Nyitókép: hajoregiszter.hu (Vélhetően a POZSONY gőzös San Giovanni di Medua-ban (ma Shengjin, Albánia)
Sokszor évszázadokig pihentek az Adriai és az Égei-tenger mélyén, kincsekkel megrakodva, kagylókkal befedve. Ma viszont ezek az elsüllyedt roncsok tengeri rablók gyakori célpontjai, számol be róla az AFP.
2006 óta az amerikai RPM Nautical Foundation mintegy 40 roncsot azonosított mintegy 450 kilométerre az albán partoktól. E mesés kincsekről nem is olyan régen még nagyon keveset lehetett tudni. Ókori hajók, főleg római és talán föníciai és ilyriaiak tűntek el a habokban valamikor az i.e. 7 században, de vannak köztük világháborús hajók is.
“A mintegy 20-30 méter mélységben található kincsek többsége szinte nyom nélkül eltűnt,” mondja Neritan Ceka régész és művészettörténész.
Az albán vizek a komunista diktatúra alatt (1944 és 1990 között) elérhetetlenek voltak a külföldi búvárok előtt. Ma viszont minden elérhető, nyitott, mivel az országnak nincs elég pénze arra, hogy ellenőrizze a saját part menti vizeit. A kincsvadászok természetesen örülnek ennek, és egymás után derítik fel és rabolják ki az antik kincsekkel megrakott roncsokat. De nem vetik meg a modern hajókat sem, melyeket vasgyűjtésbe visznek.
“Az elsők közé tartoztam, aki tanúja volt a mélyben levő rendkívüli gazdagságnak, amikor a 80-as évek elején ott búvárkodtam. Régi amforákat, archeológiai tárgyakat láttam ott, melyeknek ma már hűlt helye van. A barbár kincsvadászat óriási méreteket öltött,” hangsúlyozza Neritan Ceka.
Nehéz megsaccolni, hogy milyen mértékű lehet Albániában ezeknek az antik tárgyakkal való illegális kereskedelemnek a mértéke. Világszinten mintegy 3,5 milliárd eurós forgalomról beszélnek, tippeli Auron Tare, az albán Nemzeti Tengerparti Ügynökség elnöke.
A különféle műkincsek mintegy 100 eurónak megfelelő összegért kerülnek értékesítésre a helyi piacokon. A nyugatra kikerült, árveréseken gazdára lelő tárgyak értéke ennél jóval magasabb.
“A tolvajok dinamitot használnak, hogy az elsüllyedt roncsokból kiszedjék az értékesíthető darabokat,” mondja a tudós Ilir Capuni, aki a mélytengeri környezettel foglalkozik.
2013-ban megtalálták a Pozsony nevű horvát-magyar gőzöst is, mely 1916-ban süllyedt el Durrës városánál, miután aknára futott. Négy évvel később, amikor Capuni visszatért a helyszínre, már szinte semmit sem talált ott.
Luana Perzity, az albán régészeti intézet igazgatója szerint egy múzeum létrehozása lehetne a megoldás. Az elképzelést viszont lassítja a gyenge anyagi lábakon álló albán költségvetés.
“Albánia soha nem tudatosította ezeknek Földközi-tengeri civilizációk után megmaradt történelmi tárgyaknak a rendkívüli értékét,” panaszolta Auron Tare.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
