Bizonyára megnyerné az Oscart Bangóné, ha a Zorbán nem tenne neki keresztbe. Hiszen ilyen rendezést, amelyet az MTVA Székházban sikerült létrehoznia, párját ritkító művészi alkotás egy primitív, hazug, aljas, proli némbertől.
A kommunisták centenáriuma Magyarországon ugyanis felülmúlja az oláhok centenáriumi színjátékát és hamisításait. Bangóné remekelt.
Mi is történt?
A balos terroristák visszaélve képviselői igazolványukkal (ami helyett inkább diliflepnire volna szükségük), a székházi tobzódásban nem tudták mér kitalálni, mivel hülyíthetik el a tőlük nem sokban különböző szimpatizánsaikat.
Vadai sírdogált (elvonási tünet), a csepeli rém lábát röntgeneztette, Hadházy a kabátját vesztette el félmakonyán, miközben kihúzták őt lábánál fogva a durva orbánista fasiszta kápójellegű, nyilas verőlegények a hideg hóba lehúzott gatyában… Mindenkinek megvolt a maga szerepe Bangóné rendezésében.
És jött az isteni szikra. A nevében a jelleme rendező, Bangóné, nem vette észre – mert tényleg annyira bangó – , hogy a kamera forog és rendezői utasításait veszi. Ő, a Mária-lányok szeretetteljes és művelt stílusában azt mondta: „Kurva erős kép lenne, ha a lépcső előtt lefeküdnénk és tarkóra tennénk a kezünket.” És a sok degenerált liberális és szoci milliomos megtette.
Ott hasalt a a lépcső előtt és jött Bangóné nagymonológja, miszerint rossz arra gondolnia, hogy szegény gyermekei – akiket amúgy napok óta le sem szar, mert a gázsit felvette és azért meg kell dolgozni –… tehát milyen rossz lesz, ha róla ilyen képet látnak majd a szeretett drága csemeték…
Vajna biztosan a térdét csapkodná mind az alakítást, mind a rendezést látva. Hiszen ő szokva van ehhez a stílushoz, és az efféle rendezőkhöz. Nem kell messzire menni, csak gondoljunk a Hunyadi filmre, amire Vajna a magyar adófizetők pénzéből hét milliárdot adott egy Bangónénál nem kevésbé művelt forgatókönyvírónak és rendezőnek…
Talán már fel is hívta Vajna Timi, hogy elfoglalt férje időpontot adjon a nagy felfedezettnek, az MTVA székházban a proletárdiktatúra centenáriumának megnyitó ünnepségén bemutatott dráma rendezőjének, Bangónénak, és mellékszereplőként annak a néhány ócska, jellemtelen gazembernek, akik ott statisztáltak e hazugság-előadáson.
Remek darab volt, hiszen benne van 1919-tól napjainkig a szocialisták és liberálisok minden jellemzője: Hazudni, hazudni, hazudni, mert Lenin mondta…
Az ócska, spicli, proli házmesterek minden gőgje, műveletlensége és önbizalma… mert ők megtehették… van papírjuk róla.
Képviselői papírjuk, akárcsak Kun Bélának, Szamuely Tibornak vagy Rákosi Mátyásnak és Gerőnek, Décsy Gyulának vagy Apró Antinak.
Mert ők a szellemi elődei ennek a terrorcsoportnak, amely jogot, törvényt és emberséget semmibe véve, váci püspöki bíztatásra még a Karácsony szent ünnepét is sárba taposnák.
Bangónét Berni felterjeszti az Oscarra, Vajna ad vagy ötmilliárdot egy nagyobb volumenű Bangó –filmre, s máris megvan a történelmi film… Igaz, ebben sem lesz Hunyadi, ahogy a Hunyadi filmben sincs, de legalább egy Zojához hasonló hősnő rendezi… és ez Vajnának tetszhet…
Az viszont, hogy ennek a Bangóné féle mostani rémdrámának mikor és hogyan lesz vége, azt csak a forgatókönyv írója tudja. Mert a forgatókönyv, már egész biztosan megvan… 1789 óta…
Stoffán György
Címlap fotó forrás: Borsonline
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
