„Hívunk minden igazi nemzeti ellenállót, minden hazafit, akik sohasem fekszenek le a nemzetellenes, kozmopolita baloldalnak!” – hirdeti Facebook oldalán a megemlékezést Toroczkai László. A Corvin-közben azonban legalább egy ember mindenképpen lesz, aki a fenti feltételeknek nem felel meg. Nagyon nem.
A párt két vezetője és az ’56-os szabadságharcos mellett ugyanis felszólal Zmago Jelinčič, a Szlovén Nemzeti Párt elnöke is,
akinél bizarrabb és visszataszítóbb figurát talán egész Közép-Európában sem találhattak volna.
Jelinčič politikai pályafutása egy bűncseleménnyel indult négy évtizedel ezelőtt. 1975-ben közvagyon elleni bűncselekményért öt és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, mert
betört a ljubljanai nemzeti múzeumba, ahonnan viszonteladási szándékkal ellopott egy értékes 16. századi fegyvert lopott.
A rács mögött aztán sikerült maradéktalanul beilleszkednie a szocialista társadalomba. Miután elhagyta a börtönt, a gyógyszerésztechnikusi végzetséggel rendelkező volt fegyenc „Patikus (Apotekar)” és „Ejtőernyős (Padalec)” fedőneveken
körmölte szorgosan jelentéseit a rettegett jugoszláv titkosszolgálat az UDBA számára.
Ügynökként a Londonban élő szlovén disszidensek és a külföldi újságírók megfigyelése volt a feladata. Ezt amúgy Jelinčič maga sem tagadja, sőt többször is James Bondhoz hasonlította magát.
Hogy e küldetést nem csak a zsarolásnak engedve teljesítette, azt jól mutatja, hogy a mai napig nagy rajongója és tisztelője a véreskezű kommunista diktátornak, Josip Broz Titonak, akinek parizánjai 1944. október közepétől kezdődően másfél hónapon át becslések szerint mintegy 40 ezer délvidéki magyart, köztük 17 katolikus papot mészároltak le, rengeteg templomot leromboltak, és mintegy 290 ezer németet telepítettek ki, illetve űztek el szülőföldjükről. Jelinčič Tito-imádatának leglátványosabb manifesztációja
az a szobor, amelyet a Marsallnak állított a saját kertjében.
Az alkotást átadó beszédében kijelentette, hogy
„a szlovén anya szülte Broz „nagy és bölcs ember volt, a történelem egyik legnagyobb alakja.”
Azonban tévedünk, ha azt hisszük, hogy emberünk simán csak bolsevik. Ő ugyanis a jellemzően közép-európai politikus-fajtának, a nacionalista komcsinak egyik legszebb példánya. Hazájában „a szlovén Šešelj“ becenevet kapta, leginkább azért, mert
az emberiesség elleni bűncselekményekért elítélt Vojislav Šešelj hű szövetségese.
Jelinčičet és pártját szoros barátsági szálak fűzik a horvát-és magyargyűlölő csetnik vajdához. 2016-ban közös sajtótájékoztatón a Szerb Radikális Párt és Szlovén Nemzeti Párt közötti stratégiai partnerségről és szövetségről kötött megállapodást. A szerződés szerint „A Szlovén Nemzeti Párt elfogadja és támogatja a Szerb Radikális Párt stratégiai érdekeit, hogy az összes szerb föld egyesüljön Nagy-Szerbiába , ahol egységben és szeretben élnének egymás mellett a pravoszláv szerbek, a katolikus szerbek, a muszlim szerbek és a protestáns szerbek, a Szerb Radikális Párt pedig elfogadja és támogatja a Szlovén Nemzeti Párt stratégiai céljait, hogy az összes szlovén föld egyesüljön és a szlovének egységes államban éljenek.”
