Aláírták a megállapodást a brit EU-tagság megszűnéséről az európai uniós országok vezetői vasárnap Brüsszelben. Halleluja. Ez volt a black sunday Orbán Viktor fanyar iróniával tett megjegyzése szerint. Most a brit parlamenten a sor. Szavazniuk kell saját elhatározásuk elfogadásáról. Amennyiben nem szavaznák meg, mert a brit idiotizmus nem ismer határokat, Theresa May miniszterelnök kizárta a kérdés újratárgyalásának lehetőségét. És akkor? Leváltják Angliát?
Ideje volna, mert az angolok hülyeséggel kevert agresszivitása még bajokat okozhat. Itt van példának okáért az új brit vezérkari főnök, bizonyos Mark Carleton-Smith, aki szerint Oroszország „vitathatatlanul” sokkal nagyobb fenyegetést jelent Nagy-Britannia és szövetségesei biztonságára, mint a szélsőséges iszlám terrorszervezetek.
Jézus, Mária! Rendes országban aki ilyet mond, annak másnap már nem kell bemennie dolgozni. De nem így Nagy-Britanniában, ahol a vezérkari főnök vígan élesztgetheti a harmadik világháború tüzét: „ebben a helyzetben nincs helye az elbizakodottságnak, és az orosz fenyegetést nem szabad ellenállás nélkül szemlélni. Az Oroszországgal szembeni legfontosabb hagyományos katonai válaszmechanizmus a NATO képességeinek és összetartásának megőrzése.”
Ami azt jelenti, hogy az orosz fenyegetésre való hivatkozással ellenzi egy európai uniós egységes haderő létrehozását, mert milyen jó a NATO, ez a Varsói Szerződés mintájára létrehozott katonai tömb, amely az amerikai (és a brit) haderő túlsúlyára építve sodorja bele a kisebb európai államokat a „békeharc megvédelmezésébe”. Például Afganisztánban, ahol már annyira tombol a béke, hogy az afgánok egészen Ausztriáig és Németországig futnak előle egy jó kis késelésre. Mark Carleton-Smith szerint a NATO egy rendkívül sikeres szövetség, és „ha valami sikeres, azt tapasztalataim szerint erősíteni kell”.
De azért az Európai Uniót, pedig az is „egy rendkívül sikeres szövetség”, valahogy nem akarják erősíteni. Sőt. Ebben a felemás helyzetben valahogy több mint idegesítő a vezérkari főnök úr handabandázása, ugyanis mintha csak tudta volna (és miért ne tudta volna?), hogy a NATO felé kacsintgató ukránok egy kicsit besegítettek a harmadik világháború kiprovokálásába. Íme: „Teljes harckészültségbe helyezték az ukrán hadsereget, válaszul az orosz agresszióra az Azovi-tengeren, jelentették hétfőn ukrán hírportálok, idézve az ukrán vezérkar közleményét.”
Sajnos a magyar média aggasztóan egyoldalú, még a jobboldali sajtó is jókora késéssel veszi magának a fáradságot, hogy kiderítse, mi történt. Hát csak annyi, hogy három ukrán hadihajó ezerrel nekirontott a Fekete-tengerről az Azovi-tengerre vezető Kercsi-szorosnak, ami teljes mértékben orosz felségterület, ráadásul a szoros egyik fele a Krím. Ugye, a Krím, ami nemrég – a Nyugat bánatára – hazatért Oroszországhoz, ahová mindig is tartozott. Az orosz agresszió az volt, hogy rálőttek az ukrán hadihajókra, mivel azok nem jelentkeztek be, és nem is reagáltak a felszólításra, hanem – Davaj, Szása! – nekirontottak a szorosnak. Az ukránok szerint ez nem igaz. Az oroszok szerint igaz.
Mi is történt valójában? Hirtelen felbukkant három ukrán hadihajó ott, ahol mindig forró a helyzet, és jó nagy balhé kerekedett, sőt hadiállapot. Vegyük hozzá a brit kardcsörtetést és a pofátlan tökölést brexitügyben. Akkor ki veszélyezteti a világbékét? És Gibraltárról még nem is szóltunk. Késelő migránsok sincsenek.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
