Unalmas, elcsépelt és hiteltelen újra és újra antiszemita váddal illetni a kormányt.
Az elmúlt hónapokban számtalan balliberális politikus, véleménymondó guru támadta Orbán Viktort és kormányát azzal, hogy Soros Györggyel szemben antiszemita kampányt folytat.
Tették ezt annak ellenére, hogy a kormány a plakátkampánya során, illetve bármelyik kormánytisztviselő megnyilvánulásában, amelyben Soros tevékenységét kritizálta, még csak utalás sem hangzott el a pénzember származására, etnikai hovatartozására.
A bírálatok Soros nyitott társadalommal kapcsolatos elméletét, a saját civil szervezetein keresztül folytatott, a magyar belügyekbe való beavatkozási kísérleteit, az Európába irányuló migrációt támogató és felgyorsítani akaró törekvéseit, az Európai Unió irányításába való látványos beavatkozását és pénzügyi machinációit érintik.
Tehát soha nem Soros személyét, származását támadja a magyar kormány, hanem kifejezetten és hangsúlyosan az elképzeléseit és az azokból következő globális tevékenységét.
De ez mit sem számít azoknak a főáramlatú politikai és médiacsoportoknak, amelyeknek tudatos céljuk a magyar kormányfő és a kormány lejáratása és nemzetközi elszigetelése.
Hiszen az antiszemitizmus vádja immáron évtizedek óta olyan vád, amely ha elér valakit, tönkre is teszi. Nagyjából arról van szó, hogy antiszemita az, akit a liberális főáramlat annak nevez – függetlenül attól, hogy az érintett személy vagy politikai kör ténylegesen okot szolgáltat erre vagy sem.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Európában nem léteznek szélsőjobboldali csoportok, amelyek történetesen antiszemiták, vagy egyes politikusaik zsidóellenesek – többek között a Jobbik soraiban is voltak és még mindig vannak ilyen személyek.
Velük szemben indokolt a liberális bírálat. A probléma azonban az, hogy a főáramlatú, globalista körök irracionális mértékben kiterjesztették a becsmérlő jelző használatát, és láthatóan akkor dobják be vádként, amikor az a politikai-ideológiai céljaikat szolgálja.
Így lesz „antiszemita” minden olyan csoportosulás Európában, amelyik nem támogatja a migrációt, amelyik ellene van a csúcsföderális Európai Egyesült Államok gondolatának, amelyik nem multikulturalizmust, hanem domináns többségi kultúrát akar megvalósítani, és amelyik védi a hagyományos család modelljét a nemek közötti kavarodástól.
Az antiszemita bélyeg tehát körülbelül annyit ér és arról szól, mint amikor a liberális főáramlat egy kormányt, politikust vagy pártot populistának, illiberálisnak, autoriternek, nacionalistának vagy rasszistának, esetleg szexistának nevez. Vagyis: nem más, mint a politikai lejáratás eszköze, politikai furkósbot a liberálisok és globalisták kezében.
Ráadásul egészen szánalmas logika jellemzi az antiszemitázókat, kettős értelemben is. Egyrészt a Soros-féle plakátkampány kapcsán – mint korábban említettem – tényszerűen semmilyen bizonyíték sem hozható fel az Orbán-kormány antiszemitizmusára.
Frans Timmermansék, Martin Schulzék, Sargentiniék és a többiek egyetlen szöveget, egyetlen mondatot sem tudnak idézni, amely az ezerszer mantrázott vádat igazolná. A tények – ha még vannak ilyenek – és a józan ész alapján tehát nevetséges mindenféle vádaskodás.
Valójában csak egyetlen érvük van a borzasztóan főáramlatú liberális köröknek: az, hogy a magyar kormány Soros Györgyöt kritizálja! És ezt nem is nagyon rejtik véka alá, hiszen a legtöbb esetben azzal érvelnek, hogy a plakátok tipikus antiszemita kliséket követnek.
És itt válik a vádaskodás tisztességtelenné és végtelenül manipulatívvá. Ebből ugyanis az következik, hogy a liberális főáramlat szerint egy zsidó embert nem lehet kritizálni.
De még ha egy makulátlan, mindenki által szeretett ember is lenne Soros, lehetne amellett érvelni, hogy a kritika elfogult, ezért emögött hátsó (értsd: zsidóellenes) szándékok húzódnak.
