Miután ismerőseim beharangozták a filmet, türelmetlenül vártam, hogy megnézhessem. Nagyon érdekelt, hogy hogyan ábrázolja a nőt, a nőket, és a férfiakkal való kapcsolatukat. Hitélményt is vártam a filmtől, tanítást Jézusról és az Isten Országáról. Aztán rá kellett jönnöm, hogy feminista propagandával állok szemben, olyan mértékben “szállítja” a rendező (Garth Davis) a feminista kliséket, hogy a forgatókönyvet akár a hazai nagy feministánk, Müller Péter is írhatta volna.
Bevallom, kétszer kellett nekifutnom a filmnek, elsőre még keresztény tanításként kezeltem, s csak másodjára esett le, hogy egy intellektuális kalandról van szó, vallásos köntösbe bújtatva. Olyan véleményt is olvastam a neten, hogy apokrifekre támaszkodik a történet… esetleg legközelebb Comics képregények szolgálnak majd alapul? Bár, ha figyelembe veszem, hogy a hit itt csak keret, de nem a lényeg, akkor végül is miért ne? Ha a mondanivaló kibontásához az kell.
Feminista klisé egy: itt a férfiak gonoszak. Máriát még a saját apja is (igaz, megfélemlítve, megtévesztve, de akkor is) csaknem belefojtja ördögűzés címén a Genezáreti tóba. Jézus tanítványai mind erőszakkal akarják létrehozni Isten Országát a Földön, Mária az egyetlen, aki megérti, és gyakorolja a könyörületet másokkal szemben. Rendszeres a konfliktusa Péterrel, aki a kanonizált evangéliumok szerint az apostolok feje lett Jézus szavai alapján. Vagyis ő a férfihatalom maga, ami feministáék szerint csakis gonosz és erőszakos lehet. Míg Péter az egészségesekhez akar menni a jézusi kiküldetés alatt, Mária megkönyörül a haldoklókon, és ápolja őket. Végül Péter irigyen megtagadja Máriát, mert Jézus feltámadásakor neki külön és először jelent meg.
Feminista klisé kettő: A nők a férfiak által el vannak nyomva és pont. Nincs szeretet, nincs gyengédség, nincs előzékenység, vagy áldozathozatal a nők felé. Egy dolog van: elnyomás. Máriát is erőszakkal férjhez akarják adni, és kemény halászmunkát kell végeznie (eleddig soha nem hallottam róla, hogy az ókorban ezt a munkát nők végezték volna), holott a bábáskodáshoz lenne tehetsége. Mikor Jézus prédikál a mosó nőknek, egyikük egy szörnyű bosszú történetét meséli el, amikor egy házasságtörő nőt csoportosan megerőszakolnak a férje és a férje testvérei, majd vízbe fojtják. Az egyoldalú férfiszemlélet az mindig is sikk volt feministáék körében, árulkodó Müller Péter egyik könyvének a címe is: “Férfiélet, női sors”. Értjük, művész úr: a férfinak élete van, tele élvezettel, és önző örömmel, míg a nők élete az sors, kötelességekkel, terhekkel és korlátozó szabályokkal. Nemrég tartottam Kőszegen egy kiállást a Fő téren a két nem együttműködéséről. Ott is elhangzott a vélemény: a férfiak szívesen dolgoznak sokat a munkahelyükön, előléptetésért, utaztatásért, élményekért, pénzért. Nem, nem a családjukért, hogy legyen ajándék a karácsonyfa alatt, legyen közös nyaralás, legyen új mosogatógép. Személyes előnyökért kifejezetten. Gratulálok művész úr, terjed a propaganda, lehet egyre jobban gyűlölni a férfiakat.
Feminista klisé három: a nők erkölcsileg felsőbbrendűek a férfiaknál. Egy nő megbízható, míg egy férfi legalábbis veszélyes. Itt csak Mária érti meg Jézus tanításának lényegét, Péter elutasítása után az elnyomott zsidó nőkhöz megy igét hirdetni, ő megkönyörül a haldoklókon, míg Péter magára hagyná őket, és Jézus kivételezettként bánik vele: többször kifejezi csodálatát felé, hogy mennyire helyes módon közelít a tanításához, külön küldetést bíz rá, stb. Hát nem tudom. Antoni Rita nagy magyar fehér férfiakon gúnyolódik a Parlament előtt száz decibellel, Írországban most szavazták meg az abortuszt, sok nő bankkártyának nézi a férfiakat, váláskor az Isten irgalmazzon nekünk, férfiaknak… nem látom azt a nagy erkölcsi felsőbbrendűséget. Feminista önigazultságot inkább.
Azért volt ami tetszett a filmben. Pár szó erről is. Lázár feltámasztása után Jézus kétségbeesik, látja a közeledő kereszthalált és fél. Mária van egyedül mellette, és hite, bizalma, szeretete erőt önt Jézusba. Ha a feleségem ugyanezt tenné velem hasonló helyzetben, biztos nagyon hálás lennék érte. “Adj hitet!” – énekelte Ákos évekkel ezelőtt, és igen. Bárcsak a mai nők képesek lennének erre!
Júdás a történetben nem egy kapzsi tolvaj és áruló, hanem megtévedt, szenvedő ember. Ez nekem is jobban tetszett, mintha kijelentjük, hogy gonosz volt, és ezzel letudtuk őt.
Jézus halálának ábrázolása sokkal hitelesebb volt, mint akármelyik róla szóló filmben eddig. Mint embert amúgy is közelebb hozta ez a film hozzám, a megnézése után úgy éreztem, ezzel a Jézussal minden további nélkül megihatunk együtt valamit, és beszélgethetünk. Nem utasítana el. Viszont szörnyű költői képekben és szóvirágokban prédikált. “Hiteteket túszul lehet-e ejteni” – pl. egy a sok költői kép közül. Ki érti ezt meg? Ő ez egyszerű emberekhez szólt, mint amilyen én is vagyok, nem pedig költői kultúrestet adott, valahányszor szóra nyitotta a száját.
Szerintem a megújuló nő mozgalomnak egyre inkább gyakorolnia kell a megértést, a bizalmat és a tiszteletet a férfiak felé. Észre kell venni, milyenek is vagyunk valójában. Nem a szűk elitre és a még szűkebb elsötétült pszichéjű kisebbségre koncentrálni. Irigyelni az egyiket, megvetni a másikat. Közben itt vagyunk mi, a fennmaradó 99% a küzdelmeinkkel, a reményünkkel, a szeretni és szeretve lenni vágyásunkkal. Tessék végre észrevenni minket is!
Mária Magdolna (2018)
rendezte: Garth Davis
Mária Magdolna: Rooney Mara
Jézus: Joaquin Phoenix
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
