Idei nyári kirándulásunk célpontjává a fáraók és a piramisok földjét, Egyiptomot választottuk. Mivel az arab országok sosem melengették meg a szívemet, ezért az idei évben az egyiptomi kultúra és történelem iránti szeretetem győzedelmeskedett minden olyan negatívum felett, amit felsorakoztattak Egyiptom mellett.
Az afrikai hőséggel és az egyiptomi terrortámadásokkal kapcsolatos „vészmadárkodás” ellenére egy remek hetet töltöttünk el Hurghadában. Az olvasóknak – az egyhetes üdülés részletezésétől eltekintve – csupán arról az egyiptomi városról szeretnék mesélni, amelyik az ókori metropolisz, Théba helyén fekszik. Ez a város pedig nem más, mint Egyiptom déli fővárosa, Luxor.
Alapos próbatétel az 50 fokos melegben
Egyiptom legfőbb látványosságai közé a Hurghadától kb. 550 kilométerre található Kairó és a gízai piramisok, valamint a 250 kilométeres távolságra található Luxor, a karnaki templom, Hatsepszut halotti temploma, valamint a fáraósírokat rejtő Királyok völgye tartozik. Szervezett autóbuszos, fakultatív kirándulások keretén belül mind Gíza, mind Luxor meglátogatható.
Sajnos, a mi utazási irodánk által szervezett gízai és luxori kirándulásokat ugyanazokon a napokon lehetett abszolválni, így kénytelen-kelletlen válaszút elé kellett állítanunk saját magunkat. A hazai és a helyi jó tanácsoknak köszönhetően Luxor mellett döntöttünk, s fájó szívvel búcsúztunk el attól a tervünktől, hogy egy hét alatt két legyet ütünk egy csapásra, vagyis Luxort és Kairót is sikerül megnéznünk.
Visszagondolván talán nem is tekintünk veszteségként arra, hogy nem láttuk a piramisokat, hiszen a Luxorban látottak mindenért kárpótoltak bennünket, mindemellett a hőség olyannyira próbára tette az állóképességünket, hogy minden bizonnyal egy kairói utat már nem is lett volna kedvünk „végigszenvedni”. Az egész napos utazás, az 50 Celsius-fokos luxori meleg, a légkondis buszban uralkodó 18–20 Celsius-fokos „frissítő” hideg, valamint a kereskedők és a szuvenírárusok tömkelege a birkatürelmű és a kötélidegzetű turistát is alaposan próbára teszi.
Falusi csendélet
Az ötórás luxori út (hajnali 04.00 órakor indultunk) első órája azzal telt, hogy összeszedtük az egymástól több tíz kilométerre található szállodákból a luxori túrára jelentkezett szlovák és cseh turistákat. A kacskaringós, kősivatagban vezető utakat elhagyva, jó pár órás buszozás után Luxorhoz közeledve egyre lassabban haladtunk. A Nílussal párhuzamosan, a tőle pár kilométerre fekvő kisebb folyó menti települések mellett haladt az utunk, de sajnos az ellenőrző pontok és a fekvőrendőrök helyetti bukkanók (kátyuk?) miatt a buszsofőrnek állandóan lassítania kellett. Az ún. checkpointok között voltak nagyobbak, ahol gépfegyveres katonák álltak vagy éppen ültek a koszos épületek teraszán, és voltak kisebbek, ahol csak egy-két fegyveres egyiptomi ült hosszú barna ruhájában a fűben, egy fa árnyékában.
A kis folyó menti településeken az emberek a padokon, a fa alatt, a földön ülve beszélgettek, dohányoztak, szemeteltek, de voltak olyanok is, akik a földjeiken ténykednek. Az európai ember és az európai szem számára mindenhol szembetűnőek voltak a hatalmas szeméthalmok, az elhajított használati tárgyak, a koszos falak és épületek, valamint az állandóan gomolygó por.