Ám nagyon nem erről van szó: Soros Györgyöt – talán nem alaptalanul – a világ számos helyén vádolják amoralitással, a törvénytelenség határát súroló spekulációval, belügyekbe való beavatkozással és még sorolhatnám.
Vagyis: Soros egy végtelenül vitatott személyiség, és nem azért, mert zsidó, hanem azért, amit csinál évtizedek óta. Ebből következően pedig joggal bírálható, és ha valaki ezt teszi, az nem antiszemita, hanem például a tisztességes pénzgazdálkodás, a törvényesség, a hagyományok, a nemzeti szuverenitás híve, és még sorolhatnám.
Gondoljuk meg: talán azért kritizálja a kormány, marasztaljuk el sokan Judith Sargentini asszonyt a Magyarország-bírálataiért és jelentéseiért, mert nő? Vagy azért, mert holland?
Nem, nem: azért bíráljuk őt, mert kritikái és jelentései megalapozatlanok, elfogultak és sokat ártanak az országnak. Ennek természetesen semmi köze a neméhez és a nemzetiségéhez.
Vagy fordítsuk meg: amikor Orbán Viktort, a magyar kormányt és tágabban az országot bírálják vadul és nap mint nap a nemzetközi fórumokon, akkor abból induljunk ki, hogy a bírálók zsigeri magyarellenesek, tehát közönséges rasszisták? Tehát rasszistázzuk le nyílt színen Cohn-Benditéket, Guy Verhofstadtékat? Lenne ennek értelme? Hová vezetne ez? Sehová nem vezet – és éppen ezért kell abbahagyni az antiszemita kártya alkalmazását is.
Másrészt az antiszemita furkósbot erőltetett alkalmazása egészen elképesztő, irracionális módszerekhez vezet. Lóránt Károly, a neves és kitűnő közgazdász, egyben kedves kollégám egyik legutóbbi cikkében a Haaretz balliberális lapban Anshel Pfeffer tollából megjelent cikktrilógával foglalkozik, amelyben a szerző az antiszemitizmus kapcsán – természetesen – kiemelten foglalkozik Magyarország, illetve az Orbán-kormány állítólagos antiszemitizmusával (Magyarország a Haaretz tükrében. Magyar Hírlap, július 24.).
Pfeffer cikke több mint érdekes: először felsorolja, hogy Budapesten jól érzékelhető a zsidó reneszánsz, zsidó fesztiválok egymás után, a VII. kerület tele van zsidó éttermekkel, az utcákon a világ minden tájáról érkezett zsidó emberek láthatók, virágzik a zsidó kultúra.
Másfelől tényszerűen leírja, hogy a kormány hány millió forintot fordított zsinagógák és zsidó temetők renoválására, és arról is beszámol, hogy a megújult MTK-stadion ad otthont a 2019-ben megrendezendő Maccabi-játékok nyitóünnepségének.
Ezután jön a szerző fordulata: valójában mindez csak álca (!), „az Orbán-kormány erőfeszítése, hogy az új Magyarországot zsidóbarátnak mutassa be”. Jön a szokásos következtetés: a fentiek ellenére az Orbán-kormány, sőt a magyarok általában antiszemiták, rasszisták és idegengyűlölők.
Gondoljunk egy kicsit bele: egy adott ország kormánya fogja magát, vesz egy nagy levegőt, és sorra-rendre olyan intézkedéseket hoz, amelyek a magyarországi zsidóságnak nemhogy kedvezőek, hanem egyenesen megnyugtatóak, és az egyébként háborgó és antiszemita atrocitásoktól hemzsegő Nyugat-Európához képest példamutató módon teszi biztonságossá és perspektivikussá az itt élő zsidó emberek életét. Nem beszélve arról, hogy távol tartja tőlük a muszlim eredetű antiszemitizmust. Erre egy liberális globalista válasza: mindez álca.
Ezt az irracionális gondolkodásmódot ki kell nevetni, el kell felejteni és túl kell lépni rajta. Még csak haragot se keltsen, mert már az is rossz tanácsadó lenne.
A liberális mantrák pedig – köztük az antiszemita furkósbot – már nagyon-nagyon unalmasak. Nekünk tennünk kell tovább a dolgunkat, mint eddig, ennyi az egész.
Fricz Tamás
A szerző politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
