Szó szerint nagy árat fizet Norvégia azért, hogy túlságosan egyoldalúvá tette az áramtermelését. Villamosenergia-szükségletét kilencven százalékot meghaladó arányban vízerőművekkel fedezi, ám elfogyott az alapanyag, így most drága importterméket használ.
Megugrott a villamos energia ára Norvégiában az ország déli részén tapasztalt szélsőségesen meleg és száraz időjárás miatt. A norvég statisztikai hivatal (SSB) közlése szerint a hőség gyorsan elolvasztotta a télen felhalmozódott havat és jeget, így nincs egyenletes utánpótlása a vízerőműveknek, már csak azért sem, mert az esőzések is elmaradtak az elmúlt hónapokban. Ez csak júniusban tízszázalékos áremelkedéshez vezetett.
A mutató három évvel ezelőtt volt a legalacsonyabb, az akkori mértékhez képest a jelenlegi ár 90 százalékkal magasabb. A harmadik negyedévre meghatározott ár 42,5 korona, vagyis 0,05 euró kilowattóránként, ami duplája a tavalyinak, ahogyan a tőzsdén az azonnali jegyzések ára is kétszerese az egy évvel ezelőttinek. Összehasonlításképpen: a magyar lakossági fogyasztók 0,01, a németek pedig 0,03 eurót fizetnek ugyanennyi áramért.
Elemzők szerint az áramárak egész nyáron magasan maradnak, pedig hagyományosan ez az olcsó villamos energia időszaka. – Míg egy hónappal ezelőtt a szokásosnál 25 terawattórával (TWh) kevesebb tartalék volt az országban víz és hó formájában, illetve a víztározókban, most már 35 TWh-val kisebb a készlet a megszokottnál – idézte a Dagens Naeringsliv című üzleti napilap Ole Tom Djupskas energiapiaci szakértőt. A hiány hatalmas, összevetve azzal, hogy 2015-ben 144 TWh-t termelt a szegmens.
A szóban forgó víztározók szolgálják ki az azokra telepített vízerőműveket, amelyek Norvégia áramellátásának több mint 95 százalékát adják, de ez az arány ebben az évben bizonyára nem lesz tartható. Norvégia most kénytelen nagymértékben az importra támaszkodni, noha ez az időszak szokásosan a jelentős mértékű áramexporté. A változás látványos: májusban 78,1 százalékkal magasabb volt a behozatal az egy évvel korábbinál, míg a kivitel 28 százalékkal kisebb volt.
A külföldről vásárolt villamos energia jó részét szénerőművek termelik, a karbonkibocsátást pedig magas díjak terhelik – ez az egyik fő oka a fogyasztói ár emelkedésének. Tor Reier Lilleholt, a Wattsight intézet vezető elemzője elmondta, hogy ugyan már volt példa a jelenleginél magasabb piaci árakra az elmúlt években, de az adókkal és a rendszerhasználati díjjal megtoldott fogyasztói ár még soha nem volt ekkora.
A hajdan bővizű tározókban a szokatlan meleg és aszályos nyár miatt idén alig tudnak termelni Fotó: 123RF
Az eset jól illusztrálja, mennyire kockázatos túlzott mértékben az időjárásfüggő megújuló energiaforrásokra építeni egy ország villamosenergia-termelését. Azt túlzás volna állítani, hogy Norvégia elszámította magát azzal, hogy ennyire nagy hangsúlyt helyezett a vízerőművekre, hiszen az időjárásfüggő megújulók közül ez az egyik legrugalmasabban szabályozható áramtermelési mód, és egészen eddig nem is volt gond az ellátással.
Azonban hiába a jó szabályozhatóság, ha nincsen hozzá alapanyag, a klímaváltozás hatásainak súlyosbodásával pedig több, ehhez hasonló időszaknak nézhet elébe a skandináv állam. Vagyis megszaporodhatnak az árkilengések a fogyasztók bosszúságára.
A norvég lakosságot a magyaréhoz hasonló mértékben terhelik az energiakiadások az Eurostat számításai szerint, csakhogy az áram árának megduplázódása már másként hat a norvég és másként a magyar fogyasztókra, tekintettel az két ország árszínvonalára. Jelentős különbség, hogy míg Norvégiában a kilengéseket a fogyasztók fizetik meg, addig Magyarországon a lakosságot a rezsicsökkentés égisze alatt nem érintik ezek az események.
Ha elszállnak a tőzsdén az azonnali jegyzések, azt az állam, illetve az ipari szereplők fizetik meg. A folyamatosan nagy kapacitású, úgynevezett zsinóráramot termelőkkel – mint például a paksi atomerőművel vagy a mátrai erőművel – kötött hosszú távú szerződések pedig enyhítenek az esetleges kilengéseken.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
