“Ich bin ein Berliner”, hangzott el a híres kijelentés John F. Kennedy szájából 1963-ban nyugat-berlini látogatása alkalmával. Ez mindössze két évvel a fal megépítése után történt, a hidegháború dübörgött, és az amerikai elnök beszédében egyértelművé tette együttérzését a megcsonkított nagyvárossal. Kennedy ide vagy oda, a Berlint kettéválasztó fal majdnem három évtizedet is megélt, mire 1989. november 9-én megkezdték a lebontását – erre emlékezünk most a Fortepan képeivel.
A berlini fal a nyugati világ szemében a politikai elnyomás és a diktatórikus kegyetlenség szimbólumává vált, elrettentő példaként szolgál ma is. A német főváros megsínylette a huszadik század eseményeit, és a fal ma is álló – emlékműként funkcionáló – szakaszai az egyik legemblematikusabb látnivalói közt szerepelnek. Családokat szakított szét, életeket vett el a szovjet zsarnokság zászlaja alatt, miközben a világ a szép szavakon kívül nem tehetett semmit. A történelem e különösen hátborzongató évtizedei sok művészt ihlettek meg, akik a lebontás után megmaradt, több, mint egy kilométer hosszú szakaszt vették birtokukba, melyet East Side Gallerynek neveztek el. Graffitiműveik csípősen és groteszken reflektálnak a Berlint ért megrázó időszakra.
Zimmerstrasse, a Berlini Fal a nyugati oldalról, 1988
A brit szektor határa a Berlini Fal előtt a Postdamer Platznál, 1988
Nyugat-Berlin, Breitscheidplatz, 1988
1990
Alexanderplatz, háttérben az Utazás Háza (Haus des Reisens), 1990
Marx-Engels-Forum, Marx és Engels szobra (Ludwig Engelhardt, 1986.), háttérben a Köztársasági Palota, 1990
Németország újraegyesítését ünneplők 1990. október 3-án, 1990
Brandenburgi kapu. Németország újraegyesítését ünneplők 1990. október 3-án, 1990
Mühlenstrasse, a Berlini Fal (East Side Gallery), Birgit Kinder alkotása: Test the Best, 1990
Mühlenstrasse, Berlini Fal (East Side Gallery), balra Birgit Kinder alkotása: Test the Best (Test the Rest), 1990
Mühlenstrasse, a Berlini Fal (East Side Gallery), Barbara Greul Aschanta alkotása: Deutschland im November, 1990
Mühlenstrasse, a Berlini Fal (East Side Gallery), Greta Ida Csatlós alkotása: Sonic Malade, 1990
Mühlenstrasse, Berlini Fal (East Side Gallery) a Hedwig-Wachenheim-Strasse-val szemben. Dmitri Vrubel alkotása: Mein Gott hilf mir, diese tödliche Liebe zu überleben (Istenem segíts, hogy túléljem ezt a halálos szerelmet), 1990
Mühlenstrasse, Berlini Fal (East Side Gallery) a Rummelsburger Platz-nál. Ines Bayer és Raik Hönemann alkotása: Es gilt viele Mauer abzubauen (Sok fal van, amit le kellene bontani), 1990
Mühlenstrasse, Berlini Fal (East Side Gallery), César Olhagaray alkotása: Uhrmenschen der Computer, 1990
Mühlenstrasse, Berlini Fal (East Side Gallery), Christine Kühn alkotása: Touch the Wall, 1990
Mühlenstrasse, Berlini Fal (East Side Gallery), Gabriel Heimler alkotása: Mauerspringer (Falugró), 1990
Mühlenstrasse, Berlini Fal (East Side Gallery), Lance Keller alkotása: The Wall, 1990
Mühlenstrasse, Berlini Fal (East Side Gallery), Schamil Gimajew alkotása: Worlds People – Wir sind ein Volk, 1990
Mühlenstrasse, Berlini Fal (East Side Gallery), Stephan Cacciatore alkotása: La Buerlinca, 1990
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
