A fogyasztók védelme sokrétű feladat. Jellemzően azzal találkozunk a híradásokban, hogy koszos konyhákon készülnek az élelmiszerek, és erre lecsapnak az ellenőrök. Jól is teszik. Aztán gyakran hallunk arról is, hogy a selejt termékeket hogyan adhatjuk vissza a kereskedőknek. Ez is jó, és a fogyasztói társadalom rugalmas működésének alapfeltétele. De nem csak ezekkel kellene foglalkozni, hanem a szándékos megtévesztésekkel, a rendszerszintű átverésekkel is.
Ez viszont nagyon nehézkesen halad Magyarországon.
Hosszú évek óta, a mai napig kereskedelmi csatornák adnak helyet olyan műsoroknak, melyek állítsainak valóságalapja minimum megkérdőjelezhetők. Emberek tízezreit károsíthatják meg, milliárdos üzletekről van szó, és a felszín kapargatásánál mélyebbre senki nem hatol. De miért nem?
Nyilvános átverések a tévében
A TV2 után jelenleg az ATV-n folyik az ÉkszerTV nevű műsor. Minden nap árulják a gyűrűket, nyakláncokat, krémeket vagy vitaminokat. Mindezt olyan szenzációhajhász módon, és olyan hamis információkkal vegyítve, hogy szinte minden mondatból kitűnik: a kereskedelmi gyakorlat a hangzatos szavakon áll, nem a valódi értékeken.
A műsor eddigi legnagyobb dobása még a TV2-es korszakából való: ekkor azt állították, hogy élő képet közvetítenek a Vatikánból, ahonnan most egy, a pápa által megáldott nyakláncot lehet megvenni. Mindezt persze néhány ezer forintért. Hogy ennek mennyi volt a valóságalapja, arról kár szót ejteni, mégis ezt állították, azóta pedig a videómegosztókról letöröltették a videókat.
Pedig még egy olyan égbekiáltó marhaságot is kitaláltak, hogy a tévé munkatársai jelenleg is a Jézus szíve szent medál forgalmazási jogaiért küzdenek (itt rögtön feltehetnénk a kérdést, hogy ennek hiányában, engedély nélkül miért kezdik el egy műsorban árulni), és már csak néhány bíborost kell meggyőzni erről. Persze, ez végül sikerült, és mindenki megvehette a medált. Micsoda szerencse.
Önmagában szakmai nonszensz, hogy ilyen színvonalú műsoroknak teret engednek mértékadó kereskedelmi csatornák.
Az ÉkszerTV-s műsorok mindig hasonló szisztémával, forgatókönyvvel készülnek: a műsorvezető a létező leghangzatosabb jelzőket használva elmagyarázza nekünk, hogy a kezében lévő termék ritka, értékes, irigylésre méltó, mindenképpen hasznos és nagyon drága. Aztán szerencsére kiderül, hogy náluk –micsoda meglepetés, a műsorvezető még hitetlenkedik is- óriási kedvezményt adott a gyártó a termékre (néha maga a Gyártó úr, aki akár a kamera mögött áll személyesen, de soha nem mutatkozik). Ezek a kedvezmények akár 80-90 százalékosak is lehetnek, így mondjuk egy 100 ezer forint körüli ékszert 10 ezer forintért lehet megvenni. Csak most, amíg el nem fogy! – jön menetrend szerint a hangulatkeltés.
Még attól sem riadnak vissza, hogy a képernyőre kiírják, hány darab termék maradt raktáron, és ezt a számot folyamatosan csökkentsék, sürgetve a nézőket. Vagy azt írják ki, hogy éppen hány vásárló van vonalban, és ez a szám természetesen élénken növekszik akár 100 fölé is azt érzékeltetve, hogy milyen nagy igény van a termékekre. Nyilvánvaló, hogy ezek kényszerítő hatással bírnak a vacilláló tévénézőkre, akik félve a kedvezményről való lemaradástól, a kellő mérlegelési idő nélkül döntenek a vásárlás mellett. Persze ne ijedjünk meg, valójában az már nehezen elképzelhető, hogy valaki tényleg lemaradjon: aki telefonál, annak még pont jut egy.