A buszból kitekingetve a folyó mentén rengeteg befejezetlen épületet, illetve viskót láttunk, melyekre nagyon gyakran még a tető sem került fel. Kerítést csak ritkán lehetett látni, a ház udvarát, valamint a folyó partját pedig szintén szemét borította. Úgy tűnt, hogy a leggyakoribb közlekedési eszköz a háromkerekű motor és a szamár. A szamarat vagy a hátán ülték meg, vagy kocsit kötöttek utána, a motoron pedig az egész család, „papa-mama-gyerekek” stílusban száguldozott. A falvak elhagyatottsága ellenére mindenhol jó állapotú mecsetek és minaretek álltak (sokkal több volt belőlük, mint nálunk a templomokból), melyek este zöld, karácsonyfaégőhöz hasonló kivilágításban pompáztak.
Karnaki templom
A Luxor-túra első programja a karnaki templom megtekintése volt. A belépő 120 egyiptomi font (a kirándulása ára már tartalmazta a belépőt). A több mint száz hektáron elterülő templomkomplexumnál csak a gízai piramisok látogatottabbak Egyiptomban.
Karnak szentélyek, pülónok és obeliszkek látványos együttese, szívében az istenek királyának, Amonnak szentelt templomával. Karnak a legjelentősebb vallási központ volt egész Egyiptomban a thébai hatalom idején, s korábban ezért is hívták Ipet-szutnak, vagyis „a legtökéletesebb hely”-nek.
A komplexumot elhagyva és az árusok forgatagából kikeveredve egy kötelező program következett: a papiruszmúzeum meglátogatása, ahol betekintést nyerhettünk az eredeti papirusz készítésének rejtelmeibe, illetve vásárolhattunk is a kiállított darabok közül. Természetesen ennek az utóbbi volt a lényege, hiszen a papirusz előállításának folyamatát kb. öt perc leforgása alatt bemutatták hozzátéve azt, hogy a valóságban ez azért hosszabb ideig tart.
A papiruszmúzeum után tovább haladtunk a Nílus partjára, ahol 6 dollár, illetve 5 euró fejében egy motorcsónakkal átszeltük a folyót és kikötöttünk annál az étteremnél, ahol elfogyasztottuk a svédasztalos ebédünket.
Memnón-kolosszusok
A luxori túránk következő állomása a Memnósz-kolosszusok megtekintése volt. Itt csak néhány perces szabadot kaptunk, fotózásra. A Memnón-kolosszusokat III. Amenhotep fáraó két hatalmas ülőszobra képezi, melyek 3400 éve állnak a thébai nekropoliszban. A két kolosszus eredetileg Amenhotep halotti templomának bejáratánál állt, mely az ókori Egyiptom legnagyobb temploma volt. A két, kb. 16 méter magas szobor ülve ábrázolja a fáraót, amint kezeit térdén nyugtatja, arccal pedig a folyó és felkelő Nap felé fordul.
A jobboldali szobor egy földrengés következtében darabokra tört, amit később helyreállítottak. A rekonstrukció után különös jelenségre figyeltek fel: közel kétszáz éven keresztül zenéhez hasonlító hangot bocsátott ki az oszlop, amikor a felkelő Nap a keleti hegyek felett elhaladt.
A kolosszusok a görög-római időkben Egyiptom nagy turista-látványosságai közé tartoztak, a görögök ugyanis azt hitték, hogy a legendás Memnón, Etiópia királya, aki Priamosz szövetségese volt a trójai háborúban.
A kolosszusok megtekintése után újabb kötelező program következett, mégpedig az alabástromműhely- és üzlet megtekintése. A röpke bemutatón megmutatták, hogy miről lehet felismerni az eredeti alabástromot, milyen fajtái vannak, majd szemléltették az alabástrom kézi megmunkálását. A bemutató során természetesen azt is próbálták velünk elhitetni, hogy a kézzel megmunkált anyagból származik az a több ezernyi alabástromból készült szobrocska, amelyeket a boltban lehet megvásárolni.
Hatsepszut halotti temploma és a Királyok völgye
Deir el-Bahari, vagyis a Nílus nyugati partján elterülő templomkomplexum legismertebb épülete a Dzseszer-Dzseszeru, „a fenségesek legfenségesebbje”, azaz Hatsepszut temploma. A 3500 éves templom egy meredek sziklafal tövében lélegzetelállító látványt nyújt hatalmas oszlopsoraival és lépcsőzetes, háromszintes elrendezésével.
