Az utóbbi öt évtized folyamán a nyugati balliberális közvélemény(de)formáló értelmiség világnézetében a korábban egyeduralkodónak számító ortodox marxizmus egyre inkább teret vesztett a reformista (frankfurti iskolás) kulturmarxizmussal szemben. Ennek nyomán a messianisztikus, világmegváltó felforgatás politikai-ideológiai frontvonalában a kapitalizmusellenességet fokozatosan felváltotta az antirasszizmus, a nyílt osztályharcot pedig az egyre kevésbé leplezett faji háború, miközben a baloldal kollektív kultuszfigurájának piedesztálján a bennszülött fehér munkások belső proletariátusát detronizálta a színes bőrű bevándorlók külső proletariátusa.
Ez utóbbi fejlemény elkerülhetetlenül következett abból, hogy mára a „faji kérdés” a rasszizmus − pontosabban a fehérek rasszizmusa − elleni harc formájában a közbeszéd szinte egyeduralkodó témájává vált majdnem mindenhol Nyugaton. Márpedig a szociológiai felmérések szerint éppen a baloldal korábbi bálványai, a fehér munkások vallanak leginkább rasszista nézeteket, ők számítanak a harmadik világbeli bevándorlás legelszántabb ellenfeleinek, ők tolerálják legkevésbé a lecserélésükre irányuló politikai-gazdasági machinációkat, és ők biztosítják a szélsőjobboldali és nacionalista pártok legstabilabb szavazóbázisát, ahogyan Trumpot is a „vörös nyakú” (redneck) gúnynévvel illetett, munkásosztálybeli „dühös fehér férfiak” (angry white men) protest szavazata juttatta a Fehér Házba.
A balosok azonban csak majdnem olyanok, mint a Bourbonok: semmit sem tanultak, de mindent elfelejtettek. Korábban a munkásokat idealizálták, most a migránsokat. Momentán az utóbbiakat tekintik szenteknek és sérthetetleneknek. Minél sötétebbek, annál inkább. A velük kapcsolatos utópisztikus várakozásaiknak és kognitív disszonanciájuknak elsősorban az őshonos „fehérnép” issza meg a levét. Főleg a legkiszolgáltatottabb helyzetű munkásosztálybeli lányok. A baloldal tehát kétszeresen is elárulta egykori liblingjeit: az eszmék síkján éppúgy, mint a való világban.
Az Egyesült Királyságban például az utóbbi 40 év folyamán akár egymillió (!) többnyire tizenéves, sokszor gyermekkorú fehér lányt is bántalmazhattak, elrabolhattak, vagy alkohollal és kábítószerrel „elcsábíthattak”, csoportosan megerőszakolhattak és prostitúcióra kényszeríthettek többségükben pakisztáni muszlim bevándorlókból álló bűnbandák. (Child sex abuse gangs could have assaulted ONE MILLION youngsters in the UK, mirror.co.uk, 2015. február 5.)
De ha csak tizedennyi volt az áldozatok száma, amint egyesek bagatellizálják a történteket, akkor is egyetemes megbotránkozást és a jelenlegi brit rezsim nemzetközi megbélyegzését kellett volna eredményeznie, hogy ez a „nemzeti katasztrófa” – aminek az egyik parlamenti képviselőnő nyilvánította – a degenerált politikai osztály pökhendi érdektelensége, a mainstream média bűnpalástoló hallgatása, a szociális és bűnüldöző apparátus cinkos tétlensége mellett zajlott, mert annyira megrémítette őket már annak a puszta gondolata is, hogy rasszizmus gyanújába keveredhetnek, ha teszik a kötelességüket, leleplezik, elfogják és elítélik a tetteseket, gátat vetve a hasonló rémtetteknek.
Noha sajátságos történelmi és szociokulturális okokból a brit és svéd lányok számítanak legkönnyebb prédának a földrészünket elözönlő harmadik világbeli „kulturális színesítők” számára, a többi európai országban sem érezhetik magukat biztonságban tőlük a gyengébb nem képviselői − a kisfiúkról és a kiskutyákról nem is beszélve. Néhány jellemző eset a sok közül.
Alig három hónappal azután, hogy átesett egy nemierőszak-ellenes átnevelő kurzuson, egy rovott múltú, 46 éves szenegálit ismét azzal vádolnak, hogy elrabolt és megerőszakolt egy 21 éves német nőt. (POL-K: Polizei nimmt KURS-Probanden fest, presseportal.de, 2018. október 17.) Ugyanez pepitában Belgiumban, ahol egy 16 éves afgán menedékkérő erőszakolt meg egy fiatal nőt, nem sokkal azután, hogy elvégzett egy „a nők tiszteletére oktató” tanfolyamot. (Un jeune réfugié afghan arrêté pour le viol dune jeune femme dans la cave dun centre daccueil à Menin, rtl.be, 2016. február 19.)
Egy berlini család otthonába befogadott, önmagát 13 évesnek mondó afgán a család 4 éves kislányával játszott „orvososdit” több ízben is, de letagadta, az ügyésznő pedig neki hitt. Dr. Mahdi most a magafajták édenkertjében, Svédországban praktizál. (Missbrauchs-Skandal: Verging sich Flüchtling an Tochter (4) der Pflegefamilie?, berliner-kurier.de, 2018. január 21.) Az olaszországi Terniben egy 31 éves „külföldi” (értsd: afrikai) összebarátkozott egy helyi családdal, és a multikulturális fraternizálás közepette teherbe ejtette 12 éves lányukat, miután többször megerőszakolta. (Incinta a 12 anni dopo lo stupro, arrestato lamico di famiglia 31enne, perugiatoday.it, 2017. január 4.) A franciaországi Roubaix-ben egy 29 éves „idegen állampolgárságú üldözött” (értsd: afrikai) szintén egy 12 éves kislánynak tartott szexuális felvilágosítást, de a bíróság elvetette a nemi erőszak vádját, és csak „szexuális veszélyeztetésért” dádázta meg négy év szanatóriummal. (Aux Assises, le viol sur mineure de 12 ans requalifié en „atteinte sexuelle”, nordeclair.fr, 2018. október 25.)
Erre az Index-444-en antiszocializálódott mongolidióták csípőből azzal replikáznak, hogy ilyesmit fehérek is el szoktak követni. Ez igaz. De nem színesek az áldozataik, vagy ha mégis, statisztikailag elhanyagolható mértékben.
A fordított esetek viszont mindennapi rutinnak számítanak, Britanniában és Svédországban speciel nagyipari szinten. Az USA-ban az interrassziális nemi erőszakokra is van statisztika. Egy adott időszakban például négerek csaknem húszezer nemi erőszakot követtek el fehér nőkön, miközben fehér férfiak egyetlenegyet sem néger nőkön. Valójában egy globális faji hódító háború zajlik, amelyben a fehér baloldal a színes bőrű agresszorok kollaboránsa.
( Gazdag István – Demokrata)
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
