A Facebookon igazi ávós házmester tempóban jelentgetik a velük egyet nem értőket
Óriási divatja van mostanság az álhíreknek. Nemcsak a terjesztésüknek, hanem a rájuk való hivatkozásnak is. Ha valaki elveszít egy választást, rögtön rá lehet kenni az álhírekre. (Meg az oroszokra, de hát a kettő eleve ugyanaz.)
Álhíreket természetesen csak a fasiszta, populista, antidemokrata, rasszista stb., stb. jobboldal terjeszt. Mit jobboldal, szélsőjobb! Hiszen minden szélsőjobb, ami a liberális elitnek és a vele szövetséges médiának nem tetszik. Nem az ő kedvencük nyeri a választást?
Bélyegezzük meg! Orbán Viktor, Donald Trump, Matteo Salvini, Jair Bolsonaro? Természetesen mindannyian szélsőjobboldali figurák, ahogy azt a mindig független, mindig objektív médiában már rögtön a szalagcímekben is olvashatjuk itthon és külföldön. És győzelmük oka természetesen a propaganda, a gyűlöletkampány, az agymosás, meg persze az álhírek.
Végül is az emberek, a választók egytől egyig tök hülyék, bármivel meg lehet etetni őket. Sőt, minél „álabb” egy hír, annál jobban el fogják hinni. De természetesen ez is csak a jobboldal szavazóira igaz. Aki baloldali, liberális vagy szocialista jelöltre szavaz, az természetesen nem hülye. Az művelt, tanult, demokrata. Nem úgy, mint a sok náci.
Nos, a művelt, tanult demokraták, az igazi európaiak szerencsére rendre leleplezik a jobboldali populista-nácik hazugsággyárait. Most például az egyébként jobb sorsra érdemes oxfordi egyetemen futó Computational Propaganda projekt (ugye, hogy ön is hallott már erről a tekintélyes, megkérdőjelezhetetlenül hiteles programról) magyarázza el nekünk, tudatlan barmoknak, miként működik világszerte az online propaganda, különösen a közösségi médiában.
Természetesen Magyarország éllovas a manipulációban, Észak-Korea, Irán, Örményország és Mianmar társaságában, ahogy az Indexről megtudhattuk (A kormány nyakig benne van a facebookos manipulációban). Ezekhez az országokhoz hasonlóan nálunk is kizárólag a kormány használja a közösségi médiát a választások, és általában a politikai közgondolkodás manipulálására.
És ha az őrkutya, a független-objektív Index megírja, akkor az természetesen így is van. Pláne, ha ott vannak a bűvös hivatkozások (Oxford, kutatás stb.) is. Mert hát tényleg, nálunk csakis a kormány manipulál a közösségi médiában. A Jobbiknak, a DK-nak egyáltalán nincs több száz fős trollhadserege, kamuprofilok ezreivel, akik minden jobboldali, konzervatív indíttatású cikk, kormánypárti publicisztika alá odakommentelik a szokásos gyűlölködéseket.
A kormánypárti publicisták, véleményvezérek posztjait, kommentjeit pedig végképp nem jelentik fel tömegesen ugyanezek a trollok a Facebooknál, amely aztán sorra tiltja le 30 napokra a jobboldaliak profiljait, ráadásul évekkel korábbi posztokért. Á, dehogy, ilyen nem történik. Huth Gergely, Ambrózy Áron, Apáti Bence, Megadja Gábor és jómagam még véletlenül sem töltjük most épp egyszerre egy hónapos büntetésünket a baloldal kedvenc Cukibácsijánál, Mark Zuckerbergnél.
Mert, az iróniát végre félretéve, a Facebook, a tömegkommunikáció és a nyilvánosság jelenleg első számú felülete világszerte, ma már gátlástalanul elfogult. Ha elegen jelentenek fel egy-egy közismert jobboldali figurát, garantált, hogy a Facebook által a különböző országokban alkalmazott cenzorok a közösségi elvek megsértésére, gyűlöletbeszédre hivatkozva azonnal korlátozzák a hozzáférését.
Akkor is, ha pusztán olyan, nyilvánosan megjelent cikkeket osztunk meg, amely negatívan nyilatkozik a bevándorlásól, a melegházasságról, az iszlámról stb. De sokszor már akkor is, ha csak simán profilképet cserélünk. Valós indokra nincs szükség, fellebbezni pedig hiábavaló – az ítélet már előre eldöntetett. Mint az ötvenes évek koncepciós pereiben.
Nem csak Magyarországon történik ez; számos menő jobboldali közszereplő, például a kanadai Gavin McIness vagy az egyesült államokbeli Diamond & Silk (ráadásul két színes bőrű nő!), és sokan mások is megkapták már a maguk letiltását a Facebooktól – a semmiért. Vagyis dehogynem, valamiért: azért, mert Trumpot támogatják. Németországban pedig egy-egy politikailag inkorrekt, a liberális kánonnal szembemenő véleményért már ülni is lehet – szoktunk viccelődni például a Keménymagban is az Echo TV-n. Csak sajnos ez nem vicc. A kínai online cenzúra kismiska ahhoz képest, ami ma Németországban megy.
De vissza Magyarországra: szóval itt van ez a nagyszerű, hiteles tanulmány, amelynek részleteibe az Index volt olyan kedves bevezetni mindannyiunkat, mucsai bunkókat. Mondjuk azt a pici ellentmondást most hagyjuk is, hogy a balliberális sajtónk szerint vidéken állítólag nincs internet, ezért működik a kormánypropaganda, de hát akkor hogy is van, most akkor mégis van? Vagy vidéken az interneten is kizárólag a kormánypropaganda jön be? Vidéken a Facebook is a kormány kezében van?
Száz szónak is egy a vége: az Index megint egy ordasat hazudik. Mert miközben saját újságíróik előszeretettel jelentik fel a kormánypárti médiafelületeket a Facebooknál, és miután a kifogásolt posztot, oldalt stb. kérésükre a Facebook törölte, és megjön erről nekik az értesítés, hogy a névtelen feljelentés sikeres volt, azt még büszkén ki is teszik a saját oldalukra, eközben azt írják, hogy a közösségi médiát Magyarországon a kormány, és csakis a kormány manipulálja. Aha, persze.
Szóval megint hazudik az Index. És persze rögtön utána a 24.hu is átveszi a „hírt”. Van valami újdonság is? – tehetnénk fel a jogos kérdést. Ha nem lenne egyszerre felháborító és tragikus is a dolog. Mert hogy a sajtószabadság felkent papjai, önjelölt bajnokai amellett, hogy hazudnak, a legelemibb szinten sem tisztelik a sajtó- és véleményszabadságot.
A legsúlyosabb pártállami időket idézve, igazi ávós házmester tempóban jelentik fel a nekik nem tetszőket, a velük egyet nem értőket. Közben magukat a sajtószabadságot tipró kormány áldozatának állítják be. Álhírekről papolnak, de közben a legvadabb álhíreket terjesztik, tudományosnak álcázva.
Megszoktuk: mint oly sokszor, a valóság most is pont az ellenkezője annak, amit az Index állít. De amikor egy neves intézmény (most épp az oxfordi egyetem) is valóban a nevét adja egy ilyen ordas hazugsághoz, az nem sok jót ígér a demokráciára, a jövőre nézve.
Jeszenszky Zsolt
A szerző a Karc FM szerkesztő-műsorvezetője
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