A termékek beárazásával viszont van egy elég komoly probléma:
Nagyon nem tűnik hitelesnek az az ár, ami a piaci értéknek tűnik, és amit amit extra kedvezményre hivatkozva 80-90 százalékkal lecsökkentenek.
Persze aki nem eléggé elővigyázatos, az abba sem gondol bele, hogy 90 százalékos kedvezmények egyszerűen nem léteznek. Azért sem, mert a kereskedőnek is van egy beszerzési ára, amit ő már kifizetett a termékért, és amire még hasznot is akar tenni.
Mégis, milyen kereskedelmi logika mentén adna el valaki 100 ezer forint helyett 10 ezerért valamit? Méghozzá nagy tételben? Nyilvánvaló, a végső árnál is kevesebbe kerül a termék, hiszen keresni is kell valamennyit a munkán, főleg ha olyan költséges a marketing, mint egy önálló tévéműsor.
De beszerzési ár alatti értékesítésről sem lehet szó, amit a nagy áruházak folytattak egy ideig. Ez náluk úgy nézett ki, hogy annyira olcsón adták például a tartóstejet, amin már bukott a cég, viszont a trükk abban rejlett, hogy az áruházba emiatt betévedő vásárló „ha már ott van” úgyis vesz még 10 másik tételt, így pedig pozitívra jönnek ki a végén az akcióval. Tegyük hozzá, hogy ezt a kampányt már törvény tiltja, de 1-1 ékszer megvásárlásánál egyébként sem erről lehet szó, hanem inkább túlárazásról.
Kamusztorik színészekkel, random épületekkel
Az ÉkszerTV olykor nem is ékszert, hanem valamilyen eszközt, kozmetikai terméket, vagy vitamint árul. Rendszeres az olyan adás, ahol a műsorvezető egy Multilady nevű vitamint árul rendkívül elszántan, 30 ezer forint helyett 10 ezer forintért. Ez egyébként így is csak 1 havi adag, ami a piacvezető gyógyszergyártók által kínált teljes értékű vitaminok árának is durván a négyszerese. De nem ez a legnagyobb baj. Az már inkább, hogy a gyártó (aki tehát egy személy) a feliratozás szerint szabadságon van, tehát sietni kell a vásárlással:
De a legjobb rész csak most jön: ugyanis az egyik legszürreálisabb hazugságot is egy ilyen részben követték el, és szerencsére viszonylag könnyen le is tudjuk leplezni, ezért merjük leírni, hogy igen, ezek mind-mind hazugságok, csalások, átverések. A műsorban ugyanis egyszerű stockfotókat (pénzért vásárolható, beállított illusztrációs fotókat) mutattak arról, hogy kik voltak azok a kutatók, akik a vitamint kifejlesztették, mitöbb, az egyik idős házaspárról egyenesen azt állították, hogy dunaújvárosi magyarok, akiket Imrének és Imrénének (???) hívnak, és nagyon boldogok, személyes ismerősök, persze a vitamin lelkes fogyasztói.
Íme az elégedett magyar házaspár bemutatása:
Itt pedig szintén őket láthatjuk, ám ezúttal nem dunaújvárosi magyar nyugdíjas házaspárként, hanem egy külföldi oldalon árult stockfotóként (azért vannak rajta vízjelek, mert nem vettük meg a képet)
Ebből is látható, hogy a műsorban bemutatott szereplők nem valódiak, a rájuk való konkrét hivatkozás hamis, miközben nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy megtévessze a fogyasztókat és „jó példákkal” érvelhessenek a vásárlás mellett. Ezt nem tudjuk már tovább magyarázni, egyértelmű megtévesztés.
