Az első egy „cikk”, a 444-en jelent meg, hol máshol…
A második egy levél, a horvát határhoz közel élő honfitársamtól kaptam.
Olvassák el egymás után a kettőt. Érdemes. Benne van minden, ami fontos, és ami közül választani kell.
Horvát szurkolók tízezrei bojkottálják a csapatot, börtönbe küldenék Modrićot és a korrupt futballelitet
A 4 milliós lélekszámú Horvátország első vébédöntőjére készül.
Közben nemrég a horvát futballélet vezetőit több év fegyházra ítélték, és két sztárt, Luka Modrićot és Dejan Lovrent is börtön fenyegeti.
Játékosoktól ügynökökön át politikusokig mindenki érintett.
A mérhetetlen korrupció miatt a legkeményebb szurkolók évek óta direkt ártanak a válogatottnak.
Június első hetében, miközben Zlatko Dalić vezetőedző és csapata épp az oroszországi világbajnokságra készült, Horvátországban véget ért az elmúlt évek egyik legsúlyosabb korrupciós ügyének első felvonása.
Az eszéki bíróság 6 és fél év börtönre ítélte Zdravko Mamićot, a Dinamo Zágráb egykori elnökét, a horvát futballszövetség volt alelnökét, az egész horvát futballélet legbefolyásosabb figuráját, aki 2003 és 2016 között vezette a legnagyobb horvát futballklubot. Mamić nemcsak a horvát foci, de közélet egyik meghatározó szereplője is, szoros kapcsolatokkal a politika és média világában egyaránt.
A vád szerint Mamić 15 millió eurónak megfelelő kunát sikkasztott el, amikor 2008-ban klubvezetőként eladta Luka Modrićot a brit Tottenham Hotspurnek, 2010-ben Dejan Lovrent pedig a francia Olympique Lyonnak, elnökként pedig további közel 2 millió eurónyi kunát nem fizetett be az államkasszába.
Az ügyészség szerint Mamić maffiaszerűen működtette a Dinamót és a játékoseladásokon keresztül valóságos bűnszervezetet épített maga köré sportvezetőkből, politikusokból és játékosokból. A Dinamo hosszú ideje a nemzetközi piac meghatározó csapata: innen került nyugatra többek közt Robert Prosinećki, Zvonimir Boban, Eduardo da Silva, Mario Mandzukić , Mateo Kovaćić és Marko Pjaca is, hatalmas pénzeket termelve a klubnak és annak elnökének.
Zdravko mellett 4 év 11 hónapos börtönbüntetést kapott testvére, Zoran Mamić , a Dinamo akkori vezetőedzője, az 1998-as világbajnoki bronzérmes csapat stábtagja, és három évre ítélték Damir Vrbanović volt Dinamo-ügyvezetőt is, aki mai napig a horvát szövetség alelnöke. Egyikük sem volt jelen az ítélethirdetéskor, és mind tagadták az ellenük felhozott vádakat.
Szurkolók a válogatott ellen
A bosnyák-horvát kettős állampolgár Zdravko Mamić nem várta meg, hogy bilincsben vigyék el, még az ítélethirdetés estéjén Medjugorjébe menekült, de volt olyan elítélt is, aki inkább egyenesen a vébére utazott.
Hosszú évek óta húzódó és tekervényes ügyről van szó, ami nem csak a világ legjobb játékosait, de a horvát állam legbefolyásosabb vezetőit is érinti, és ami akkora hullámokat vert Horvátországban, hogy
horvát szurkolók sokasága bojkottálja a vébét, a helyszínen és odahaza egyaránt.
