Az alábbi írás a Magyar Időkben jelent meg, Apáti Bence jegyzi, és minden szava arany.
A Hont nevű feherjehalmaz pont ez és pont ennyi.
Csak egy kiegészítés: ha ez a Hont nevű izé mégis be találna jönni hozzánk (nem fog), és véletlenül nem vagyok bent éppen, akkor hívjatok fel tétovázás nélkül.
Kösz!
Hont András és az erőszak
„Abban hiszek, hogy Gábor Lászlót és mindenkit, akinek az origohoz (sic!) köze van, egyszer úgy megerőszakolja valaki, hogy soha többé nem tudnak lábra állni.” Az idézet egy bizonyos Hont nevű embertől származik. Az ember szót nem kevés habozás után, fogaimat jól hallhatóan csikorgatva – ezúton és innen is elnézést kérek a fölöttem és alattam lakó szomszédaimtól – tudtam csak leírni, de leírtam. Szinte biztosan indokolatlanul. (Én sem vagyok hibátlan.)
Hont egyébként a Hvg.hu főmunkatársa. Ebben a minőségében szokta jelentéktelen kiterjedésű testét elhelyezni Kálmán Olgával szemben, a Hír TV stúdiójában, hogy aztán a kétujjnyi vastagságú szemüvege mögül sunyin és gonoszul pislogva, modorosan, minden szót túlartikulálva kifejtse követhetetlen és zavaros összeesküvés-elméleteit.
Apropó, Hont, apropó, Kálmán! Hont Kálmán Olgánál legutóbb olyan figyelemre méltó ideg-összeroppanást adott elő, hogy még a sokat tapasztalt műsorvezető asszonynak is elállt a szava, ijedtében elkezdett csuklani, majd szapora torokköszörüléssel próbálta elterelni a figyelmet a láthatólag végső stádiumban lévő Hontról.
Erre a mutatványra – mármint a torokköszörülős elterelésre – Olga asszonynak egyre gyakrabban van szüksége, hiszen minél több idő telik el az elbukott választás óta, annál többen kerülnek Honthoz megszólalásig hasonló tüneteket produkáló állapotba a haladó, független-objektív (valójában a legkevésbé sem független és nem objektív) újságírók közül. Szóval még Olga asszony is összezavarodott, pedig látott ő már sok csodabogarat a jobbikosított és whiskyszagtól bűzölgő stúdióban.
Andrásunk kifejtette abbéli nézeteit, hogy a jobboldali újságírókat munkájuk végzésében minden normális újságírónak kutya kötelessége megakadályozni. Be kell menni a szerkesztőségekbe, és kellemetlenné kell tenni azt, ha valaki egy jobboldali orgánumnál dolgozik. András szerint azt is a pofánkba kell vágni, hogy ők szabadok, szabadon dolgozhatnak, mi viszont nem.
András azt az ellentmondást ugyanakkor nem tudta feloldani, hogy mégis milyen diktatúra az olyan, ahol tengernyi ellenzéki újságíró alkothat szabadon, bármilyen retorzió nélkül, majd nyaralhatja el az ellenzéki újságoktól kapott – Uj Péter szerint átlag egymilliós – fizetését. No de Andrást sosem az eszéért kedveltük.
Hont itt még nem bontotta ki terve minden részletét, de az ominózus Facebook-bejegyzésében eloszlatott minden kételyt. András úgy gondolja, hogy nemcsak be kell menni, de mindenkit, akinek valaha köze volt az Origóhoz, meg kell erőszakolni.
Az összes ott dolgozót. Mindenkit. A titkárnőket, az újságírókat, a képszerkesztőket, a rovatvezetőket.
Hont András abban reménykedik, hogy egyszer beköszönt az a paradicsomi állapot, amikor az általa felhergelt prolik – valószínűleg felfegyverkezve – betörnek az Origó és az összes többi jobboldali orgánum szerkesztőségébe, és csoportos nemi erőszakot követnek el az ott dolgozókon.
Mondom: mindenkin.
Édesanyákon, nőkön.
Mindenkin.
Egy ilyen világot tart ideálisnak a végtelenül békés és elfogadó, liberális Hont András.
Aki szerint ez egy látszatdemokrácia. Aki szerint ez egy diktatúra.
Aki szerint mi, a jobboldali propagandisták a hatalom védelméből írjuk a gyűlöletkeltő uszítást.
És akit pont ez a demokratikusan, kétharmaddal megválasztott hatalom véd meg attól, hogy valaki jól pofán… izé, csapja egy madárcsicsergős, napsütötte reggelen, amiért gyűlöletkeltő uszításra használja a szerinte egyre szűkülő nyilvánosságot.
Hont András ugyan nem tudja, de hatalmas szerencséje van, hogy nem egy olyan országban él, amit zavart agya hallucinál. Ha ugyanis egy olyan világban élne, amit delirál – és amit az olvasóinak hazudik –, akkor ezért a kijelentéséért már réges-régen egy homályos és bűzös szobában tépkednék le a körmeit a hatalom pribékjei.
Végül kötelességemnek érzem kedves olvasóimat megkérni, hogy amennyiben meglátják valahol ezt a szerencsétlen, beteg embert, semmiképpen ne nyúljanak azokhoz az eszközökhöz, amiket ő javasol liberális olvasóinak. Épp elég neki azt elviselni, hogy ő Hont András.
Higgyék el, nem kell Hontnak nagyobb büntetés, mint hogy ő Hont András.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
