Lawrence H. Summers korábbi amerikai külügyminiszter nemrégiben azon viccelődött, hogy „a fiskális élénkítés olyan, mint egy drog, amelyre rá lehet szokni; a növekedés folyamatos fenntartásához ugyanis egyre nagyobb deficit szükséges”. A Summershez hasonló szakértők aggódnak a deficit miatt, mivel kételkednek abban, hogy az állam által felvett hitelt oly módon költik el, hogy a GDP hosszú távú növekedése meghaladja az adósság növekedését. A kiadások összetételének változtatása nélkül a GDP-arányos adósságráta növekedni fog – szól a jóslat.
Más szakértők nem osztják ezeket az aggodalmakat. A baloldal részéről Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász például úgy véli, hogy „egy olyan országban, mint az Egyesült Államok, adósságválság alapvetően nem lehetséges”. A jobboldalról pedig John Tamny, a Forbes szerkesztője azt mondja:
Hagyjuk figyelmen kívül a vészmadárkodást, az államháztartási hiány valójában nem számít!
Bár ezek a vélemények különböznek az amerikai államadósság fenntarthatóságával kapcsolatban, ám abban a tekintetben egyeznek, hogy mindkét nézet megfelelőnek tekinti az államadósság mérésére alkalmazott módszert. Ez – valószínűleg katasztrofális – hibának tekinthető.
Az amerikai kongresszus költségvetési hivatala (CBO) nemrégiben közölte, hogy az államháztartási hiány mértéke a költségvetési év első tíz hónapjában 116 milliárd dollárral magasabb volt, mint az előző év ugyanezen időszakában.
A CBO előrejelzése szerint az éves hiány 2020-ra eléri az ezermilliárd dollárt. Ez az összeg valóban aggodalomra adhat okot, és még ez sem fedi a szikár valóságot. Az éves hiány mértéke ugyanis már tavaly szinte biztosan meghaladta az ezermilliárd dollárt.
Annak megértéséhez, hogy ennek mi az oka, képzeljük el Amerikát úgy, mint egy olyan házat, amelynek lyukas a tetőszerkezete. Ha el akarnánk adni ezt a házat egy olyan vevőnek, aki a vásárlást jelzáloghitelből fedezi, akkor az ingatlanokra vonatkozó jogszabályok miatt a ház állapotáról értékelést kellene készíttetni. Ebben pedig szerepelnie kell annak, hogy a tetőszerkezet javításra szorul, amit nem lehet tovább halogatni. A jogszabályok szerint az eladónak nyilvánosságra kell ezt hoznia, illetve állnia kell a tetőjavítás rejtett költségét. Máskülönben az eladó meglopná a vevőt.
A tető helyreállítási költségére az eladó feltehetően nem rövid távon jelentkező kötelezettségként tekint a saját mérlegében. A helyreállítás halogatása azonban nem tünteti el a szükséges javítás költségét. Ez még mindig valódi adósságként jelentkezik, csak éppen ezt sehol sem tartják nyilván.
Az amerikai szövetségi kormányzatnak is van egy olyan adóssága, amelyet nem számítanak be sehol, és amelyről csak ritkán lehet hallani.
A szövetségi kormányzat nyilvántartott államadóssága 15,6 ezermilliárd dollárt tesz ki. A be nem számított adósságok közé tartozik viszont többek között a közutak, a vízművek, illetve az 54 560 javításra szoruló híd karbantartásának halasztott költsége, valamint a klímaváltozás katasztrofális hatásainak csökkentéséhez szükséges alacsony szénfelhasználású energiarendszerek megépítésének költsége. Ez pedig csak két – igaz, széles szegmenst átfogó – példa.
