Ma reggel felkeltem, megittam a kávémat és bekapcsoltam a laptopot. Lássuk, mi történt éjszaka a villában! Az emberben mindig marad egy kis rossz érzés, ha a kedvenceitől átmenetileg búcsút kell vennie. Rögtön egy tumultuózus jelenet kellős közepén találtam magam.
– Ne lökődjenek! Tegyék le Hadházy Ákost! – ezt VV Berni kiabálta, mit kiabálta, sikítozta. – Hová tették Hadházy Ákost?
A villalakók mind egy szálig együtt voltak. Ott szörnyülködött VV Ujhelyi, ott meredt a szigorú őrökre VV Kapitány, és sorban mind: a kedves VV Ági és a többiek. Körülöttük a villa alkalmazottjai, szigorú tekintetű őrök. Rajtuk látszott, hogy komolyan veszik a munkájukat, a villalakók ellenben – ezt ne tagadjuk – kicsit a kamerának játszottak. Ezzel együtt jó a műsor.
Szóval VV Ákos egy ideig a földön feküdt, körülötte a csajok sikongattak. Áki arcán olyan világfájdalom, mintha Kismocsok vagy Pongó mozsárral törölgetné a himbilimbijét. Feküdt a földön, ahova konkrétan úgy került, hogy lefeküdt, viszont ügyesen azt a látszatot keltette, mintha bántották volna. Kezét lassan becsúsztatta a nadrágzsebébe, kitapogatta, majd elindította mobilját, így hangfelvételként is rögzítette a történteket – ehhez nagyon értett.
Aztán VV Ákost a biztonságiak kivitték, mert megsértette a villa szabályzatát. Nem szívesen lennénk a helyében. Kint a rajongók várnak rá síppal-dobbal, kokainnal.
Tízen vannak még a villában. Este kezdődik a kiszavazó show. Alapesetben VV Ági nem szereti VV Andit, és összefognának VV Peti ellen, de VV Peti már együtt zuhanyzott VV Tibivel, akivel VV Lajost is megnyerték maguknak, a többi meg oda csapódik, ahova tud.
Most pedig hallgassunk bele a villalakók beszélgetésébe!
– Áááááá – kiáltotta VV Berni, a mai reggel legaktívabb villalakója. – Itt a képviselői igazolványom! Jogszerűen tartózkodom a villában! Verik Ákost, verik!
Aztán sírásra görbült szájjal mondott valamit, de a rendező lekeverte a hangot, nagy kár, így nem maradnak fent az örökkévalóságnak a szavai. Sírni meg azért sír, mert egész éjjel nem aludt. Én is sírtam már kora reggel, igaz, előtte megittam két üveg vermutot, érzékenyebb olyankor az ember. Szóval, megértem VV Bernit, sírjon, ha sírnia kell, viszont iszonyúan idegesít, hogy nem vállal annyit a házimunkából, mint a többiek. VV Berni egyébként civilben pörög a rúdon, persze, amikor beszavazták a villába, megírták a lapok, hogy odakint mást is csinált ám, mint táncolt! Gondolom, nem nehéz kitalálni: igen, vannak róla kompromittáló felvételek. Egyszer például felszólalt a parlamentben, de többet nem árulok el, korán van még a pornóhoz. VV Berni egész élete kompromittáló események sorozata, idebent viszont nagy a pofája, igaz, a többi csajnak is mocskos a szája. Egész hajnalban ment a műsor, odakint meg dideregtek a hívek, a szurkolók, akik nem tágítanak kedvenceik közeléből.
Nagy a tét.
De most pillantsunk egy kicsit a kulisszák mögé! Lássuk, tetszik-e a hajnali produkció a vezetőségnek!
– Ezek nem normálisak – mondta lemondóan a rendező, nagyot sóhajtott, és arra gondolt, hogy az emberrel nem úgy van ám az, hogy húsvétkor megbolondul és adventre sem távozik belőle a lelki nyavalya. Nem bizony. Aki hülye, az egész ünnepköröket, mit több, a teljes esztendőt átkarolóan hülye, ez pedig semmi jót nem jelez nekünk az emberi természetről.
– Mi legyen, főnök? – kérdezte a felvételvezető a rendezőt, aki egy pillanatra rámeredt a képernyőre, ahol két villalakó éppen kielégítette egymást a matracon, az ilyesmit persze nem lehetett adásba adni.
– Ne legyen semmi. Kövessük az eseményeket. Elvégre mindenkinek joga van a saját hülyeségeihez. Mi itt csak megfigyelők vagyunk.
– De nem lesz ebből baj? – aggodalmaskodott a felvételvezető. – Olyan sokan vannak kint. Vagy százötvenen. Mi lesz, ha betörnek a villába?
– Fiam, hány is éves is maga?
– Huszonkettő.
– Hát, figyeljen. Most advent van. Már égnek a gyertyák, és még nem vettem meg mindenkinek az ajándékot. Mindig arra kell figyelni, ami fontos! Ha átadnám magam annak az érzésnek, hogy amit közvetítünk, az valamennyire is komoly dolog, ha egy pillanatra is elhinném, hogy ez odabent a valóság, akkor alighanem én is megbolondulnék. Nem, a valóság kint van, a műsor pedig odabent. De – már megbocsásson – hadd gondoljak én inkább a szeretteimre. Ezek ott bent meg rázzák a rácsot, tusoljanak együtt, veszekedjenek cigizés közben, sikongassanak aprókat – mit érdekel engem? Ne felejtse el, hogy ez a mi közvetítésünk! Mi írjuk elő a forgatókönyvet, mi állítjuk fel a szabályokat, mindenestől miénk a produkció. Nehogy már a nyúl vigye a puskát!
– Értem, főnök. És akkor hogyan tovább?
– Csak úgy, mint eddig. Ha ezek odabent kiszavazták egymást, a rajongóik pedig megfagytak odakint, bemegyünk, számba vesszük a bent okozott károkat, majd felelősségre vonjuk őket. A műsor pedig folytatódik tovább. Jól összeszokott csapat a miénk, bármilyen produkciót meg tudunk együtt csinálni. Lesz még felkérés, ne féljen! Ahogy elnézem, itt, a bolondok között nagyobb az igény ránk, mint bárki másra, nem hemzsegnek ám a profik a szakmában!
Ebben maradtak.
Néztem volna még a közvetítést, de a kávét megittam, és még éjjeli hálóköntösömben üldögélek a laptop előtt. Ha megbocsátanak, fel is veszek valamit.
Elvégre nem vagyunk állatok, hogy mosdatlanul, káromkodva rohangáljunk, meg csináljuk a hoppárét, amikor mások dolgozni indulnak.
Szentesi Zöldi László – www.888.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