Ahogyan az is óriási kamu, hogy hol készül a Multilady termék. A műsorban rendszeresen bemutatnak egy épületet, ami állítólag a készítményt előállító hollandiai gyár, pedig a valóságtól nem is állhatnának távolabb.
Itt mondják:
Nos, utánajártunk: a fotón látható épület valójában az angliai Colnbrook-ban található, és az ország egyik legnagyobb szemétégetőjeként működik. Lakeside EfW néven 2010 óta alacsony radioaktivitású hulladék megsemmisítésére is engedélyt kapott. Akit a további részletek is érdekelnek róla, itt ide kattintva olvasgathat, még saját Wikipedia oldala is van. Reméljük, ez a szuper vitamin legalább nem mérgező szemétből készül, ha már a gyár állítólag ugyanaz az épület.
Egy másik kép a szemétégetőről, hasonló szögből fotózva:
Tekintettel arra, hogy a fenti példákat szinte néhány perces kutatómunkával gyűjtöttük ki, lépésről lépésre bosszantóbb, hogy a fogyasztóvédelemért felelős hatóságok ezeken miért ülnek évekig. Hiszen az ilyen reklámok miatti jogsértő magatartás megállapítása nagyjából annyira időigényes és bonyolult, mint egy bolti lopásé.
Mondhatnánk, hogy még kamerafelvétel is van mindenről.
Az apróbetűs részben szinte mindent elismernek
Ráadásul az ÉkszerTV-t üzemeltető cég honlapján elérhető ÁSZF-ben (Általános Szerződési Feltételekben), tehát esetünkben a klasszikus „apróbetűs részben” konkrétan leírják, hogy szinte semmi nem az, aminek magunktól gondolnánk: le van írva az is, hogy az elfogyó készlet valójában nem feltétlenül fogy el, és az is, hogy a magas indulóár szintén csak a kreativitás szüleménye, valójában semmi köze a valós piaci értékhez, hiába gondolhatja ezt a jóhiszemű és laikus néző, amikor vásárol.
Így néz ki az apróbetűs rész:
Több termék is van, nem biztos, hogy tényleg elfogy:
„Az adás alatt, bizonyos időpontban a képernyőn megjelenik egy információ a még fennmaradó vásárlási lehetőségek számáról. („adásban maradt mennyiség”). Ez arra utal, hogy ebben az adásban még hány darabot szeretnénk a termékből eladni. Ez a mennyiség nem feltétlenül egyezik meg a raktáron levő mennyiséggel (“raktármennyiség”), azaz, esetleg nagyobb mennyiséggel rendelkezünk az árucikkből.”
Nem ér annyit a termék, mint amennyit kiírnak:
„Televíziós adásban az indulóár csak azt az árat jelöli, mellyel a termék bemutatását elkezdjük, és ez nem feltétlenül egyezik meg az ékszer piaci értékével, vagy hogy egy javasolt eladási árat vagy általánosságban használt vagy elfogadott eladási árat jelentene.”
Nincs folyamatos árcsökkenés, a műsor alatt végig ugyanannyiba kerül a termék:
„Amennyiben olyan terméket lát, melyet meg szeretne venni, úgy azt megteheti, amint elértük azt az árat, melynek fizetésére Ön kész. Az ajánlat leadásával késznek nyilvánítja magát arra, hogy a terméket a végáron megvásárolja (a végár lehet, hogy alacsonyabb, de nem feltétlenül alacsonyabb, mint az ár, amin Ön megrendelte a terméket). (…) A végső ár az utolsó (és legalacsonyabb) ár, melyet akkor mutatunk, mielőtt a grafikákat a bemutató végével a képernyőről eltávolítjuk. Függetlenül attól, hogy ajánlatában milyen ár szerepel, Ön a legalacsonyabb végső árat fogja fizetni, amikor a terméket Önhöz eljuttatjuk.”
