Első ízben itt foglalkoztunk vele, hogy diplomáciai feszültség alakult ki Törökország és az Egyesült Államok között Andrew Brunson ügye miatt, aki egy észak-karolinai, több mint 20 éve Törökországban élő és ott most házi őrizetbe helyezett lelkész. Trumpék azonnali szabadon bocsátást követelnek, Erdoğanék viszont azt mondják, hogy szó sem lehet róla. Ankara Fethullah Gülen kiadatásához köti az ügyet, ő Erdoğan Soros Györgye, azzal a különbséggel, hogy Gülen mozgalma tényleg a teljhatalmú vezető ellenzéke.
Egész komoly szintre jutott már a szkander, például befagyasztották egymás igazságügyi, valamint belügyminisztereinek vagyonát. Trump el is kezdett tüzelni kedvenc fegyverével: az alumíniumra kivetett vámok 10-ről 20, az acélt érintő vámok 25-ről 50 százalékra emelésével dobta meg a tétet. Ez Erdoğan Törökországát borzalmasan rosszul érintheti, mert a líra szakadékba zuhanása miatt épp szétesőben van a gazdaság, a teljhatalmú elnök meg már olyan mélységekben van, hogy a gazdasági válságot Allah segítségével akarja megoldani, pedig az adatok makacs kis dolgok, nem segít rajtuk az ima.
Valószínűleg csak a felszínt kapargatjuk, amikor azt mondjuk, hogy Andrew Brunson ügye robbantotta ki a diplomáciai-kereskedelmi háborút az alapvetően NATO-szövetséges országok között.
Az amerikaiak mindig különösen érzékenyek voltak a fegyvereladásaikra, meg arra, hogy éppen ki honnan szerez be eszközöket, ez komoly hatással van Department of State agendájára is. A törökök pedig az amerikai hadvezetés szemében főbenjáró bűnt akarnak elkövetni.
Törökország amerikai F-35-ös vadászgépeket vásárolna, amiért minimum egy Trumppal közös fotó lenne Erdoğan jutalma. Ankara viszont abban gondolkodik, hogy az amerikai gépek mellé az orosz SZ-400-as rakétarendszert telepítik.
Washingtonnak önmagában is szúrja a szemét, ha valaki, főleg egy NATO-tag, Oroszországtól vásárol katonai eszközöket. Az viszont már a haditechnikai asztalborogatás csimborasszója, hogy mellé az amerikaiak legmodernebb vadászgépét akarják beszerezni.
Ezek párhuzamos használata ugyanis magában hordozza azt a valós veszélyt, hogy a török haderő feltérképezi az F-35-ös gyengepontjait, különösen az SZ-400-as szempontjából. Ahogy az sem ördögtől való gondolat, hogy ezek az információk teljesen véletlenül eljutnak az oroszokhoz is.
Washington ezirányú félelme annyira él, hogy gyorsan törvénybe is iktatták: a védelmi tárca addig nem adhat el F-35-ös harci gépeket Törökországnak, amíg nem vállalnak kötelezettséget arra, hogy lemondanak az orosz fegyverbizniszről.
Van egy olyan érzésünk, hogy az oroszokkal való hadiüzlet beszüntetése nagyobbat lendítene a diplomáciai kapcsolatokon, mint Andrew Brunson szabadon bocsátása.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
