Két nappal ezelőtt arról számoltunk be, hogy a történelmi magyar nevétől a zsidók által tavaly megszabadított Zsigmond Király Egyetem idei tanévnyitóján – immár Slomóék tulajdonában – bejelentették, hogy a magyar adófizetők számlájára a felsőfokú tanintézményben további jelentős bővítések, fejlesztések lesznek. Megjegyezzük, hogy az egyetem átnevezésével a Magyarországon leghosszabb ideig (1387-1437) uralkodó magyar király, Luxemburgi Zsigmond nevét tüntették el zsidók. Erre a királyra rájár a zsidók rúdja, mert Bel-Buda egyik legszebb, szintén a nagy uralkodónk nevét viselő utcáját is átnevezték „moszkvai emigráns” apáik, nagyapáik, miután az oroszok a nyakunkra ültették őket.
A budai Zsigmond király út nevét még a „változás évében”, 1948-ban, nevezte át az orosz megszállók zsoldjában akkor már szinte teljesen zsidó vezetésű „magyar” kormány, pontosabban a hasonszőrű Fővárosi Tanács. De ha már rúd, legyen kövér meggondolásból a Bem József teret a Zsigmond térrel összekötő Zsigmond király utat egy budai születésű nemzetközi felforgató zsidóról, Frankel Leóról nevezték át. Az újabb „változás éve”, 1990 óta eltelt összesen 28 esztendő. Azon nem csodálkozunk, hogy a 2010-ig regnált szocionista fővárosi vezetés nem kívánta megváltoztatni a Frankel Leó utca nevét, de azon már igen, hogy az immár nyolc éve regnáló „nemzeti” és „keresztény” Fővárosi Közgyűlés sem akarja visszaadni az említett bel-budai utca eredeti, történelmi nevét. Pedig Tarlós István már 2012-ben kijelentette, hogy Budapesten nem viselheti utca Frankel Leó nevét. Ám, az azóta eltelt nyolc esztendő folyamán rájöhettünk, hogy igenis viselheti. Csak Nyirő József, Wass Albert, Hóman Bálint és a hozzájuk hasonló nagy magyarok nevét nem viselheti…
A magyarországi sajtó, így portálunk arról is beszámolt, hogy a hajdani Józsefvárosi pályaudvar épületeit Sorsok Háza néven újabb holomúzeummá átalakított intézmény működtetési jogát is Slomóék (EMIH) kormányhoz hű szervezete kapta meg. Szeptember 6-án újabb nagylelkű ajándékot kapott a Magyarországon törpeszektának számító, nálunk kevés követőt megszólító Chabad mozgalom EMIH nevű szervezete. A budavári Táncsics Mihály utca 26. szám alatt eddig múzeumként működött, Buda 1686-os török alóli felszabadításáig zsinagógaként szolgált termet. A Bécsi kapuhoz közeli zsinagóga újraavatásáról szóló magyarországi és az izraeli beszámolók elsősorban Schulhof Izsák Budai krónika című írására hivatkozva kiemelik, hogy a Budát 1686-ban felszabadító keresztény harcosok legyilkolták a zsinagógába menekült zsidókat. A tragédiát nem bagatellizálva, ám tényként meg kell említeni, hogy mindez esetleg azért történhetett, mert a budai zsidók az utolsó pillanatig kiszolgálták, segítették a Magyarországot hódoltató törököket a magyarok ellenében.
Visszatérve a magyarországi zsidók és Luxemburgi Zsigmond magyar király „bensőséges” kapcsolatára, azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Budai Várba 1364-ben visszatérő zsidók – miután előtte, 1360-ban, Nagy Lajos király kiűzte őket onnan – az új lakónegyedüket pontosan a mostani Táncsics Mihály utca Bécsi kapu felőli vége környékén alakították ki. Az alig több mint két évtized múlva, 1387-ben Budán is trónra került Luxemburgi Zsigmond félszázados uralkodása idején – amiképpen Mátyás király korában is – a zsidók Budán és az egész ország területén kiváltságokat élveztek, jó gazdasági és háborítatlan vallási életet élhettek. A híres Mendelek akkoriban álltak a zsidó prefektúra élén, s jó viszonyt ápoltak az udvarral. Éppen ezért furcsa a kései utódoknak a hajdani nagy magyar uralkodó emlékéhez való viszonyulása. Luxemburgi Zsigmond 1436-ban megerősítette a második honalapító, IV. Béla királyunk, úgynevezett szabadságlevelét, s ezen kívül kibővített jogokkal járó további kiváltságokat is kaptak a magyar királytól.
Hering J. – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