A Balkan Insight (a Slobodna Dalmacija alapján) már a Nigéria elleni csoportmeccs után arról számolt be, hogy Horvátországban számos étterem- és bártulajdonos nem hajlandó engedni a meccsnézést, szurkolók országszerte „Veszítsetek!” drapériákat feszítettek ki forgalmas útvonalak mentén, és a szövetség vesztét kívánják. Juraj Vrdoljak, az egyik legolvasottabb horvát sportoldal, a Telesport szakírója szerint
„a szurkolók egy tömege évek óta bojkottálja a válogatottat, mert képtelenek azonosulni azokkal a játékosokkal, akik részei a korrupt rendszernek, és ezzel szégyent hoznak nemzetre és megcsúfolják tehetségüket”
Az ügy kirobbanása óta az ultrák valóságos háborúban állnak a Dinamóval, a szövetséggel és a válogatottal, és akcióba lendültek az örök rivális Hajduk Split szurkolói is. 2014 végén több tízezren vonultak utcára a tengerparti városban a szövetség elleni tiltakozásként.
A zágrábi csapat törzstáborát adó Bad Blue Boys tiltakozásul kivonult a Makszimir-stadionból, ami évek óta félüresen kong, több mozgalmat is szerveztek a horvát nemzeti szövetség felszámolására, és mindent megtettek, hogy ártsanak a csapatnak.
2014 novemberében, egy Európa-bajnoki selejtezőn horvát szurkolók rakétákat lőttek ki, rasszista rigmusokat skandáltak, és akkora balhét csináltak a milanói San Siróban, hogy félbe kellett szakítani a meccset. A botrány három pontjába került a válogatottnak, a zágrábi Makszimirt is be kellett zárni a következő selejtezőre.
A spliti visszavágó előtt a Hajduk fanatikusai horogkeresztet égettek a spliti stadion gyepszőnyegébe, és ezzel elérték, hogy az UEFA egy pontot levonjon a válogatottól.
A 2016-os Európa-bajnokságon, Saint-Étienne-ben a dühödt ultrák valósággal szétbombázták saját csapatuk meccsét Csehország ellen. A keménymag szándékosan kötött bele más horvát szurkolókba, hogy félbeszakítsák a meccset, és megzavarják a csapatukat. Sikerült: a csehek 0-2-ről az utolsó percben kiegyenlítettek.
A balhéban egy rendező – plusz több horvát játékos majdnem – megsérült, a szövetséget utólag megbüntették. Szabad szemmel is látható volt a feszültség játékosok és szurkolók között.
És bár hasonló futballkultúrából származnak mint a magyarok, a horvátok tényleg komolyan veszik a focit, és nem érték be a válogatott megtaposásával: utánamentek Mamić-nak is, akire ismeretlenek lövéseket adtak le tavaly augusztusban a boszniai Tomiszlavgrád egyik utcájában. A két maszkos elkövető a térdén találta el az 58 éves volt klubvezetőt, mielőtt elmenekültek a helyszínről.
Modrić , az „áruló”
A hisztéria nem csillapodott a 2018-as világbajnokság előtt sem. Az ultrák jelentős csoportja tiltakozásként bojkottálta a vébét, és nem csak a korrupt szövetség vállalhatatlan működése, de érintett játékosok miatt is.
Az ügy középpontjában Luka Modrić áll. A ma már a Real Madrid színeiben játszó 32 éves játékos ellen márciusban hamis tanúzás miatt vádat emelt az ügyészség, és akár öt év börtönbüntetést is kaphat, miutánaz eszéki bíróság júniusban kimondta, hogy Lovrennel együtt ő is nyakig benne volt a lopásban.
Mamićék bűnszervezete úgy működött, hogy fiatalon plusz pénzt ajánlottak a Dinamo tehetségeinek, akik cserébe lemondtak későbbi bevételeik – játékjoguk – egy részéről. A klubelnök ezután úgy állapodott meg a vevőkkel, hogy a transzferdíj fele a játékost illeti, ezt a pénzt pedig a játékos a Mamić-családnak utalta tovább.
Csakhogy Mamićék egyes játékosok – mint Kovaćić, Vrsaljko, Lovren és Modrić – esetében annyira amatőr módon csaltak, hogy utólag íratták alá a játékosokkal a záradékot.
Erre többek közt Modrić egyik korábbi tanúvallomása a bizonyíték: a játékos 2015-ben maga ismerte el az adóhatóságnak, hogy a Mamić-féle különszerződést már a Tottenhamhez szerződése után írták alá. Az ügyészség ezalapján azt állítja, hogy visszadátumozták, és ezzel meghamisították a szerződést.