Fordítsunk: amikor egy tévénéző azért vesz meg egy terméket, mert nagy kedvezménnyel adják, de már nem sokáig, és egyébként is verseny van az utolsó darabokért, akkor valójában lehet, hogy ezekből semmi nem igaz, és pusztán egy trükkös vásárlási ösztönzésről van szó.
De miért hisszük el ezt a sok baromságot?
A televíziós hirdetésekre való fogékonyság talán még mindig annak a régi beidegződésnek lehet az eredménye, hogy a televízióktól, mint számtalan engedéllyel működő, komoly vállalkozásoktól a nézők egyfajta józanságot, szakmaiságot, ezáltal biztonságot várnak el, bizalmukat megelőlegezik számukra.
Tehát valójában a legtöbben azt gondoljuk, hogy egy olyan komoly helyen, mint egy „igazi televízió”, túl nagy hazugságok és megtévesztések nem történhetnek, mert vannak szakmai korlátok, melyek megálljt parancsolnának ezeknek.
Pedig úgy tűnik, hogy nincsenek, és természetesen ez kizárólag a politika, szűkebben véve a médiahatóság és a fogyasztóvédelem felelőssége, hiszen a rendkívül aprólékosan, szinte már grammérlegen szabályozott médiaszolgáltatási rendszerben ezek a hibák csakis tudatosan maradhatnak bent, olyan nincs, hogy nem vették észre éveken keresztül.
Vizsgálat indult a Versenyhivatalnál
Az Alfahír az ÉkszerTV miatt megkereste a Gazdasági Versenyhivatalt (GVH). Többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy szabtak-e ki büntetést az ÉkszerTV-t üzemeltető cég vagy cégekkel szemben, életszerűnek tartják-e, hogy irreálisan magas kedvezményekre hivatkoznak és vizsgálják-e a termékek valós értékét, vizsgálják-e az elfogyó készletre való hivatkozást, vagy lehet-e várni jogszabálymódosításokat e téren.
A Gazdasági Versenyhivatal lapunkkal közölte, hogy 2018. szeptember 18-án versenyfelügyeleti eljárást indított a műsor mögött álló Emporia Style Kft.-vel szemben
a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának feltételezett megsértése miatt.
Felhívták a figyelmet, hogy a versenyfelügyeleti eljárás megindítása még nem jelenti annak kimondását, hogy az eljárás alá vont vállalkozások a jogsértést elkövették, az eljárás a tények tisztázására, és ezen keresztül a feltételezett jogsértés elkövetésének bizonyítására irányul. Elmondták, hogy az eljárás befejezésének határideje 3 hónap, amely – az ügy bonyolultságától függően – két alkalommal, legfeljebb 2 hónappal meghosszabbítható.
Tekintettel arra, hogy az eljárás jelenleg folyamatban van, további tájékoztatást nem kaptunk az ügyről. Ami az esetleges jogszabálymódosításra vonatkozó felvetésünket illeti, megjegyezték, hogy a Gazdasági Versenyhivatal a Parlament számára benyújtott éves parlamenti beszámolóiban a jogalkalmazói tevékenységéből levonható következtetések mentén ajánlásokat fogalmazhat meg a jogalkotó felé. Más kérdés, hogy ezek átmennek-e az Országgyűlésen.
Az Alfahír többször próbált kapcsolatba lépni az Emporia Style Kft.-vel, de érdemi választ nem kaptunk kérdéseinkre, hiába kívántuk a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében megszólaltatni őket. A céginformációs adatbázis szerint viszont a cég 2017-ben 6 milliárd forintot meghaladó (6.035.751.000.-) nettó árbevételre tett szert az értékesítések után, tehát nem kis üzletről van szó.
Bár ez érthető is, hiszen egy pápai áldás megszerzése, vagy egy angliai szemétégető Hollandiába költöztetése és gyógyszerüzemmé alakítása elég sok pénzbe kerülhet.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
