Bevallom, én inkább elfogadó és támogató ember vagyok, semmint büszke és a jogaiért küzdő, de tisztelem azt a férfit aki vállalja, amiben hisz, és aztán emelt fővel néz szembe azzal, amit a sors vagy sokszor egyszerűen csak a társadalmi többség rá kimér. Mert ki hallgat meg és ki tisztel ma egy férfit, ha a gondjairól beszél? Pláne, ha ezek szembemennek a férfiakról alkotott sztereotípiákkal? Van, hogy egy másik férfi sem!
Kik építik a házakat, utakat, hidakat, csatornákat és vezetékeket? Kik vállalják a politikai megmérettetést? Dolgoznak a bányában és az erdőkben? Védik a hazát? Mi, férfiak. Minden más területén az életnek legalább olyan jól teljesítünk, mint a nők, ezeken azonban messze jobban. Van mire büszkének lennünk. Vannak azonban, akik a vízesés felé sodródó evezősöknek látnak minket.
A Képmás magazin hosszú interjúban elemzi a férfiak mai helyzetét, s az írás végkövetkeztetése az, amit egyébként józan ésszel is végig gondolható: a férfiak oldják meg a saját életüket! Józan ésszel is követhető ez a logika, ugyanis és ez segítők között különösen egyértelmű, mindenki csak a saját problémáit tudja megoldani. Senki helyett nem tehető meg semmi, legfeljebb érte és vele. De nem helyette.
Ma komplex pszichológiai, szociológiai és jogi segítségre van szüksége a férfiak egy jelentős részének, és mindezt csak mi vívhatjuk ki magunknak. Összefogásra van szükségünk és egymás felé fordulásra. Olyan közösségek kellenek, ahol meg tudjuk beszélni a dolgainkat, ahol küzdhetünk egymásért. A Férfihang és testvérlapja, a Női Hang folyamatosan fokozza erőfeszítéseit az olvasóbázis növelése érdekében, hogy a férfimozgalom szellemi javait minél szélesebb közönséghez juttassa el, azonban úgy hiszem, ez kevés: nem csak jó kommunikációra, hanem megfelelő vezetőkre is szükség van.
Férfiakra van szükség, akik mentálhigiénés műhely jelleggel – kimondani, meghallgatni, tisztelettel megvitatni és titkot tartani – közösségeket hoznak létre és működtetnek akár csak az online térben, de kézzel foghatóan. Kellenek olyan terek, ahol kitermelődnek azok a gondolatok, megerősödnek azok az igények, amelyeket a társadalom felé is képviselhetnek a civil önkéntesek. Ahol a ma férfija leteheti a terheit, és közösségi élményben lehet része. Közép és hosszú távon nyilván célja egy férfinak a társadalom építése, átalakítása is. Erősíteni azt, ami jó (pl. családok), gyengíteni ami rossz (pl. harmadik hullámos feminizmus).
A jövőkutatók szerint a jövő gazdasági értelemben a nőké és a világot átfogó hatalomra is esélyesek. A közösségi és spirituális terek bármikor nyitva állhatnak a férfiak előtt, és ha ezek hatására megszűnik az a szétaprózódott állapot, amelyben ki-ki egyedül gyötrődik az életével, akkor talán kiderülhet az is, hogy a jövőkutatók tévednek.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
