Umberto Eco A rózsa neve című regényéből emlékezhetünk arra a jelenetre, amikor egy bencés rendi szerzetes méreggel itatta át Arisztotelész művét, hogy az ókori szerző művét lapozgatóknak (és utána ujjaikat megnyálazóknak) már ne legyen idejük átadni a „veszélyes” tudást. A fikció életre kelt, amikor a dél-dániai egyetem könyvtárában három ritka, 16-17. századból való könyvet vizsgáltak meg, és megállapították, hogy a borítóik arzénnal van megmérgezve.
A dániai kutatók nem mérget kerestek, csupán át akarták tanulmányozni a ritka kéziratokat, pontosabban a borítóik titkait (ugyanis a középkorban és a koraújkorban is újra felhasználtak régebbi évszázadokból való pergameneket borítóknak) ám amikor röntgen-fluoreszcens (micro-XRF) vizsgálat alá vetették, kiderült, a könyvek borítói halálos arzénnal vannak feltöltve igen nagy koncentrációban.
Az arzén az egyik legveszélyesebb méreganyag, döntő szerepe lehet a bőr-, tüdő-, hólyag és veserák kialakulásában, nagy mértékben halált is okozhat. Ha folyamatosan kerül be kisebb mennyiségű arzént a szervezetünkbe, akkor fáradékonyság, gyengeség érzése keletkezik. Az arzén a szarurétegekben felhalmozódva a bőr szárazságát, elvékonyodását, fokozott pigmentációját is okozhatja. Hajhullást eredményezhet, a körmökben pedig jellegzetes csíkok jelentkeznek. Később máj és csont degeneráció, immunrendszer-gyengülés és bizonyos idegkárosodás, bénulás alakulhat ki. A több szervi elégtelenség szívelégtelenséghez, akár halálhoz is vezethet.
A zöldarzénmérgezés tüneteit taglaló könyv 1859-ből
Ugyanakkor az arzént gyógyításra is használják, Magyarországon is akad például arzénes gyógyvíz, amely kiváló gyógyszer lehet reumatológiai betegségek kezelésére, az ókorban például bőrbetegségek gyógyítására is használták. A korábbi évszázadokban is pontosan tudták, hogy a vegyület magas koncentrációban halálos lehet, ha valakit el akartak tenni láb alól, gyakran marcipánba csempészték az arzént, ugyanis az elnyomta az ízét. Ám kis mennyiségben is számos módon felhasználták, leginkább zöld festékként, a 20. század közepéig pedig a földművelés során is alkalmazták.
A viktoriánus kori Angliában (ahol egyébként gyertyákban, függönyökben és tapétákban is megtalálható volt az arzén) a képen is látható világoszöld szín volt a hölgyek álma, egészen addig, amíg a körömvirágsárga el nem kezdte kiszorítani. A valóban szép és előállítási költségei miatt igen drága ruhaköltemény színét az arzén kölcsönözte. Drágasága miatt szerencsére csupán különleges alkalmakkor viselték, így ritkán haltak bele a hölgyek, nem úgy mint a ruha készítői, akiknek a tüdejébe könnyedén bejuthattak a mikroszkopikus részecskék. Bizonyos körülmények között egyébként bármilyen, arzént tartalmazó festék mérgező gázzá tud átalakulni. Ritkán gondolunk bele, de a mai múzeumokban is látható impresszionista és posztimpresszionista képeken lévő zöld színekben is található arzén.
Az arzén ráadásul időtállónak bizonyul, több száz év elteltével is tudja éreztetni hatását. Az említett három könyvön vastag zöldes festékréteg volt megtalálható, ami miatt nehezen lehetett olvasni a borítóra írt feljegyzéseket, ezért is küldték el a már említett röntgen-fluoreszcens (micro-XRF) vizsgálatra, hogy a mikrosugarak a tintát vegyületeire (például vasra és oxigénre) bontsa, és azáltal könnyebben lehessen olvasni a szöveget, írta a The Conversation. Azonban az analízis során kiderült, hogy a vastag zöld pigmentréteg arzén, a világ egyik legveszélyesebb méreganyaga.
A három könyvet valószínűleg nem esztétikai okokból, sem az őrült bencés rendi szerzetes módszerét követve festették zöldre, a könyvtárosok úgy vélik, a rovaroktól és egyéb élősdiktől akarták megvédeni az értékes köteteket, írta az Atlas Obscura.
Ma a három kötetet szellőzéssel ellátott szekrényben tárolják, amelyen fel van tüntetve a méregre utaló figyelmeztető jel. A szakértők tervei között szerepel a kötetek digitalizálása is, hogy azt követően már senkinek se kelljen kézbe vennie a sokat forgatva akár halált is okozó könyveket.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
