November 11-én lesz hatvanéves Kulka János Kossuth-díjas színész.
Budapesten született, de Szegeden nőtt fel, ahová apja, a neves mellkassebész, Kulka Frigyes munkája miatt költöztek. Nővére kutatóorvos lett, a szegedi színházban néhányszor gyermekszínészként is fellépő János a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett. Eredetileg bölcsész szeretett volna lenni, de érettségijének évében nem indult az egyetemen angol-francia szak – olvasható az MTVA Sajtóadatbankjának portréjában.
1981-ben diplomázott, először a Pécsi Nemzeti Színházhoz, majd 1985-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, ahol nyolc évet töltött el, ezután tíz éven át a budapesti Radnóti Színház tagja volt. 1993-ban franciául játszotta el Jeles András Szerbusz, Tolsztoj című kamaradarabjának franciaországi előadásán Nizsinszkij szerepét. 2003 és 2013 között a Nemzeti Színházban játszott, majd a Katona József Színház tagja lett, szerződését az idén márciusban betegsége miatt nem hosszabbította meg.
Pályáját számtalan sikeres alakítás jelzi. Játszotta Csongort (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Szvidrigajlovot (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés), Apollónt (Euripidész: Alkésztisz), a Dauphint (Shaw: Szent Johanna), Shakespeare Othellójában a címszerepet és Jagót is, Wolandot (Bulgakov: A Mester és Margarita). A Nemzeti Színházban emlékezetes volt mint III. Richárd Shakespeare drámájában, mint Kuligin (Csehov: Három nővér), mint von Walter (Schiller: Ármány és szerelem), illetve az Angyalok Amerikában és Egyszer élünk avagy a tenger azon túl tűnik semmiségbe című darabokban. A Katonában Dürrenmatt A nép ellensége című drámájával debütált, majd játszott többek között Beckett Godot-ra várva című abszurdjában és A két Korea újraegyesítésében, a kétestés Faust I-II-ben Mephistopheles volt.
Szerepelt az Új Színházban, a Radnóti Színházban is, valamint a Belvárosi Színházban az Amadeusban mint Salieri és az Oscar-díjas Esőember című film színpadi adaptációjában. Utóbbi szerepre az Autizmus Alapítvány központjában autista emberek között készült fel, s alakítása nyomán az Autisták Országos Szövetsége nagykövetének választották.
Zenés darabokban is nagy sikerrel lépett fel (Loewe: My Fair Lady, Lehár: Cirkuszhercegnő, Jacobi: Leányvásár, Dés: Valahol Európában). Csákányi Eszterrel közös zenés estjük a Music Hall címet viselte, önálló lemeze Dalok címmel 1994-ben jelent meg. A Férfi és Nő című zenés műsorban Udvaros Dorottya, Básti Juli és Cserhalmi György társaságában énekelt Dés-Bereményi dalokat, 2016-ban Ha volna valaki címmel sanzonestet állított össze.
A nyolcvanas évek közepén indult Szomszédok című teleregényben ő volt Mágenheim doktor, majd az Életképek című sorozatban is főszerepet kapott. A Doktor House című tévésorozatban ő volt a főszerepet játszó Hugh Laurie magyar hangja: a feladattól először félt, mert Szakácsi Sándor helyét kellett átvennie.
Filmen is gyakran szerepelt, emlékezetes alakítást nyújtott A napfény íze, a Kontroll, a Kaméleon, A berni követ, a Félvilág, a Budapest Noir című alkotásokban, A vizsga című filmben egy ávós tiszt, a Swingben egy transzvesztita bártulajdonos, az Argo második részében egy japán bűnöző-szindikátus „helyi képviselője” volt. A berni követért 2014-ben Los Angelesben a Magyar Filmfesztiválon a legjobb dráma főszereplőjének járó kitüntetést kapta, a Félvilágért pedig 2016-ban a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Magyar Filmdíjat.
Fontos irodalmi műveket szólaltatott meg hangoskönyvben, ilyen Szerb Antal Utas és a Holdvilág, Ottlik Géza Iskola a határon című regénye, Kertész Imre-Esterházy Péter Egy történet című művében pedig Kertész szövegét adta elő.
2016 tavaszán stroke-ot kapott, életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta. Az ezt követő súlyos afáziából (beszédzavaros állapot) hosszú rehabilitációval épült fel. Új hobbija a festészet lett, szavak helyett képekben igyekszik kifejezni magát. Idén már – néma – szerepet vállalt az X – a rendszerből törölve című filmben, és a napokban jelentették be, hogy 2019 elején két alkalommal ismét színpadra lép, Móricz Zsigmond Árvácska című regényének adaptációjában.
Művészi munkáját számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. 1989-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1996-ban érdemes művész, 2003-ban kiváló művész lett, többször kapta a színházi kritikusoktól a legjobb férfialakítás díját, a Halhatatlanok Társulatának 2005 óta tagja. A Kossuth-díjat 2006-ban vehette át „sokoldalú, minden helyzetben hiteles, a humanista értékrendet közvetítő művészetéért, méltán népszerű szerepformálásaiért”. 2007-ben Pro Urbe Budapest díjat, 2009-ben Páger Antal-díjat vehetett át, 2015-ben a Katona József Színházban a Vastaps Alapítvány díját vehette át a legjobb férfi főszereplőként a Faust I-II-ben nyújtott alakításáért.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
