amikor azt olvasta a napilapokban, hogy Hunvald György, egykori erzsébetvárosi MSZP-s polgármesternek, akit ingatlanokkal kapcsolatos nagy értékű csalással vádolnak, kártérítést ítélt meg a strasbourgi bíróság. A magyar államnak több százezer forintot kell kifizetnie a volt politikus számlájára, mégpedig azért, mert túl hosszú ideig tartott az ellene indított eljárás. Ezzel ugyanis megsértették H. Gy. tisztességes eljáráshoz fűződő jogát.
Szóval kicsit felment a vérnyomásom, de lehiggadva be kellett vallanom magamnak, hogy végre valamiben egyetértek a strasbourgi bírósággal. Úgy, mint egyszerű állampolgár, aki nem jogot végzett, de talán van némi igazságérzete. Számomra is érthetetlen ugyanis, hogy a peres eljárások nálunk miért húzódnak a végtelenségig, még az egyszerűnek mondható ügyek esetében is. Íme egy példa, a Dózsa György úti gázoló esete. A férfi még 2015-ben megvert egy kerékpárost, 2017 májusában meg az emlegetett nagy forgalmú úton száguldozva két ember életét kioltó balesetet okozott. Ezt követően még a házi őrizet szabályait is megszegte.
A jogászvilág fura urait kérem, magyarázzák meg, mi tárgyalni való van ezen az ügyön hosszú hónapokig. Én is tudom, hogy bírósági dolgozókból hiány van, olvasunk erről eleget az újságokban. Ám, ha van arra szabály, hogy a garázdaság, a gyorshajtás, a halált okozó baleset elkövetése milyen büntetést érdemel, akkor mit kell ennyit vacakolni? Ráadásul egy olyan ügyben, amely kétséget kizáróan „elkövetődött”. Vagy itt is megtörténik, hogy az illető gázoló majd busás kártérítést kap a magyar államtól, mert túl hosszú ideig tart az eljárás? Meg szinte az összes bírósági ügy vádlottja? Vajon a hosszú évek óta tengeri kígyóként húzódó devizakárosultak perének lesz-e olyan vége, mint Hunvald úr perének? Kapnak-e majd kártérítést a szerintem szinte mindenkit félrevezető bankok? Vicces lenne, az biztos.
S most hadd tegyek egy kis kitérőt, ez utóbbi üggyel kapcsolatban. El lehet ítélni a hitelt nyakló nélkül felvevő embereket mohóságuk miatt, mert vágytak az autóra, a jobb hűtőszekrényre, a nagyobb lakásra, és így tovább. Ám nem lenne igazságos. Hiszen arra, hogy ezek a természetes emberi vágyak elérhetők, plakátok, reklámszövegek ezreinek segítségével igyekeztek felhívni a figyelmet, ezeknek a segítségével húzták el a svájci frankból font mézesmadzagot a később csapdába esett „áldozatok” orra előtt. És nem volt egyetlen parlamenti politikai erő – se kormányon lévő, sem pedig ellenzéki –, amely óvatosságra intette volna az embereket, hogy pórul járhatnak.
Vajon nem azért vannak a politikusok, hogy figyelmeztessék az embereket a nyakló nélkül felvett hitelek veszélyeire? Függetlenül attól, hogy éppen övék a hatalom, vagy sem. Vajon maguk is olyan naivak és tudatlanok voltak, mint a hiteleket felvevő, pénzügyekben járatlan emberek? Sajnos, ha látták a veszélyt, s nem figyelmeztettek, az a baj, ha nem látták, mert nem értettek a pénzügyekhez, az a baj. Mindkét esetben felvethető a politikusi felelősség.
No, de vissza a bírósági perekhez! Nyilván senki sem kíván rögtönítélő bíróságokat létrehozni Magyarországon. Ám, vagy az igazságszolgáltatást végző szervezettel, vagy a jogalkalmazással vannak bajok, ha ennyire elhúzódnak a perek. Hogy kinek jó ez – mármint Hunvald úron kívül –, azt nem tudom. Biztosan van olyan ember, aki magyarázattal tud és mer szolgálni, mi az oka mindennek, mindenesetre amíg így van, nem kell csodálkozni, ha a bíróságok társadalmi megítélése nem nevezhető jónak. Hiszen csak abban a napilapban, amely a minap Hunvald úr kártérítéséről, azaz a strasbourgi bíróság különös „bocsánatkéréséről” adtak hírt, a fentebb említetteken kívül még a következő címen is olvashattunk peres ügyekről: Elhúzódik a bőnyi rendőrgyilkos bűntetőpere, Börtön a molesztáló vezetőknek (a bicskei gyermekotthon vezetőjét 2016 októberében tartóztatták le, most született ítélet). S azon már nem is csodálkozhatunk, hiszen sokkal bonyolultabb esettel állunk szemben, hogy a Prisztás-gyilkosság ügye 1996 óta húzódik a bíróságokon. Azt pedig végképp nem részletezem, hogy tudok olyan gyermekelhelyezési perről, amelyben – bár a szexuális abúzus bebizonyosodott – több mint három éve folyik az eljárás.
Nem kellene megvárni, hogy az összes elhúzódó peres ügy vádlottjának kártérítést ítéljen meg a strasbourgi bíróság. Mindnyájunk kárára és a bűnelkövetők hasznára.
Kondor Katalin – www.magyarhirlap.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