Modrićból, akit sokan sokáig inkább megvezetett áldozatnak láttattak az ügyben, akkor lett a szurkolók nagy ellensége, amikor 2017 nyarán megmásította a vállomását, és azt mondta a bíróságon: talán 2004-ben írták alá a záradékot, sőt, a pontos részletekre már nem is emlékszik.
A Mamić halálát kívánó ultrák úgy élték meg, hogy Modrić elárulta az ügyet, és a megtisztulás helyett a régi rendszer maffiózóit védi.
Az ügyészségnek sem tetszett a dolog, kimondták, hogy a játékos Mamić hatására fogalmazta át a vallomást, és márciusban Modrićot megvádolták hamis tanúzással, ami alapján akár öt évet is kaphat.
A hasonlóan nyilatkozó Lovren esetében még nem döntött a bíróság, de a sajtó szerint ő is vádemelésre számíthat.
„Mindenki benne van”
Az ügy szálai a nagypolitikáig, sőt a moszkvai vébédöntő VIP-páholyáig érnek. A kieséses szakaszban több meccsen is feltűnt a lelátón a horvát elnök Kolinda Grabar-Kitarović, aki láthatóan remekül érezte magát, a nyolcaddöntőn valósággal kiugrott a bőréből, úgy örült a győzelemnek, és az öltözőben ölelgette a nyolc közé jutott játékosokat.
A nemzetközi sajtónak, köztük az AP-nek és a New York Times-nak is feltűnt, hogy a hivatalos horvát delegációnak tagja az a Damir Vrbanović is, akit alig több mint egy hónapja ítéltek három év börtönbüntetésre Horvátországban, és aki az Independent szerint a lelátón is épp az elnök mellett foglalt helyet.
A jövőre választásokra készülő Grabar-Kitarović , ahogy a brit lap írja, novemberben maga árulta el a Nova TV-nek adott egy interjújában, hogy baráti szálak fűzik a frissen elítélt Zdravko Mamić-hoz, aki több fogadást, vacsorát és állítólag születésnapi ünnepséget is szervezett a HDZ-s politikus tiszteletére, sőt 2014-es kampányát is támogatta.
A szövetség már a 2016-os Európa-bajnokság botránya után is próbálta úgy beállítani, hogy a feszültségeket egy kis, fanatikus ultracsoport kelti, és ugyan a siker hatására sokan megenyhültek, ennél biztos többről van szó.
A BBC helyi tudósítója szerint a jobboldali HDZ politikusai továbbra is hatalmas ráhatással bírnak a szövetség ügyeire, és hatalomban tartják Mamićék köreit, amit mutat, hogy szövetséget továbbra is az a volt szupersztár Davor Suker vezeti, akit a kritikus sajtó csak Mamić-bábként emleget, és akinek pozícióját a nagy vébésiker akár meg is szilárdíthatja.
2015-ben a Milovanović-kormány ugyan törvénybe iktatta a klubok transzparensebb működését, de 2016 januárjában ismét a HDZ került hatalomra, ők pedig a status quo fenntartásában érdekeltek – így fordulhat elő, hogy a frissen három év börtönre ítélt alelnök Vrbanović az összes horvát meccset az elöljárók oldalán izgulhatta végig Oroszországban.
Az érintettek most arra próbálják felhasználni a csapat nagy sikerét, hogy elmaszatolják az ügyeket. A vébé előtt még Mamić is azon sopánkodott, hogy az ő meghurcolása (!) milyen hatással lehet a csapatra, Vrbanović pedig már a nagy menetelés közben azt nyilatkozta, hogy
„a horvátoknak ideje elfelejteni az ő kis ügyüket, és végre közösen örülni a csapat sikereinek”.