Hatsepszut temploma egy időben kopt keresztény szerzetesek kolostora is volt, innen ered az arab neve is, Deir el-Bahari, ami északi kolostort jelent. Hatsepszut templomához a teraszos udvarokra egy 37 méter széles rámpa vezet fel. A felső terasz oszlopos tornácán állnak Hatsepszut szobrai, amelyek a királynőt, mint egy férfi uralkodót, szakállal ábrázolják.
Hatsepszut Egyiptom leghíresebb fáraónője volt, aki azután, hogy férje és féltestvére, II. Thutmószisz meghalt, puccsal magához ragadta a trónt. Mivel II. Thutmószisz és Hatsepszut házasságából csak egy hercegnő született, ezért Hatsepszut férje egyetlen, de nem tőle, hanem egy alacsonyabb rangú feleségétől származó fia helyett a trónra lépett, és 21 éven át uralkodott kemény kézzel. Hatsepszut halála utána a mostohafia lett a fáraó III. Thutmózisz néven és megpróbált megsemmisíteni az őt kisemmiző királynőről szóló minden feljegyzést és emléket.
A kietlen sivatagi dombok között eldugottnak hitt Királyok völgye volt I. Thutmószisz uralkodásától (i.e. 1504–1492) az Újbirodalom fáraóinak nekropolisza. Az uralkodók abban a reményben temetkeztek a thébai hegyek mély sziklasírjaiba, hogy a nyughelyük és a maguk mellé temetett mesés kincsek rejtve maradnak majd a sírrablók elől.
A Királyok Völgyében eddig 62 sírt tártak fel a régészek. A belépővel (160 egyiptomi font) három királysírt lehet megnézni, ahol szigorúan tilos fényképezni. Ezek a sírok általában hosszú folyosókkal rendelkeznek, a hátsó részükben pedig egy terem van. A folyosón végig színes falfestmények és vallási szövegek találhatóak. Tutanhamon fáraó sírját 1922-ben találták meg, és jelenleg ez az utolsó fáraósír, amit feltártak. Ez a sírkamra külön fizetős.
Örök emlék
Aki arab országba utazik, annak számolnia kell a teljes pénztárcafosztással, s ez alól Egyiptom sem volt kivétel. A szuvenír- és csecsebecse-árusok száma a történelmi látványosságok körül jócskán megszaporodik. A legrámenősebbek és legpofátlanabbak egy aprócska WC-papírért is képesek pénzt kérni, de például Hatsepszut templomában az Amon-Ré isten tiszteletére emelt szentélyben az ún. „szentélyőrök” simán kikapják a bámészkodó turisták kezéből a telefont, hogy fotót készítsenek, majd a markukat nyújtsák a baksisért.
A kisebb boltokban, valamint a nevezetességek körüli szuveníreseknél nincsenek árak, az árusok mindenre legalább a tízszeresét mondják. Ebből kell elkezdeni alkudni, ami abból áll, hogy mondunk egy összeget, amit nem fogadnak el, majd amikor otthagynánk őket és a kínált portékájukat, akkor futásnak erednek a fáraó- és macskaszobraikkal, hogy tudassák velünk: 100 dollár helyett már ötért is odaadják (később akár már egy dollárért is).
A fárasztó utazás és zötykölődés (04.00 órakor indultunk és 23.30 órakor értünk haza), a hazahozott influenza (hála a luxori 50 Celsius-fok és 18 fokos légkondis busz kombinációjának), a néhány feleslegesen kicsalt dollár, valamint az állóképesség teljes elvesztése után is bátran kijelenthetem, hogy megérte ellátogatni a fáraók országának egyik legősibb városába, hiszen míg a hőség, a légkondi és a rámenős arab árusok okozta rossz emlékek rövid időn belül feledésbe merültek, addig a varázslatos emlékek örökké belénk égtek.
Takács Henrietta
Nyitókép: TH
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
