Napok óta nem győzöm felvenni a telefonokat, és nem győzöm nyugtatni az érdeklődő barátokat: – „Higgyétek el, Orbán Viktor tudja, mit csinál…” – mondom szakmányban a vonal innenső végén, szerte a Kárpát-hazába.
Merthogy nem vagyunk egyedül. Erdély, Partium, Felvidék, Délvidék, Őrvidék ugrásra készen várja a pillanatot, amikor az amúgy is sokat látogatott fővárosban, magyar polgárként a magyar keresztény nemzet érdekeit megvédheti.
Felemelő érzés volt az első ilyen telefonhívás, mert határ és száz év ide vagy oda, olyan összefogást tapasztaltam, amely az évszázadok alatt minden olyan esetben fellángolt, amikor a maihoz hasonló gyűlölködők, ellenségek és hazaárulók igyekeztek felülkerekedni a magyar keresztény nemzeten, annak érdekein vagy megmaradásának biztosítékát veszélyeztették.
Felemelő érzés hallani a magyar öntudat és önvédelem hangját, amelyben nem valamilyen remélt jutalom iránti vágy, hanem a haza szeretetének hanglejtése rejlik. Hiszen Belső-Magyarországon is ritka – ma már – az efféle, lélekből indított lelkes szó, a színtiszta nemzeti indulat, az elkötelezett honvédelem iránti vágyat bizonyító hang, amely nem mások ellen, hanem a Hazáért csendül meg a magyar lelkekben, mint a Nándorfehérvár védelmére hívó déli harangszó.
Most a véres kardot nem kell körbehordozni az országban, hiszen a média, az internet és az utazó szemtanúk, mint Tinódi Lantos Sebestyén, elmondják a történéseket, s így nem kell sok idő sem arra, hogy az ország más tájain, kilencvennyolc éve idegen fennhatóság alatt sínylődő testvéreink felkerekedjenek a haza védelmére.
Mert nekik, ellentétben a hazai ellenzékkel, sokat jelent a magyarság, a nemzet, a hűség és a hazaszeretet, s ezekre a fogalmakra szívesen megtanítanák az őket évtizedek óta ócsárló liberális baloldalt.
Ma még azt mondom: „várjatok, mert Orbán Viktor tudja, mit csinál.” Lehet azonban, hogy eljön a pillanat, amikor mást kell mondanunk… mindegyikünknek, akiket felhív egy-egy barát, sokak nevében. Mert a húr feszül, mert a csőcselék – idegen pénzért, és az ellenzéki politikusok aljas, félrevezető lázítása okán – nem marad békén.
Pedig, a nemzet békét, csendet és nyugalmat akar. Nem kukaborogatást, trágárkodást és égő várost. S ha ez utóbbi folytatódik, akkor egy éjszakára meghívom Csíkot, Háromszéket, Szatmárt, Bihart és Bereget, Kassát és Nyitrát és Nagyszombatot, Újvidéket és az egész Bács-Bodrogot…
Mert nem egyedül vagyunk, hanem sokan – e Kárpát-hazában. Az ellenség pedig közös és mélyen elítélendő… mert a hazaárulás önmagában is elítélendő, a terrorizmus pedig a világot veszélyezteti. És az, amit a mai hazai ellenzék tesz, az terrorizmus, ami ellen egy ország lép fel, ha kell…
Nem lesz itt Majdan, nem lesz itt forradalom. A pedagógia éjszakája lesz… amelyen megértetjük végre, hogy mi a Magyar Nemzet elvárása a hazai ellenzéket illetően… és azt bizony, a továbbiakban be kell tartani!
És tessék elhinni: be fogják tartani…
Stoffán György
Címlap fotó: Rendőrség
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