Mekkora lehet a rejtett amerikai adósság mértéke? A kérdés megválaszolásában durva becslésekre kell hagyatkoznunk. Az Amerikai Építőmérnökök Szövetségének (ASCE) 2016-os felmérése szerint az ország rossz állapotban lévő infrastruktúrájának javítási költsége 5,2 ezermilliárd dollárt tesz ki. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2014-es jelentése, illetve a globális szén-dioxid-kibocsátásban meglévő amerikai részesedés alapján számított becslésünk szerint
a tisztaenergia-rendszerre való átállás további 6,6 ezermilliárd dollárba fog kerülni. Összességében ez 11,8 ezermilliárd dollárnyi nem nyilvántartott, inflációval nem kiigazított kötelezettség.
Természetesen ezek az adósságok nem csupán szövetségi kötelezettségekből tevődnek össze. A múltban az egyes államok kormányzatai, illetve helyi kormányzatok voltak felelősek a legtöbb infrastrukturális, klímavédelmi kiadásért. Az egyes államokra azonban jelentős terhet rónak az elhalasztott karbantartási költségek, illetve a klímaváltozás elleni küzdelem csak nemrégiben dokumentált költségei, miközben már eleve több mint 3 ezermilliárd dolláros helyi adóssággal kell megbirkózniuk.
Miután azonban a klímaváltozás elleni küzdelem és az infrastruktúra biztonsága országos és nem helyi kérdés, így végül a szövetségi kormányzatot terheli ez a 11,8 ezermilliárdos adósság. Ez Amerika „lyukas tetőszerkezete”.
Ez az összeg évről évre nő, mivel – ahogy például a hidak egyre jobban romlanak le – a javítási költségek is egyre nagyobbak. Továbbá, ahogy a tenger szintje és a hőmérséklet is folyamatosan emelkedik, és az erdőtüzek is egyre súlyosabbak, egyre többe kerül a károk elhárítása. Az ASCE 2012 és 2016 között 221 milliárd dollárral, vagyis évi 55 milliárd dollárral emelte az infrastrukturális beruházásoknál hiányzó összeg becsült mértékét. Emellett az IEA 2012 és 2014 között évente mintegy 270 milliárd dollárral növelte a tisztaenergia-rendszerre történő átállás becsült költségét. Összességében a nem nyilvántartott, inflációval kiigazított deficit összege 345 milliárd dollárt tett ki, egyszerűen a szükséges, de elhalasztott infrastrukturális és klímavédelmi kiadásokból adódóan.
Tavaly az amerikai államháztartás hiánya 665 milliárd dollár volt, vagyis ennyivel nőtt a nyilvántartott adósság mértéke.
Ha ehhez az összeghez az infrastrukturális, illetve a klímavédelmi kiadásokból összeálló, be nem számított adósságot is hozzávesszük, akkor a teljes deficit mértéke tavaly meghaladta az ezermilliárd dollárt. Természetesen ezek nem teljesen pontos számítások, ám egy sürgető kérdésre mutatnak rá: az USA miért nem tartja nyilván a rejtett adósságait?
A rövid válasz az, hogy a jogszabályok nem követelik ezt meg. Az állami „adósságlimit” sosem volt erős konstrukció, illetve ha probléma volt, azonnal felpuhították a szabályozást, ami lehetővé tette az államnak, hogy annyi hitelt vegyen fel, amennyire szüksége van. Mindeközben a fiskális felelősség biztosítását megcélzó kongresszusi szabályozás, amely tiltja a deficit tíz éven belül 1,5 ezermilliárd dollár fölé történő emelkedését, egy könyvelési trükké vált, mivel a tizenegyedik évre, illetve az azt követő időszakokra mentesülni lehet a felelősség alól.
Ahogy azonban a ház eladója meglopja a vevőt azzal, ha nem közli, hogy lyukas a tetőszerkezet, és nem állja a javítási költségét, ugyanúgy meglopjuk Amerika következő generációit, ha nem vesszük figyelembe az állami kötelezettségek teljes mértékét. Amíg az összes adósságot nem tartják nyilván, addig még sejtelmünk sem lesz azzal kapcsolatban, hogy a költségvetési politikának pozitív vagy negatív hatása lesz-e a jövőbeli GDP-növekedésre.
Copyright: Project Syndicate, 2018
www.project-syndicate.org
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
