A szíriai polgárháborúból menekülő szenegáli asztrofizikusoknak köszönhetően egy unalmas és dohos, 470 fős provence-i falucskára csodálatos újjászületés vár lakosságának 20 százalékos növekedése folytán. Miután a kihalás szélére került a 2000 éves belterjesség következtében, a 72 ifjú afrikai tehetség szeptemberi érkezése fényes jövőt biztosíthat Châteaudouble számára. Egy-két rasszista kövület fintorog ugyan a kedves idegenek betelepítésének hírére, a felvilágosult többség azonban tárt karokkal fogadja, sőt a megmentőinek tekinti őket. Ahogyan a helyi tanító lényegre törően megfogalmazta, „az érkezésük friss levegőt fog hozni”. (Châteaudouble: 72 migrants pour 470 habitants, valeursactuelles.com, 2018. július 3.) Mindez csak azért érdekes, mert tökéletesen jellemzi a franciák, úgy tűnik, immár fokozhatatlan mentális és egyre fokozódó fizikai „elfajulását”, amelyről a foci-vb-n aratott kétes értékű győzelmük apropóján korábban már ejtettem néhány keresetlen szót.
Amint az előbbi példa is bizonyítja, mára a néger lett − a főleg Nyugaton pusztító egalitarista vallás legfőbb károsultjának számító − Franciaország új toteme, ahol neofita fanatikusok egész garmadája még arra is képes lenne, hogy átharapja a saját családtagjai torkát imádata tárgyának védelmében. Az antirasszista és a 68-as eszméktől fertőzött közoktatás és a kontrollált média mentálisan kasztrálta a franciák egész nemzedékeit. Ezek a szánalmas etnomazochisták immár nemcsak abszolút vonatkoztatási pontnak és a közbeszéd szent tehenének tekintik a négert, hanem saját lényük integráns részének, akinek a bármiféle bírálata húsba vágó érzés számukra. Mintha megrongálták volna az anyjuk sírját. Talán még arra sem reagálnának ilyen frenetikusan. Az egyedüli kérdés, amely annak idején ugyanilyen robbanásveszélyes volt: az egyház és az állam szétválasztása. Egy évszázadon át lappangó polgárháború dúlt a francia családokban e körül.
Egyáltalán nem meglepő, hogy akárcsak egykor az egyház- és vallásellenes kampány élén, úgy most az antirasszista agitáció élén is jakobinus tanárok állnak. Számukra minden jó, ami rombolhatja az organikus közösségi szellemet. Ellentétben azzal, amit önmagukról mindig is állítottak, ezek a kultúrmarxisták valójában zsigerileg antiszociálisak. Bármiféle rendet, amely megakadályozza azt az elemi létszükségletüket, hogy a fertőben fetrengjenek, elviselhetetlen társadalmi kényszernek tartanak. Hódolatuk tárgya bárki lehet, aki alkalmas faltörő kosként szolgálni nekik minden ellen, ami a harmóniát vagy az egyensúlyt képviselheti. A migránsok tökéletesen megfelelnek erre a célra. A néger totem előtti hódolat mértékén mérik le a plebs ortodoxiájának fokát. A buzgalom minden hiánya az aposztázia kezdetét jelenti számukra. Önmaguktól sohasem fognak leállni. Őrültségük határtalan. Nincs annyi néger égen és földön, akit ne akarnának Franciaországba telepíteni kulturális színesítésre. Hogy ez a fogalom adott esetben mi mindent takarhat, arról az afrikai folklór néhány aktuális jelensége alapján alkothatunk magunknak némi fogalmat.
A ZooSOS görög állatvédelmi honlap szerint az egyik Athénhez közeli menekülttáborban egy pokróccal letakart kutya tetemére bukkantak. A kistestű nőstény kutyán talált külsérelmi nyomok alapján a szegény pára brutális nemi erőszak áldozatává vált. (Anamenontai apotelesmata tis ktiniatrikis eksetasis tou skylou pou vrethike nekros ston schisto attikis, zoosos.gr, 2018. április 14.) Marokkóban legalább 15 (7-15 éves korú) fiút fertőzött meg veszettséggel egy nőstény szamár, miután csoportosan megerőszakolták. (15 Moroccan boys gang-rape rabid donke, middleeastmonitor.com, 2017. augusztus 18.) Számos afrikai országban máig élő kulturális hagyomány az emberáldozat. „Ez a szokás a társadalom legsérülékenyebb tagjainak, különösen a gyerekeknek, az albínóknak és a nyomorékoknak a levadászását, megcsonkítását és meggyilkolását foglalja magába”, és többek között Nigériában, Zambiában, Tanzániában, Ugandában, Zimbabvéban, Namíbiában és a Dél-afrikai Köztársaságban honos. A rituálék titkos jellege és a résztvevők „naivitása” miatt a legtöbb ilyen eset felderítetlen marad, ráadásul a helyi közösségek többnyire a hagyomány részének tekintik azokat. Egyes országokban, mint például Tanzánia és Malawi, virágzik a szerencsét és gazdagságot hozó talizmánnak tartott albínó emberi testrészek feketepiaca. (Why the Horrible Tradition of Human Sacrifice in Africa Needs To Stop, face2faceafrica.com, 2017. január 13.) A valamilyen testi fogyatékossággal született csecsemőket Dél-Etiópiában rossz ómennek tekintik, és rituálisan feláldozzák, vadállatokkal felfalatják, vagy a folyóba dobják. Ugyanez a sors vár a zabigyerekekre, az ikrekre és a csorba fogúakra is. Nigériában egyes helyeken a kettős vagy többes ikreket, a farkastorkúakat, az albínókat megfojtják, agyonütik vagy megmérgezik, és ugyanígy járnak azok az újszülöttek is, akiknek az anyjuk belehal a szülésbe. (Who Will End Horrifying Baby-Killing Rituals in Africa?, face2faceafrica.com, 2017. november 28.) Mozambikban valóságos hajtóvadászat folyik a kopaszokra és az albínókra, akiknek a testrészeit boszorkányszertartásokhoz használják fel. (Bald men killed for witchcraft, say Mozambique police, telegraph.co.uk, 2017. június 7.)
Az immár évtizedek óta tartó kongói polgárháborúban a szemben álló felek válogatás nélkül követik el a legkülönbözőbb fantáziadús atrocitásokat, köztük tömeges nemi erőszakot, kannibalizmust és csonkításokat, olvasható az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jelentésében. Eszerint fiúkat arra kényszerítenek, hogy erőszakolják meg a saját anyjukat, kislányokat azzal kecsegtetnek, hogy a boszorkányság révén golyóállóvá válnak, asszonyoknak pedig csak a csoportos nemi erőszak és a halál között hagynak választási lehetőséget. Egyesek hivalkodóan női nemi szervekből (klitoriszokból és vaginákból) készített medált viselnek, mások emberhúst esznek, például olyan péniszeket, amelyekkel még élő áldozataikat rövidítették meg, vagy emberi vért isznak. (Mass rape, cannibalism, dismemberment: U.N. team finds atrocities in Congo war, reuters.com, 2018. július 3.) Néger totemük iránti hódolatuk mértékéből ítélve a franciák bizonyára ki vannak éhezve az efféle egzotikus kulturális színesítésre is. Váljék egészségükre! Csak el ne csapja a hasukat.
Gazdag István – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
