A PestiSracok.hu PolBeat című műsorfolyama egy rendkívül fontos, de mérhetetlenül elhanyagolt társadalmi probléma feltárásra vállalkozott, amikor férfijogi, apajogi szervezetek meghívásával a magyar családjog kérdéseiről rendezett beszélgetést. A műsorban szerepet vállaló érdekképviseleti szakemberek, jogászok a probléma számos részletét érintve rámutattak, hogy a magyar jog és jogalkalmazási gyakorlat egy olyan korszerűtlen, egész Európában már régen meghaladott családjogi rendszert működtet, amely elsősorban az apákat, férfiakat sújtja, azonban általában véve is drámaian családellenes és jóvátehetetlen társadalmi károkat okoz.
A beszélgetés jól mutatja be azt a gyakorló jogászok által jól ismert problémát, hogy a válással felbomló családok esetében sokszor maga a jogrendszer generál ellenségeket az együttélésüket megszüntető felekből és ezzel párhuzamosan egyáltalán nem képes megnyugtató megoldásokat nyújtani azon gyermekek számára sem, akiknek elvált szülők gyermekeként kell felnőniük. Egy olyan jogrendszernek vagyunk szenvedő alanyai, amely lényegében az egyik szülőt kötelező jelleggel jó szülőnek nevezi ki, amíg a másik félről kimondja, hogy rossz szülő, és aztán megfosztja őt egy alapvető emberi jogától, a gyermekeihez fűződő felügyeleti jogtól.
Statisztikai tény, hogy korunkban a házasságok fele néhány éven belül felbomlik. Statisztikai tény, hogy a válóperek során ma a férfiak 80 százalékáról mondják ki a bíróságok, hogy gyermekeikhez fűződő szülői jogaik nem léteznek többé, helyette heti néhány órás, előre szigorúan kijelölt időpontban zajló “láthatáson” tarthatnak kapcsolatot gyermekeikkel. Már-már csodálkozhatunk, hogy fegyőrt nem kell a procedúra mellé állítani. Tény, hogy Magyarországon a családjogi döntések és a családjogi szakértői állásfoglalások nem kötelezően vegyes nemi összetételű testületek, hanem sokkal inkább “nőbizottságok” szükségszerűen elfogult keretei között születnek meg.
Ma Magyarországon egy olyan hosszú évtizedek óta szinte változatlan családjogi rendszerben létezünk, amely egy kommunista, államfeminista rezsim fejében fogant meg és nem csak semmilyen tiszteletet nem mutat a férfiak által teremtett családi értékek és a családfői szerep iránt, hanem talán kimondottan a férfiakarat elleni regula eszközeként is alkalmazta a családból kilépő férfiak jogfosztását, megnyomorítását. Merthogy szinte alig képezheti vita tárgyát, hogy a sajátos magyar családjog megnyomorítja, függőségbe, totális lélektani és anyagi csődbe taszítja és teljes mértékben társadalmi támogatás nélkül hagyja az elvált apákat, ahogyan erre a beszélgetésben résztvevő szakemberek is céloznak. Ennek fényében még elképesztőbb, hogy az apaszervezetek jogászai által két éve kidolgozott és hivatalosan az Igazságügyi Minisztériumon keresztül benyújtott Polgári Törvénykönyv módosítási javaslatot a kormánybizottság csuklóból söpörte le az asztalról.
A témához illő tanácstalansággal felvillantja a beszélgetés azt is, hogy mennyire nem létezik ma az apákra, férfiakra koncentráló társadalompolitika, mennyire nincsenek kész társadalmi válaszaink a férfiak családi jövőjével kapcsolatos kérdésekre. Miközben még a feminista elképzelésekkel is összecseng az apáknak azon igénye, hogy egyre több időt szeretnének gyermekeikkel, családjukkal tölteni, erre irányuló társadalompolitikai célkitűzéseink egyáltalán nem léteznek. Még a családok évében sem tudhatjuk meg azt, hogy a végtelenített túlórakeretekben a társadalmi felemelkedésért dolgozó férfiak miképpen lesznek egyben egészséges, megelégedett és boldog tagjai a saját családjuknak és ennek a társadalomnak? Hogyan is maradhatnának ilyen viszonyok között is tartósak a magyar családok? Hogyan maradjanak teljes értékű szülők és boldog emberek azok a férfiak is, akiknek nem sikerült egyben tartaniuk a családjukat?
Na de, hogyan is kapatnánk válaszokat a férfiak, a családapák kérdéseire egy olyan országban, ahol a nemzet demográfiai jövőjéről és a családok jövőjéről kizárólag a nőkkel kíván konzultálni az állam?
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
