, hogy akár a tartományi, akár az országos választásokon komoly pozícióba juttassa a pártot. Az a megjegyzése, hogy 19 éves kora óta csak Porschéval hajlandó járni, kulturáltan fogalmazva sem aratott osztatlan sikert.
A három CDU-elnök-jelöltből Merz alapvetően az AfD felemelkedése ellen kampányolt. Meghirdette a CDU megújulását, a migránskérdés rendezését és a transz-
atlanti kapcsolatok javítását.
A választási harcban a legtöbb támadás Merzet érte. Miután kiválóan felkészült, és leiskolázta ellenfeleit, a fő vádpont ellene az volt, hogy milyen ember az, akinek az évi jövedelme meghaladja az egymillió eurót. Hogyan akarja képviselni a kisembereket, amikor a német átlagjövedelem bruttó 2860 euró havonta, és a nettó jövedelem kétezer euró körül van.
Sokan félnek Merztől, mert veszélyeztetve látják pozíciójukat. Amikor a választási harcban a parlament elnöke, a CDU egyik legismertebb politikusa, Schäuble kiállt Merz mellett, Merkel bizalmasa, Altmeyer azonnal védelmébe vette a másik jelöltet, a CDU főtitkárát, Annegret Kramp-Karrenbauert, azaz AKK-t. Amikor az egyik tartomány kiállt Merz mellett, a Saar-vidéki szervezet azonnal jelezte, hogy AKK-t támogatja.
Számomra rendkívül érdekes élmény volt, hogy 2018. december elején együtt vacsoráztam a CDU három vezetőjével. Közülük az egyik küldött volt a hamburgi kongresszuson. Elmondta, hogy mivel az elvárás az, hogy AKK-t kell támogatni, ő ezt megígérte, de valójában Merzre fog szavazni…
A valóságban nem az a kérdés, hogy ki lesz a CDU elnöke, hanem hogy ki lesz a kancellár. Németország egyik legismertebb napilapja, a Handelsblatt úgy fogalmazott, hogy vagy Merz lesz a győztes, vagy a CDU számára az alámerülés következik.
A párt hamburgi kongresszusán mintegy kétezer újságíró és ugyanennyi vendég volt jelen. Bejelentették, hogy az a cél, hogy a választás után zárjon össze a CDU – de a valóságban élet-halál harc folyik. Annegret Kramp-Karrenbauer már bejelentette, hogy ha nem nyer, visszavonul, Merkel pedig, aki 18 éves pártelnöksége után a búcsúbeszédet tartotta – papíron ügyelve a semlegességre –, még pártelnökként megszavaztatta az 1001 küldöttet az ENSZ migránspolitikájának a támogatásáról. Ezzel nehéz helyzet elé állította Merzet, mert akár megszavazza a programot, akár nem, pozíciót veszít.
Fontos kérdés, hogy a jelenlegi helyzetben szétesik-e, részekre szakad-e a CDU, és hogy mit mutatnak az eljövendő hónapok tartományi választásai. A jövő évi négy tartományi választásból egy Brémában lesz, háromra pedig a volt NDK területén kerül sor.
Mindmáig a CDU-n belül nem ment végbe a fordulat a nők helyzetének elemzésében és a volt NDK felé való nyitásban. Merz javaslatát, hogy minden németnek legyen részvénye, azonnali ellenkampány követte, kiemelve, hogy a német családok negyven százalékának nincsen megtakarítása. A németek 45 százalékának van saját lakása, 55 százaléka bérlakásban él.
A hamburgi elnökjelölő kongresszuson Annegret Kramp-Karrenbauer ismertette, hogy három gyermek édesanyja, és ő volt az első nő, aki tartományi belügyminiszter lett Németországban, sikeresen vezette éveken keresztül a Saar-vidéket mint tartományi miniszterelnök, és 2018 tavaszától, Merkel felkérésére, elvállalta a párt főtitkári posztját. Merkel-hívő, jól felkészült, de távol áll a reformoktól.
Merz stratégiát adott. Nagyon vigyázott arra, hogy ne bántsa meg Merkelt, de egyértelmű volt, hogy a két fél között a rokonszenv hiánya mellett meghatározó a koncepcionális különbség. Merz azt mondta, hogy a Die Linke és az AfD kivételével bármely párt lehet szövetséges. Hitet tett az Egyesült Államokkal való stratégiai szövetség mellett, de kiemelte, hogy az USA csak az erőt tiszteli, a gyengeséget nem. Támogatja, hogy a volt NDK területén új fejlesztési politika induljon be. A CDU legyen kommunális és európai uniós párt egyidejűleg. Stratégiájában első Németország, második a párt, harmadik a személy. Közölte, ha győz, a pártvezetésben helye lesz Spahnnak és AKK-nak is. Döbbenetes volt nézni a pártvezetés tagjainak arcát, hogy mennyire nem értettek egyet Merzzel, és mennyire féltették a saját pozíciójukat.
Az 1001 küldöttből 999 vett részt a szavazáson. Az első fordulóban senki nem kapta meg az abszolút többséget. Merz 392, Spahn 157, míg AKK 450 szavazatot kapott. A második fordulóban AKK 517 szavazattal megverte Merzet, aki 482 szavazatot kapott. Merkel fellélegzett.
Ettől kezdve a kormányon lévő három pártból kettő élén nő áll, és egyik sem vesz részt a koalícióban. Januártól a CSU-ban várható személycsere lévén Schröder lesz a párt új elnöke, és ezzel egyik pártvezér sem tagja a koalíciónak. 2018-ban mindhárom kormánypárt elnöke megbukott.
AKK 51 százalékkal nyert, kérdés, hogy ez elég lesz-e jövőre. Schulz, aki száz százalékkal lett egy évvel ezelőtt az SPD elnöke, néhány hónap után megbukott. A liberális párt szerint, amely zsigerileg gyűlöli Merkelt, az SPD nem fog bennmaradni 2021-ig a koalícióban.
AKK az első vitákban, ahol pártelnökként vett részt, határozottan és értelmesen szerepelt, de nem tűrte a kritikákat. Kérdés, hogy szembe fog-e kerülni Merkellel, és ha igen, ennek milyen következményei lesznek.
Merz bejelentette, hogy szívesen vállalna szerepet Merkel kormányában. Válaszra sem méltatták.
Nógrádi György – www.magyaridok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