Ez tulajdonképpen Horvátország felosztását, illetve magyar, olasz és albán területek elcsatolását jelentené. Jelinčič és Šešelj ideális Balkánja nagyjából így nézne ki:
Toroczkaiék vendége egyébként nem csak szívélyes kapcsolatokat ápol magyargyűlölőkkel, de maga is lelkesen harcol a szlovéniai magyarság jogai ellen. A szlovén közéletben hírhedtnek számítanak horvát-, magyar-, és katolikusellenes megnyilvánulásai.Már abból, hogy (Josip Broz Tito, Slobodan Milošević, Szaddám Huszein, Fidel Castro, Vlagyimir Zsirinovszkij mellett Šešeljt tartja politikai példaképének, következtetni lehet arra is, hogyan képzeli el a szlovén nemzet és a kisebbségek viszonyát.
2009 júliusában a szlovén közszolgálati televízió beszámolója szerint pártjának képviselőcsoportja alkotmánymódosítást szorgalmazó aláírásgyűjtésbe kezdett,
hogy Szlovéniában szüntessék meg az olasz és magyar kisebbség parlamenti képviseletét.
Jelinčič szerint az
„olasz és a magyar közösség államellenes tevékenységet folytat”.
A „túl erős magyar közösség” a kétnyelvű oktatási törvény kihasználva a „szlovén tanárokat magyar tanárokkal akarja felváltani”, míg az olaszok vétke a Tito-rajongó Jelinčić szerint az volt, hogy az olasz képviselő, Roberto Batelli az EBESZ elé olyan határozati javaslattal állt elő, amely azonos hangnemben elítéli a nemzetiszocializmust és a kommunizmust.
Jelinčič sovinizmusát mi sem jobban bizonyítja, mint az, hogy még a magyar gulyást is szlovén ételnek tartja számon:
„Nem tudom, miért tulajdonítjuk a gulyást a magyaroknak (…) a magyar gulyás csak az osztrák-magyar monarchia miatt vált ismertté.”
– nyilatkozta Jelinčič egy gasztronómiai portálnak.
Tehát jelen állás szerint 2018 október 23-án a Corvin közben
Toroczkai László egy magyargyűlölővel, Novák Előd pedig egy besúgóval áll egy színpadra, Pongrácz Gergelyt pedig abba a méltatlan helyzetbe hozzák, hogy a kommunista diktatúra lelkes hívével kell együtt emlékeznie a kommunista diktatúra által meggyilkolt bajtársaira.
Jelinčič egyébként más tekintetben messze nem ennyire intoleráns fickó. A pénzt például kifejezetten szereti elfogadni muszlim kezekből is. 2018 nyarán azon 14 képviselő között volt, akiket örökre kitiltottak az Európa Tanácsból, mivel az azerbajdzsáni kormánytól származó ajándékokat és kenőpénzt fogadtak el azért, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésben a kaukázusi állam érdekei szerint szavazzanak. Maga Jelinčič egy nyomozás szerint 2012 júliusában 25 ezer eurót kapott egy vállalattól, mely az azerbajdzsáni kormány pénzmosodájaként működött.
Zmago Jelinčič ugyanakkor nem vádolható azzal, hogy – a magyarok és horvátok engesztelhetetlen gyűlöletén túl – ne érvényesítené e dicséretes toleranciát a magánéletben is. A politikus 1997-ben elhunyt felesége ismert zsidó származású értelmiségi, a szlovéniai zsidóság múltjának elismert kutatója volt, vállaltan homoszexuális fia pedig Jeruzsálemben tanult teológiát.
Jelinčič egyébként nagyon büszke gyermekére, egyik legkomolyabb eredményének azt tartja, hogy szlovén nyelvre fordította a Koránt, nemi beállítottságát pedig „saját döntésének” tekinti, amelyet tiszteletben tart.
Kár, hogy ezt a bölcs türelmet és elfogadást nem gyakorolja azokkal szemben, akiknek szerinte az a megbocsáthatatlan bűne, hogy magyarnak, horvátnak, vagy olasznak születtek. Az meg még nagyobb kár, hogy talál olyan, magukat nagyonnemzetinek és mégradikálisabbnak nevező magyar politikusokat, akik hajlandóak egy színpadra állni velük szabadságharcunk évfordulóján.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
