„A történelem tanúi – Hozzácsatolás 1918” – ezzel a címmel indított dokumentumfilm-sorozatot a szerb állami tévé a Délvidék elcsatolásának századik évfordulója alkalmából.
Az önmagában is vérlázító összeállítás-sorozat magyar szemmel egyik legfelháborítóbb részét a Délhír szúrta ki, ebben azzal a Jaša Tomićtyal foglalkoznak, aki mellett, hogy az első világháború utáni területgyarapodás egyik atyja volt,
egyébként pedig közönséges gyilkos.
Az 1856-os születésű Tomićról a tévécsatorna úgy áradozott, mint aki
„jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Vajdaságban sikerült felszabadítani a délszlávokat a magyarok uralma alól, valamint (1918.) november 25-én a Nagy Nemzetgyűlésen megszavazni Bánát, Bácska és Baranya anyaországhoz, a Szerb Királysághoz való hozzácsatolását”.
Jaša Tomić, az elszakadást mindenféle valós jogi és közfelhatalmazás nélkül szentesítő nemzetgyűlésen egyébként, rendhagyó módon, egyszerre képviselte Újvidéket és Versecet, ami önmagában több mint érdekes, és nyilván a demokratikus népakarat legtisztább megnyilvánulása volt.
A nagyszerb aktivista egyébként eredeti végzettségét tekintve orvosként praktizált pályája elején, ám fiatal korától kezdve többet foglalkozott politikával, mint az eredeti szakmájával.
Emberünk politikai tisztánlátás tekintetében sem volt valami konzekvens: miután a verseci szocialisták egyik vezető ideológusa és közéleti személyisége lett, elgondolásait masszívan vegyíteni kezdte a pánszláv nacionalizmus és felsőbbrendűség téziseivel, amivel
hamar belopta magát a soviniszta magyargyűlölő Svetozar Miletić lányának szívébe, akit feleségül is vett.
Ezzel egyenes út vezetett számára a Szerb Nemzeti Radikális Párt meghatározó köreibe.
A délszláv egység nevében ráadásul a horvátok ellen is elég hatásosan uszított, mondván kirekesztik, vagy erőszakos módon megpróbálják asszimilációra bírni szerb nemzettársait.
Pályáján az sem jelentett komolyabb törést, hogy egy politikai lap hasábjain személyeskedésig fajuló vitába keveredett Miša Dimitrijević (magyarosan: Dimitrievics Mihály) szerb nacionalista politikus-lapszerkesztővel, akit (állítólag felesége becsületét védve)
annak családja előtt szúrt halálra egy késsel, amiért hat év börtönt kapott.
Ennek ellenére a büntetés végrehajtás kebeléről is rendületlenül uszította híveit a magyarság és a horvátok ellen, 1918-ra pedig odáig jutott, hogy egyike lehetett azoknak, aki Délvidék elcsatolásáról öntöttek.
Az már csak külön fricska, hogy
Módos délvidéki magyar település a mai napig az ő nevét viseli, emléket állítva „dicső” politikai tevékenységének.
Természetesen a magyar külügynek ehhez annyi szava sincs, mint ahhoz, hogy a Délvidékre erőszakos módon muszlim vallású, albán cigányokkal telepíti be a Délvidéket, a magyarok rovására mesterségesen eltorzítva ezzel az ottani etnikai arányokat és élhetetlenné téve az ottani emberek mindennapját.
(Fotó: Jaša Tomić / Délhír)
A szerb kormány továbbra is muszlim cigányokkal tömi tele a délvidéki magyar településeket
Komoly nemzetiségi feszültségeket szül, hogy a szerb kormány továbbra is a magyarlakta vidékekre igyekszik zsuppolni a Koszovóból menekülő, muszlim hitű, albán anyanyelvű – tehát még csak szerbül sem beszélő – askáli cigányságot. A Délhír beszámolója szerint több magyar településen is heves tiltakozásokat váltott ki az újabb betelepítési hullám.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