Az egyébként egyáltalán nem példátlan, hogy egy válogatott a legnagyobb botrányok közepette, nagy külső nyomás dacára érjen el nagy nemzetközi sikert, 2006-ban például az olasz válogatott vébédöntőig menetelt az egész ligát megrázó Calciopoli-botrány után. Olyan viszont biztos nem volt még, hogy egy 4 milliós lélekszámú országban szurkolók ezrei húzzák a szájukat, amikor a nemzeti válogatott épp vébédöntőre készül.
Forrás: 444.hu
8372
Sosem gondoltam, hogy foci kapcsán fogok írni nektek, de a tegnap este után azt gondolom mégis muszáj lesz.
Félreértés egyáltalán ne essék, be kell valljam nem vagyok foci rajongó, de azt hiszem amit a horvátok művelnek, attól bármilyen jó érzésű ember elhivatott szurkolóvá válna.
Bázakerettye, ahol élek itt van pár percre a horvát határ mellett. Úgy járunk Csáktornyára, mintha a szomszédba mennénk, az életünk része az is, ahogy Szlovénia is. Nem tudom megmondani miért és hogyan, de szemernyi kétségem sem volt, hogy a horvátok tegnap megnyerik a meccset. Mivel hozzáértésem zéró a témához, ezért egyetlen dologra alapoztam, arra, hogy akik így akarják, akikért ennyien imádkoznak és szurkolnak, ott nem lehet, hogy nem sikerül. Június második hetében voltam lent a tengeren. Akkor is játszott a horvát csapat. Az autókon horvát zászlók, az embereken horvát zászlós sálak, a visszapillantó tükrökön kis zászlók. Minden létező közösségi helyen kivetítők, legyen az csak egy tér, egy kocsma, egy kávézó. És örültek. Minden egyes gólnak úgy örültek, hogy olyat itthon soha nem láttam.
Harminc kilométerre Rijekától is hallani lehetett a győztes meccs utáni himnusz éneklést, ezrek voltak az utcán és örültek. Azóta minden egyes meccsnél megőrülnek, szurkolnak, tele vannak az utcák és úgy látszik ez a hatalmas erő eléri a csapatot is. A foci elmossa a határokat, innen a régióból sok száz ember megy át a meccsek napján, együtt szurkolni a szomszédokkal. Egy kollégám azt mondta életreszóló élmény volt a múlt heti csáktornyai szurkolás.
Adott egy kis ország. Egy olyan ország, amelyben ebben a mai világban 1991-1995 között olyan háború tombolt, amit épelméjű ember nem tud felfogni Európában. Mi itt voltunk fizikailag a határ mellett, de mindenki tudja, a félelemnek, a rémületnek nincs határa. Azt hiszem másképp éreztük és éltük meg a háborút, mint mások. Akkor találkoztam először életemben azzal, hogy emberek egy táskával, vagy minden nélkül egy váltás ruhában az új élet reményében elmenekültek. Akkor találkoztam először azzal, hogy lelketlen emberek üzletet csináltak mások nyomorából és a határ mellett virágzott az embercsempészet. Ebben a háborúban, pont abban az időszakban, amikor most a vb zajlik, népirtás történt. Megöltek 8372 embert. A srebrenicai népirtás emléknapjául a július 11-et jelölték meg.
Tegnap, 23 évvel a népirtás után, Danijel Subašić, a horvát válogatott játékosa, aki szerb apa és horvát anya gyermekeként látta meg a világot, az egész világ színe előtt azt jelentette be, hogy a srebrenicai anyák emlékének fog játszani. Azon anyákénak, akiknek fiait, apáit, testvéreit, ártatlanul lemészárolták. Sokan megrémültek, szabad-e ezt, szabad-e nyíltan ilyet kijelenteni. Szerintem szabad és kell. Huszonhárom év telt el, ami megtörtént, azt nem lehet nem megtörténtté tenni, de tagadni sem. És a félelem helyett, a bosnyák kormány és a srebrenicia kormányzóság nyíltan Horvátországnak szurkolt. Ennyi. Amit ez a csapat csinált, arra mindenhol azt írják világ csoda. Nekem Subašić és minden társa a világ csodája. Nem csak a játékukért, hanem azért, mert emlékeztettek arra, amit sosem szabad elfelejteni.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
